Kiemelt témák

Bende!

Magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy bizony vannak akik rossz érzést keltenek bennem és vannak akiknek szívből örülök..és Nektek örülök, hidd el!!!
Mindig olvaslak titeket a fehérvári topikban, mndig sírdogálok egy új baba születésekor..és igen picit fáj a szívem és talán irigy is vagyok..de csak Viola miatt..higgyétek el, az fáj a legjobban, hogy az én Drágámnak csak ennyi adatott...

Szóval, gyere és írj bármikor, mindig szívesen látunk!!!

Puszi

Sziasztok!

Van valaki?

Sziasztok


Gyors beköszönök, mert ma még nem értem rá. Lefoglalom magam a takaritással ma is sütőt meg egyéb finomságokat pucerálok, mert úgy vettem észre senki nem fogja helyettem megcsinálni. Talán még ablakot kéne pucolnom, mert nem nagyon lógnak a házunkon apinisták hogy szóljak, nekik.

tünci

Jól vagy ugye?

Bende

Nem azt hiszem ezen is túl kell esnem, nem akarok gonosznak látszani, hiszen én is rodeóztam a nagy lányommal boltokban is csak most nem tudom igazából jól fogadni a dolgot. Remélem elmúlik majd én igyekszem. De el kell hogy mondjam, reggel 8 órakkor mondjátok meg mit keres egy apukat egy eldugott ki telefonos boltba babakocsival ráadásul lépcsőn kell felmenni, van több nálunk is de pont akkor pont ott. Kész vagyok.

Majd jelentkezem. Puszi mindenkinek.

Sziasztok!
Most jövök a háziorvosomtól, kértem táppénzes papírt..megint olyan kedvesek voltak,már vége volt a rendelésnek, voltak még néhányan, de nem sürgetett, hagyott beszélni, sírni..az asszisztens nőre valahányszor ránéztem tiszta könnyes volt a szeme..azért nagyon jólesik, hogy Ők is sajnálják a Kicsikémet..
a váróban meg találkoztam az egyik munkatársammal..hát nem a legjobb visszhangok vannak a melóhelyről..Neki is az volt a második kérdése, hogy mért kellett eltemetni?,Van erre valami törvény???????

Nem értem, nem értem..a doktornő aztán azt mondta, aki ilyet kérdez ,annak egyáltalán ne mondjak semmit, mert ostoba...

ugyhogy ehhez tartom magam..

Amúgy egész elvagyok..vett ki a férjem három nap szabit, mert a múltkor olyan szarul voltam..így itt van körülöttem..

ha minden igaz holnap megyünk még néhány dolgot megvenn ia házhoz..mondjuk azt már nem tudom miből??

Mindenki vigyázzon magára!!
Pussz

sziasztok. csak írni akartam nektek, hogy én élek. Ő már nem. Hettulinak írtam hétfőn. Aztán szerdán vissza kellett mennem a dokihoz h felszívódott e a baba vagy nem. Csak bőgtem. Sőt ez már az 5. napja. Most is sírok. Olyan nehéz.
Szóval visszamentem és maradványokkal voltam tele és nagyon elkezdtem vérezni. Dokim mondta h kaparás lesz nehogy fertőzés legyen a vége. A kórházban végig bőgtem, Saját felelősségre este hazajöttem. nem bírtam hallgatni pár szobával arrébb a síró babákat.
Én is zokogtam.
Hülyének néztek h mit borulok ki annyira hisz csak 6 hetes lehetett kb....nem tudták, ő már a második angyalka. Az emlékek olyan erővel rohantak meg mióta tudom h nincs ő sem már, hogy csak sírok. Ráadásul apa vidéken volt és nem mondtam meg neki nehogy baj érje hazafelé. Boldogan jött haza kedd hajnalban és nem értette miért van teledobálva zsepivel az egész nappali és én miért alszok ruhában a kanapén ..... fel is ébresztett mert érezte h nagy baj van. Ő is sírt. Én azóta sírok.

Nem bírom abbahagyni. Minden emlékem visszajött....de miért pont most????mIért kell még ezt is éreznem. Mintha most lett volna hogy 25 hetesen angyalka lett az én édesem...mintha pár napja lett volna csak...és emlékszem...jaj...pedig nem akartam emlékezni...és most minden, de minden itt van előttem, tisztán..

nem bírtam még a gépet sem bekapcsolni...ha besötétedik is csak ülök és sírok...apának muszáj volt elmennie dolgozni...én meg míg haza nem jön csak ülök a sötétben és sírok. Siratom őket.

hétfőn eljöttem a munkából h itthon legyek 9 hónapig...de vissza már tuti nem mehetek. Megmodták. Most táppénzen vagyok...aztán nem tudom mi lesz...

nagyon nehéz...megyek is mert már eláztattam a billentyűzetet ....nem bírom abbahagyni...napok óta..

Drága Mano!!!

Annyira ,de annyira sajnálom!!!
Gyújtok egy gyertyát a Te angyalkáidért is ma..olyan igazságtalan az élet..úgy szeretnélek vígasztalni ,de tudom ,hogy nincs vígasz..
most nincs más csak a bánat és a fájdalom...
szívből sajnálom...

