Sziasztok!
Icus,
az Anna nekem az egyik legszebb leánynév, tudod, a nagylányom Anna...
Õ örökölte az "ősanyák" nevét, mint elsőszülött unoka a családban. A dédim, az egyik nagyim, az anyukám Anna, én már "csak" Anikó lettem. Tehát így lett Anna Anna.
Kíváncsi leszek, továbbviszi-e vmelyik unokám majd?
Paga,
engem is érdekelt a kineziológia, beírtam neten a keresőbe, és rengeteg info között válogattam. De biztosan jó könyvek is vannak e témában.
Az újszopásról az a tapasztalatom, hogy nem volt semmiben más, mint a cumi. A nagylányom cumis baba volt, Õ - tudom ez ritka,- saját maga szokott le róla egy éves kora körül. Talán a fogzásban zavarhatta, ez már örök talány lesz. Egyszerűen már csak játszott vele, majd egyáltalán nem érdekelete.(Ó ez már 18 éve volt!
) Más önnyugtatást nem vettünk észre. Matyi rögtön az ujjacskáját szopizta, már a kórházban. Az orvos szerint, már a hasamban tehette, mert annyira profin csinálta.(Ennek is 17 éve!
) 2-3 éves korában önként mondott le róla, állandóan kisautók voltak a kezében. Neki álmában néha láttam a szájában az ujját, finoman kihúztam. Hogy mikor nem kapta be soha többé, szinte nem is vettük észre.
Luca ezerrel szívja a cumikáját, Neki azért adtam, mert fájt sokat a pocakja, és az ujját vahogy sehogysem találta...Lehet, hogy ki kellett volna várni, hogy mégiscsak rátaláljon az ujjacskájára, de a cumi akkr nagyon jól jött. Egyáltalán nem befolyásolta a cumi a szopizásait, 14 hónapos koráig szopott. A szakirodalom szerint árthat, mint a cumisüveg.
Összefoglalva, az ujj kicsit kényelmesebb, de néha piszkosabb. A cumit lehet "szabályozni", hogy mikor adod oda, bár nem biztos, hogy ez jó...
Én most Lucussal az Õ 2 éves szintjén megbeszéltem, hogy csak az alvásoknál van cumi. Általában elfogadja. De ha fáradtabb, vagy éppen beteg, persze ott van nála. De nekünk nem igazán központi téma a cumi, konfliktust nem okoz egyenlőre. De Luca a legkitartóbb a gyerekeim között ezen a területen.
Nagyon szép az idő, kismamák babával, pocakkal sétáljatok sokat!
Fanny,
merre vagy?
Melcsi,
én Téged még talán nem is üdvözöltelek, most megteszem!
Pár napig nem voltam, de visszaolvasok. Bámulom az energiát, a lendületet, ami átsüt az írásaidból!
Irigylem is kicsit ezt a vidám, mindent elsöprő optimizmusodat! Legyél mindíg ilyen!
Üdv, Ancsi