Manomano


Annyira sajnálom édes Mano nem tudok mit mondani, együtt érezni nagyon, ha nem bánod én is gyújtok az Angyalkáidért egy gyertyát. Miért kell igy lenni mondjátok meg ki az aki kiméri ezeket a csapásokat. Sirjál, sirjál ,ameddig csak úgy érzed.Mert kell sirni.Most én is veled sirok és érted és a drága angyalkáidért.


tünci

Jó hogy nekedd ilyen rendes az dokid hálisten Ő nem neheziti a dolgodat. Használd ki hogy otthon a párod és beszélgessetek sokat.

Mano!

Manomano: szívből sajnálom hogy ismét ez történt veled. Nem is tudom, hogyan lehet ezt a két szörnyű dolgot egymás után elviselni. Légy erős, de add ki a bánatodat, mert ki kell. Én eleinte nem akartam, de utána úgy is kijött és akkor már sokkal rosszabb volt.
Ma nekem sincs túl jó napom. Sajnos a menzim nem idult be. Csütörtök délelőtt elkezdtem vérezgetni, de azóta is csak ennyi. Elég egy tisztasági betét. Nekem pedig másnapra mindig be szokott indulni rendesen. A hasam sem fáj, semmi menzi görcs. Nem tudom. Azért annyira bizakodom hogy egy-két napon belül meg fog jönni. Eléggé elkenődtem, hogy nehogy ismét az legyen mint januárban. Két hétig csak maszatoltam mint most. Akkor kellett mennem hormonvizsgálatra és akkor derült ki, hogy gond van a hormonokkal. Az a baj, hogy ha ismét vizsgálatra kerülne sor, akkor az plusz még egy, de szerintem két hónap várakozás, amit nagyon nem akarok.
Délután volt itt unokatesóm, akinek pár nap mulva szül a felesége. Kérdeztem hogy van és mondta hogy már nyűgösen, mert állandóan ficánkol a baba. Mondta, hogy majd megtudom, hogy nem a leg kellemesebb, ha éjjel hatszor megyek ki pisilni és ha mozdul egy nagyobbat a baba, akkor összepisilem magam és nyomja belül mindenemet. Hát nem akartam mondani, hogy bár csak ez lenne a legnagyobb problémám. Én mindent megadnék most érte, hogy ott bent ficánkoljon egy baba és egész éjjel a wc-n ülnjek.

Édes Istenem, Manó, tiszta szívemből sajnálom

CSige!
Hát bizony visszasírom, hogy éjjelente hatszor felkeltem pisilni..én ebből tudtam, hogy terhes vagyok..a legelején sem bírtam ki egy óránál többet pisilés nélkül..szép volt..

Amióta Mano írta , hogy mi történt, egyfolytában Ő jár az eszemben..van e aki vígasztalja, hogy mennyire szomorú lehet..

Ma délután, amikor a háziorvosnál voltam,kérdeztem Tőle, hogy mi lesz ,ha megtörténik mégegyszer??,hogy ettől is annyira félek...le lehet e győzni ezt...Azt válaszolta, ha kell 9 hónapig ki semm szállok az ágyból..De biztosíték nincs..Hogy lehet ezt a veszteséget többször is kibírni, mikor itt mind érezzük úgy(függetlenül a veszteség óta eltelt időtől), hogy belepusztulunk..

Remélem Csige Neked mihamarabb sikerül,remélem nem lesz hormonprobléma..

Melcsi!
Te hogy vagy ma??

Brigi is régen írt..remélem jól van..

Minden Pici Angyalkáért..

Itt majd mindig ég..

Tünci, köszönjük a szép gyertyát.

Manó, lélekben veled vagyunk!

Most ne törődj a munkahellyel, az számít legkevésbé.

sziasztok
Most jott0nk vissza az oktober festrol, nagyon sokan voltak, de nagyon erdekes ott.
Delelott egy kastelyt neztunk, az is szep volt.
Jol erzem itt magam, nagyon jo, hogy eljottunk egy kicsit.
Bocs az ekezetekert, de ez nemet billentyu.

köszönöm. Nagyon sokat jelent ez nekem.

Köszönöm a gyertyákat. Egyedül vagyok ma is. Apa nem tud szabit kivenni mert kirúgnák és pénzből él az ember....persze ez most nekem nem vígasz, de ő tiszta fejjel gondolkodik. Nekem nem megy. Dühös vagyok és elkeseredett h velem kéne lennie.....és nem fogom fel miért fontosabb neki a munkahelye...de egy két reálisabb percemben meg tudom h ez most az ő dolga....

Egész nap sírtam az ágyban...egész nap még a pizsicseréig sem jutottam el. Lassan hazajöhetne apa mert borzasztó ez a magány...még a gépemig sem jutottam el. Annyira szeretném ha megölelne és érezném velem van. telefonon sokszor hív de az nem olyan...

most is sírok..."már el is felejtettem"...ilyen ha az ember nem tudja abbahagyni....

lehet h egy forró fürdő segítene...de nem lehet a kaparás miatt...ez is olyan szörnyen hangzik...kaparás...

velük szeretnék lenni...ott ahol ők vannak....

mano
csak most olvastam vissza es en is oszinten sajnälom.
a munkahelyed is, sajnos, hogy ilyen megtortenhet ma magyarorszagon az emberrel.
Egyaltalan nem toleralnak semmit.

Mano!

most tényleg nagyon rossz egyedül,akkor megállíthatatlanok a rossz gondolatok..Nem tud esetleg,anyukád ,testvéred,barátnőd néhány napig veled lenni addig, amíg a férjed hazaér..Akkor is szörnyű, ha ott van valaki, de jólesik, ha zokogás közben van kibe kapaszkodni..a pár nappal ezelőtti mélypontom nekem is ezért volt, mert amikor a legnagyobb szükségem volt, akkor nem volt velem senki...és tényleg, van amikor nem lehet abbahagyni..azt hinné az ember, hgoy nincs több könny..de nem így van..

bár tudnék valahogy egy kis erőt küldeni..

Betti!

Örülök, hogy jó érzed magad!Használj is ki minden percet mert aztán Neked is jönnek a melós napok..
Nagyon jólesik, hogy még onnan is írsz és olvasol minket!!!!

Valakivel történt azért valami jó is??

Sziasztok szép estét Mindenkinek!

Nagyon sajnálom ami Manoval történt.......ne add fel,én most próbálom a 4. babát kihordani....juniusban veszítettem el..Annát
nem is hittem,h még terhes lehetek ....ne adjátok fel!
Mindenkinek kitartást és sok türelmet:) puszika

tünci! sajnos ninsc senki. 11ig tuti hazaér apa és hétvégén nem megy dolgozni. Szerencse...nem tudom mi lenne ha egyedül lennék. Jobb nem is gondolni rá.
Olyan furcsa...még minidg apának hívom holott nem vagyunk igazi szülők...

sosem fogynak a könnyek?

folyton az anygalkás oldalt nézem....önkínzás...

megtaláltam édes babám uh képét a 23. hétről....és a felvételt...és csak jönnek a gondolatok...olyasmik amikre nem is emlékeztem....azt mondta az orvosom ha majd képes leszek emlékezni mindenre és nem csak az elmondások alapján akkor rálépek a gyógyulás útjára...én nem úgy érzem...csak sírok és sírok...hol gyógyulás ez?

eszembe jutott, ahogy elszaladtak vele mikor kivették a hasamból...

Drága Mano!

Azért merem azt mondani,hgoy lesz majd picit jobb, mert néhány napja a legrosszabb gondolatokkal küszködtem, megnéztem az uh videot, úgy éreztem inkább meghalok, de nem élek így tovább..de elmúlik lassan..minden könnycseppel közelebb jutsz egy nyugodtabb naphoz, vagy néhány órához..ez még nem a gyógyulás, azt én sem tudom, hogy lesz e..de ma nagyon kicsit,de könnyebb a szívem...
Talán egész életünkben így marad..a legnagyobb boldogságban is sír majd az egyik szemünk és nézünk fel az égre az Angyalkáink után...
Önkínzás Őrá gondolni,igen az..de ugyanakkor kell, mert a Legszebb az életünkben, minden fájdalommal együtt muszáj rájuk gondolni, mert azokban a pillanatokban érezhetjük Őket..

nincs más ,csak a sírás, a düh,a bánat...
ne erőltesd magadra, hogy elapadjon a könnyed, mert akkor tovább tart és gyötör majd benntről..

Jaj Manomano próbálj megnyugodni egy kicsit. Tudom hogy mondani könnyű, de valahogy át kell vészelned ezt az estét. Holnap már ott lesz a férjed és segít neked. Hihetetlen hogy egy újabb trauma kell hozzá, hogy előjőjjenek az emlékek, aminek nem biztos, hogy most kellene megtörténnie. Próbálj meg erős lenni, bár nem hiszem hogy ilyenkor lehet. Hidd el nagyon erős vagy, melyet az is bizonyít, hogy idáig eljutottál. Nem hiszem hogy én képes lennék erre. Bár azt mondják, hogy sok ember nem is hinné hogy milyen erős és mennyi rosszat kibír. Szerintem ez a legrosszabb ami egy nővel történhet.

tünci

Én most úgy ahogy megvagyok. Bár ma megint el kellett mondanom valakinek a történteket, mert még igazából nem nagyon beszéltem eddig senkivel. És kiderült hogy az ismerősömnek három koraszülött babája ment el. 4 terhessége volt összesen. A harmadik is koraszülés volt de ő megmaradt neki most már az egyetemet is elvégezte, de az 1. 2. 4 . baba elment születése után. Ő neki tehát már 20 év is eltelt és most nem foglak benneteket megnyugtatni, mert velem együtt sirt ennyi idő után újra előjöttek neki az emlékek.


manó

remélem azért meg lesz az az ölelés, nem tudom mennyire vigasztal téged de én szeretnék neked küldeni egy nagyon nagyon nagy ölelést.



tünci

köszönöm mindenki nevében ezt a közös gyertyánkat.

csige


Én remélem minden rendben lesz. Már komolyan nem merek mást mondani , hogy mindenkinek csak szoritok én már igazából nem várok csodát (nekem már biztos nem jár még egy), de remélem mindegyikőtöknek sikerül , hiszem hogy igen.


És remélem örülhetek majd mindengyikötöknek előbb utóbb. Én már nem hiszem hogy nekem mégegyszer járna egy kis csoda.

Most elköszönök, mer eléggé fáradt vagyok, sokat puceráltam ma és érzem is.

Jó éjszakát mindenkinek.

manó!


Sirjál ameddig úgy érzed, mert ki kell jönni a fájdalomnak.Önkinzás?Azt hiszem ezt mi is rendszeresen csináljuk igaz tünci? De nekem jól esik az is. Annyira megviselt a hir most amióta elolvastam csak rád gondoltam. Újra idő kell sok idő megint neked is.

Ezt nem lehet elfelejteni tuti. Ha én nem tudom elfelejteni, hogy voltam már kismama, akkor ti hogyan tudnátok elfelejteni, hogy anyává váltatok, de ez a csoda oly rövid ideig tartott. Én is sokat gondolok rá. Úgy érzem én tovább léptem, tudok nevetni, viccelődni, de azrét mélyen ott bent van. Számolom az időt, hogy hol járnánk most és látom a velem egykorú kismamákat, hogy már mekkora pocijuk van. Szóval így sem túl könnyű. Édesanyámnak 23 éve volt egy vetélése és mai napig látszik hogy mennyire fáj neki, ha beszél róla. Most beszélgettünk igazán róla, amikor velem is megtörtént. Mondta is, hogy ne várjak megértést senkitől és ezért ne haragudjak senkire. Nem direkt bántanak meg az emberek, csak ezt az érzést ők nem értik meg. Szóval az emlékek mindig ott maradnak, amik fájnak. Az az igazság, hogy én is azt hittem, hogy egy hét hetes magzat elvesztését talán könnyebben kiheveri az ember, de mégis sokat gondolok rá, hogy mi lett volna ha nem....ha velem marad.
Most megyek, mert sok pozitívumot én sem tudok ma írni, azt hiszem.

Sziasztok!

A szívem szakad meg ÉRTETEK, most is sírtam egy nagyot. Én június 6-án vesztettem el a Prücskünket, sokszor gondolok rá, minden nap naplót írtam Neki és a lezárását bizony többször meg kellett szakítanom, mert nem láttam a billentyűzetet. A dokimnak azt mondtam nem akarok másik Babát csak ŐT! Édesanyámmal és a Férjemmel már türelmetlenek voltunk és nem bírtuk ki a 12. heti UH-ig, elmentünk magánba a 10. héten...nem volt szívhang...belehaltam. Azóta eltelt lassan 4 hónap és már az új Picire próbálok összpontosítani, persze ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem volna....sohasem fogom, megvan mind az 5 terhességi tesztem. Ráadásul 2 krónikus betegségem is van...nem tudom szavakkal elmondani mit éreztem a 2 csíkot meglátva. Veszélyeztetett voltam a betegség miatt, mindenre figyeltünk, csak babavizet ittam, babazenét hallgattam...sorolhatnám...és mégis így történt. A sors így akarta. Megőrültem, minden alkalommal mintha egy tőrt döftek volna a szívembe, amikor várandós anyucikat láttam. És ordítani tudtam volna, amikor egy-egy "kisebbségit" terhesen cigivel a szájukban.

Erre most a munkatársnőmnek az utolsó héten halt meg a Babája, szülés előtt 1 héttel. Annyira megsirattam... Istenem nem hiszem el. Én annyira hiszek a sorsba és tudom, hogy kárpótol. Már egyszer megtörtént, a betegségem kialakulása után 2 hónappal ismertem meg a Férjemet!!!!

LÁNYOK KITARTÁS!! ELFELEJTENI SOHSEM FOGJUK ŐKET, DE AMIKOR MAJD AZ EGÉSZSÉGES KISBABÁT TARTJUK A KEZÜNKBEN, AKKOR MÁR Ő LESZ AZ ELSŐ...BIZTOS JOBBAN FOGOK SÍRNI ÖRÖMÖMBEN, MINT A PICI!!!

Mindenkinek tiszta szívemből drukkolok!!!! És csak pozitívan gondolkodni!!!

Tudom, hogy mindenkinek a saját bánata a legnagyobb, de mit szóljanak azok a Szülők, akik a nagyobb Gyermeküket veszítik el...nekik már sosem lehet több (csak ha örökbe fogadnak). Nekünk pedig még ott az esély, ők biztosan szívesen lennének a mi helyünkben, hogy még sajátjuk lehessen, de már a kor miatt nem adatik ez meg!!!

Mano!
Nagyon sajnálom ami törént.Remélem a párod már hazaért, nem vagy már egyedül. Sok erőt kívánok nektek.

Lányok!

Régen jártam errefele, nagyon zűrős volt az elmúlt hónap. Végig olvastalak, sokat írtatok. A gyász minden szakaszát lépitek, ki előbbre, ki hátrább van, de ez így van rendjén. A lényeg, hogy egymást támogatjátok. Látod Tünci nem volt hiába a topic megnyítása. Nagyon drukkolok nektek egyen-egyenként.

Manó nagyooon sajnálom ami történt. Maradj itt a Lányokkal, meríts erőt a közös fájdalomból és gyógyulásból. Tudom elcsépelt és most lényegtelen is, de lesz lelki gyógyulásod mint mindenkinek, aki ide ír.

Kívánok Nektek erő, egészséget és kitartást a jövőre nézve.

Sziasztok!

Manó, sokat gondoltam rád/rátok tegnap este. A férjemnek is mondtam, hogy nincs igazság, kicsit én is elvesztettem a reményt, mi lesz, ha másodjára is megtörténik velünk a tragédia.
Annyira örültem nektek. Most nem szeretnék bugyuta dolgokat írni, inkább nem mondok semmit. Nagyon szorítok, hogy minél hamarabb helyreállj lelkileg, és minden nap imádkozok egy kisbabáért nektek, mindannyiunknak.

Zoya, teljesen igazad van, nekünk még legalább ott van a remény.

Tünci, ti hogy vagytok? Tegnap gyorsan elmentem aludni, mert a náthától már levegőt is alig kaptam.
Túl vagyok három munkanapon. Volt egy igazgatósági értekezlet, hát, én még annyi lopott lesajnáló tekintetet nem láttam, mint amennyi ott felém irányult. Szinte senki nem mert rám nézni, meg köszönni is alig. Mintha legalább leprás lennék!!!
A közvetlen munkatársaim tök aranyosak, csak ezt a lesajnálást nem értem, hogy miért kell.

Betti, örülök, hogy jól érzitek magatokat

Sziasztok!

Mano!
Szívből remélem, hogy ma egy kicsit nyugodtabb a napod, hogy melletted van a férjed!!

Móni,Smith,Zoya,Madamrekamé!
Köszönök minden bíztató szót, nagyon köszönjük!!

Melcsike?Jól vagytok ugye?

boboka!
Nagyon sajnálom azokat a tekinteteket, valószínű az együttérzésüket nem tudják másképp kifejezni..szerintem ezekben a pillantásokban benne van még ez is:"jézusom, de szörnyű,de jó, hogy nem velem történt.."


Ma bevittem a táppénzes papírt a munkahelyemre, direkt nem mentem be az irodába, csak leadtam az info pultnál..
Azért kaptam néhány "jó" szót..
1.Jobb lett volna, ha már régen munkába állsz, úgy könnyebb lenne..----Hát ő már csak tudja, nem igaz???
2.jobb is így ,mert úgyis beteg lett volna..-----Tehát nekem minden alkalommal amikor ezt mondják örülnöm kellene, hogy meghalt a Kislányom...IDIÓTÁK! ÖKRÖK!!!nem, enm volt beteg, csak túl korán született!!azt meg honnan tudja ilyen biztosra, hogy beteg eltt volna??Talán elvégezte az orvosi egyetemet????
Másra sem tudok gondolni, csak ezekre a szavakra, amit ki tudja még hányszor elmondanak nekem..mélységesen felháborít és borzasztóan bánt!!Mért teszik ezt velem?????

Tehát:nagyjából van egy hónapom, hogy másik állást találjak,megpróbálok nem oda visszamenni...

Tünci, az tuti, hogy így gondolkodnak , hogy jó, hogy nem velük történt.

Meg mondta egy kolleganőm/barátnőm, hogy már úgyis kitárgyaltak mindent a hátam mögött, amíg nem voltam. Ezért is próbálok minél többet mosolyogni bent, meg az első nap mindenkinek elmondtam, aki megkönnyezett, hogy már meg edzett az élet ezen a téren, mert úgysem érti meg senki, hogy min megyek keresztül, akkor meg minek panaszkodjak. Meg, hogy mik azok a mondatok, amiktől már a falra mászok. Na, nem is hangzottak el azóta hál Istennek.

Szerintem, ha jó a munkahelyed, ne válts. Nem éri meg. Az új munkahelyen is úgyis szóba kerülne a "múlt", itt meg úgyis minden csoda három napig tart.

Ma szerintem csak be-be fogok nézegetni ide, mert egész nap infra lámpáztam meg feküdtem, hétfőre próbálok meggyógyulni

Manó, kicsit azért megnyugodtál ma, hogy ott van a férjed melletted?

Én nem tudom, Boboka, de szeretném, ha végra ezt abbahagynák!
Mostmár nem hiszem hogy túlreagálom,tényleg elegem van belőlük..az sem megoldás, ha annak aki legközelebb azt mondja, hogy jobb ,hogy meghalt, mert beteg is lehetett volna,ha megkérdem tőle,hogyha a gyermeke 20 éves korában megbetegszik, akkor kívánja e majd, hogy bár meghalt volna még csecsemőként????
Vagy aki azt mondja minek temettük el, attól kérdezzem meg, hogy ő otthagyja majd a férjét, anyját,stb..akórházban, ha meghal???

Szerintetek agresszívvá kell válljak, hogy ezt abbahagyják????

Köszönöm h gondoltatok rám. A tegnapi nap katasztrófa volt. Mindenre amire csak lehet emlékeztem. ne kérdezzétek hogyan és miért. MInden ami csak történt. Onnatól kezdve hogy kivették a hasamból...aztán ahogy rámnézett a doki és könnyes volt a szeme, aztán ahogy egy kis nyöszt hallottam....azt hiszem az ő volt. Aztán kezdték is az újraélesztést de lehet h ez a kis nyöszörgés az életért való küzdelmének hangja volt. Aztán emlékszem már, ahogy elrohantak vele, ahogy tépték a hasam ahogy bevarták és nyomkodták, ahogy simogatta a karom az altatóorvos, ahogy csöpögött az infúzió, ahogy néztem a zöld terítőn átrajzolódó orvosokat, ahogy hallottam az elfojtott hangjukat, sokkos állapotban van. Mostmár tudom, én voltam az. Akkor nem értettem. nemjutottak el a szavak az agyamig. Emlékszem ahogy egy kicsi kis műtősfiú áttesz egy másik tolóágyra és kitol a lábadozóba majd rámvágja a lengőajtót. Emlékszem ahogy simogatja a férjem a kezem és emlékszem, ahogy bejön az orvos és megnézi jobban vagyok e. Mindenre emlékszem már. Arra is, hogy a férjem azt mondja, hogy vége. Már nem él. Két órát élt csak. De halottként kezelik és ezt írták a lapra is. Halva született. Persze nem de nem szólt. Azt mondta hagyjuk. Nem akar fesztiválozni. Nem segítene senkin. Sokminden kitisztult és sokmindenre emlékszem, amikre eddig tévesen vagy egyáltalán nem emlékeztem.

Nagyon furcsa érzés, hogy az Édesemet siratom annak ellenére, hogy egy újabb picit most vesztettem el. De nagyon nagyon furcsa napom van ma.

Olyan földöntúli nyugalmat érzek. Most hogy mindenre emlékszem és újból átéltem olyan mintha lezártam volna. Nem is sírtam ma. Egy két apró könnycsepp. nem értem magamat. nem értem mi ez az érzés. Mintha elfogadnám a dolgokat. Mintjha lezárulna most valami. Nagyon fáj ahogy beszélek róla de ez egészen másmilyen mint ami tegnap volt.
Apa meglepett ma egy utazással. Délelött elrohant egy órára míg aluttam és vett jegyeket.

Látom rajta hogy nagyon megviselte ő is, de tegnap annyira megijedt amilyen állapotban megtalált h sztem nem engedi ki magából most a fájdalmat. Még tartja magát. Nagyon rendes tőle pedig azt hiszem én lezártam a dologt. Hihetetlen mély a fájdalom...de elfogadtam a dolgok megváltoztathatatlanságát.

Köszönönöm nektek h ennyire gondoltok rám. Minden nap eszembe juttok. Nincs reményem a jövőre nézve. Nincsenek terveim. CSak levegőt veszek és kifújom. Mert ez a természet törvénye. Talán lassan ebből a furcsa hipnotikus állapothoz hasonló létből felébredek és újra zokogok. De lehet h mivel egy éve is van már a szülésemnek másképp zajlik nálam ez a dolog. Nem is értem. Sokmindenről olvastam hallottam de azt amin én most átmegyek még nem hallottam senkitől. Bár a dokim sejthette mert mondta h ha emlékezni fogok akkor túljutok a nehezén. Most emlékszem. Remélem igaza lesz.

Kitartást neketek anyuk. Gondolok rátok továbbra is sokat.

megyek is csak gondoltam leírom nektek mizu van ma ideát mert olyan jólesett h ennyire fsajnáltatok. Nem sokan vannak akik megértenek.

A munkahelyem miatt nem aggódom. Már terveztem h el akarok jönni. Ideje volt. Persze nem így terveztem.

Megyek apához egy kicsit beszélgetek még vele. Látom h megnyugtatta h ma egy kicsit összeszedettebb voltam. Csak ez a végtelen szomoróság ne lenne a lelkemben.
Nem tudom mi l

Az ucsó mondat valamiért lemaradt. Azt írtam nem tudom mi lelte az embereket akik azt mondják jobb ez így!

Tünci: rád gondoltam. Hogy képzeli bárki is azt h biztos h beteg lett volna??? És ha beteg is lett volna? Nem biztos h szellemileg lett volna sérült. Lehet h csak rosszabbul látott volna, vagy a mozgása lett volna kicsit lemaradva a többihez képest. De ezekkel lehet együtt élni. Soha nem fogom megérteni azt aki azt meri mondani jobb ez így. Kinek jobb könyörgöm????? áááá nem is idegesítem magam az ilyeneken mert én is milliószor megkaptam. Jobb ez így. Persze jobb. De nekem biztos nem. És a babáknak is jobb lett volna időre születni...na az jobb lett volna...de nem meghalni.

Kiírt időpont előtt elveszíteni egy héttel a babát? Szörnyű tragédia. Én még találtam okot. azért halt meg mert icipici volt. De egy érett és fejlett baba? Störnyű tragédia. Őszintén sajnálom. Megkönnyeztem. Mint itt mindenki babáját.

No tényleg megyek apához h ne egyedül tévézgessen.

sziasztok

Tunci
johogy olvaslak titeket, mindig van egy kis ido rä, de irni nem nagyon tudok, mert ez a billentyu nem epp a legjobb.
Sok erzes kavarog bennem az itt tortentek utan, de nem tudom ezzel az izevel megirni.

Igazabol nincs kedvem hazamenni, olyan jo itt es tegnap eszembe jutott, hogy szerdän mehetek dolgozni, megint bejarkalni, es.....
de majd visszarazodom, tudom.

Felek attol, ami manoval tortent es nagyon sajnalom is. felek, mert velunk is megtortenhet es en nem tudom mi lesz velem, ha ujra nemsikerul vagy ujra el kell vesztenem, mert betegen fejlodott.

Mano olyan jó hallani hogy jobban vagy. Szerintem most akkora "trauma" ért téged, hogy ezért jött vissza minden emlék. Talán az agyad blokkolta eddig a történtek egy részét, tudatosan nem akart emlékezni rá. Kívánom neked, hogy habár a szomorúság megmarad is, de az idő elteltével érezd kicsit jobban magad és szép lassan terveket kovácsolj a jövőre nézve. Az utazás szerintem nagyon jó dolog most, talán segít egy kicsit elterelni a gondolataidat és egy kicsit egymásrataláltok a férjeddel.
Én ma már jobban vagyok, mivel reggelre megjött a menzim rendesen és görcsölgetek is. Szóval úgy tűnik minden rendben. Most nagyon fel vagyok spanolva, hogy már élesben mehet a dolog és talán baba is lehet belőle a következő hónapban. Viszont másfelől ott van a félelem, de megpróbálom leküzdeni. Félek tőle, amit Betti is írt, hogy mi van ha újra megtörténik, valamint tartok tőle, hogy mi van, ha hosszú hónapokat kell várni, hogy ismét babás legyek. Próbálom ezeket a gondolatokat elűzni és megpróbálounk romantikázni majd a férjemmel, hogy az is segítsen. Remélem most szerencsésebbek leszünk.

Drága Anyukák!

Sírva olvasom ezt az oldalt,tudom mit éreztek,sajnos én is átéltem kissebb-nagyobb babát elveszítettem....(3-at..3 év alatt)nem könnyű,mikor még mindig a táskámba vannak a kiskönyvek,addig amíg eltudom egyszer engedni...talán...nagyon nehéz....nekem is mondták jobb így...de mit mondanának mikor elérkezik a szülés ideje és már csak a uh-os képeket nézhetem???mondjuk dec.24-én,akkorra voltam kiírva Annával?!mostani Babánkat csodának tekintem nem készültünk,mondván ugyse sikerül..7.napon???férjem 4 havonta jön haza 2-3 hétre...nem gondoltam volna de csoda történt...
sok türelmet és kitartást,remélem senkit nem bántottam meg.
jó éjt.puszi

Sziasztok


Végig olvastam mindent és most tele vagyok mindenféle gondolatta.Én azt hiszem tünci agressziv leszek mert megvédem a gyerekem, mert az enyém sem volt beteg és tudom, mert láttam küzdeni. Én komolyan nem fogok most már én sem bőgni, mert mindenki azt modja hogy jobb neki igy, hát lehet annak nem lesz jobb ha még valaki azt mondja nekem is. És sajnos ilyenek az emberek utálatosak, mert nem érzik át.Manó örülök hogy kicsit jobban vagy már. Betti annak is örülök hogy nektek jól sikerült az utazás. És kérlek benneteket próbáljatok kicsit félni csak mert az sem jó ha mindig azt látjátok ami megtörtént már. Mindig nem lehet hogy csak velünk történik meg. (én beszélek tuti én kikészülnék ha megint állapotos lennék az idegességtől)

Sziasztok!

Tényleg egész nap nem tudtam kiverni a fejemből, amit a kolleganőm mondott..hányszor kell még ennek kitenni magam..hiába mondta a pszichológus, hogy az ilyet meg sem kell hallani..ha odaállnak eléd és ezt mondják, akkor mit csináljak, fordítsak hátat..talán az lenne a legjobb..de azt mondanom se kell, hogy akkor még én lennék a bunkó, aztán szép lassan kiutálnának..ilyen ez a világ..
hátha találok valami jobb helyet..

Mano!
Én aggódom érted, félek hogy ez az állapotod mély nyomot hagy a lelkedben, tudommilyen úgy élni, hogy csak nézed ahogy telnek a percek egymás után,de az nem igazi élet..amin Te is keresztülmentél az a legszörnyűbb ami egy Anyával megtörténhet..Ahogy a soraidat olvastam, hálás vagyok az orvosomnak, hogy én átalhattama perceket, amikor világra jött a drágám és nem kellett tudnom az egyperces Apgar-járól(ami 3 volt... )..nem kellett látnom, ahogy intubálják, ahogy nem sír fel...így is a szívem szakadt meg...

Remélem mindannyian átvészeljük ezt..

Móni!
Köszönjük a bíztatást,tiszta szívből kívánok Nektek minden elképzelhető jót!
A sok veszteség után egy gyönyörű, egészséges babát a karodba!!!!!!!

Csige!
Jó, hogy alakulnak a dolgok Nálatok is!!

Melcsi!
Azt hiazem tényleg nekünk kell kikövetelni a babáinknak a tiszteletet,csak nehéz ez ,mert semmiképp nem erre számítottam a környezetemtől..ez végtelenül elkeserít..

Ma egy jó nagyot sétáltunk a párommal, már sötét volt, amikor hazaértünk..
Voltunk vásárolni a Bricoban, nem vagyok túl jó véleménnyel..hatalmas árukészlet, aztán meg semmi sincs és nem is lehet megrendelni..Akkor meg mért van kitéve???
Azért nagynehezen megvettük a taposót az előszobába, a folyosóra, meg a kamrába..meg kinéztem a színt, amit a falakra szeretnék..csak az az egy szoba lesz fehér...

Betti!
Ne maradj ott kérlek, hiányzol!!!!

Ma egy hónapja hogy elment a kislányom. És csak azt látom hogy rám néz és segitséget vár tőlem. De én csak ott álltam és sirtam és nem tudtam mit csinálni. Azon gondolkodtam hogy kiveszem onnan és magamhoz ölelem, de nem tettem meg, annyira fáj hogy egyedül kellett elmennie. Anyai ölelés, puszi nélkül. Még a kezét sem tudtam fogni. Ne haragudjatok rám hogy leirom, de most nagyon szenvedek. Most megint rám tört ez az egész dolog.

Melcsike!
Tudod jól ,hogy itt semmiért sem haragszunk..bármit érzel írd csak le!!
Hiszen ezért is hívtunk, ne felejtsd el!!!

Most még sokái lesznek szomorú időpontok..nekünk a születésnapja sem ünnep.Viola holnap lesz két hónapja ,hogy elment..egy fél életnek tűnik..
sajnálom, ha úgy érzed nélküled távozott,de biztosan ezerszer elmondtad Neki, mennyire szereted!!és Ő tudja is ezt,ezt kell hinnünk!!!

Olyan jó hogy itt vagy tünci meg a többiek is és megértetek.

Jó reggelt mindenkinek!


Legyen ma mindenkinek jobb napja azt kivánom. Én is megpróbálok erősebb lenni. Ma azzal kezdtem a napot hogy csináltam egy gyümölcstortát a kis lányommal. Süt nálunk a nap, talán nem lesz olyan nagyon hideg sem. Szóval ma én is jól akarok lenni.

Puszi mindenkinek.

Mano
Hogy vagy?

Sziasztok!

Hát, Tünci, én is csak attól az embertől tudom elfogadni, ha azt mondja, hogy talán jobb így, aki már átélt hasonló fájdalmat.
Az, hogy Lackó kezelőorvosa ott sírt velünk együtt, az a mélységes fájdalom amit az ő szemében is láttam, megértette velem, hogy ennél sokkal de sokkal rosszabb lenne, ha egy egész életen át csak szenvedni látnám a Fiamat.
Az Ő apgar-ja nagyon jó lett, 8-9 körüli volt, tehát semmi nem indokolta volna, hogy ez történjen!!!
De sajnos ezeket el kell fogadnunk.

A bunkókat meg teljes mértékben ki kell zárni az életünkből, és egyszerűen csak annyit mondani a hülye megjegyzéseikre, hogy ebben a helyzetben egy egyszerű sajnálom jobban esett volna. Hátha észre veszik magukat.

Még annyi, hogy nekem a munkahelyemen van egy nő. Folyton vihog mindenen. Na pont tőle vártam volna ilyen majd lesz másik, jobb ez így és ehhez hasonló mondatokat. És ő csak annyit mondott, hogy sajnálom a történteket. Ez nagyon pozitív volt.

Manó, nagyon örülök, hogy kimozdultok egy picit otthonról. Nagyon aranyos a férjed.

Melcsike, kívánom neked és mindannyiunknak, hogy ez a mai nap tényleg szebb legyen!

Azt majdnem elfelejtettem: a főnöknőmnek, meg még egy munkatársamnak mondtam bent, hogy nem akarok zsákbamacskát árulni, január-február környékén majd próbálkozni szeretnénk a kistesóval, így számoljanak velem. De mi lesz, ha nem jön össze? Ha tudat alatt rákészülök megint, hogy nekünk minden sikerül, és pikk pakk megfogan a baby, de nem így lesz? Utána meg már átmegyek görcsösen akarom-ba, és akkor meg tuti, hogy nem sikerül...
Na jó, nem akarom lehúzni magam, fő a pozitív hozzáállás.

Csak annyira örültem Manóéknak, és rádöbbentett, hogy már megint nem mi irányítjuk a dolgokat.

Tünci, te hogy vagy lelkileg?

Most megyünk anyósékhoz szülinapi ebédre, majd délután jövök.

Pussz mindenkinek.

Sziasztok!!

boboka!

Azzal kapcsolatban szeretnék mondani valamit, hogy ha görcsösen akarod nem fog menni..Nálunk már írtam ,hogy nem találtak okot mért nem jön a baba, már túl voltunk egy csomó vizsgálaton, több orvosnál is,mikor a mostani orvosom javasolt valamit..(mert én is zokogtam minden hónapban ,amikor megint megjött...).
Szóval azt csináltuk, hogy kétnaponta járta mhozzá hüvelyi uh-ra és nézte, hogyan növekszik a pete és gyakorlatilag az orvos mondta meg, hogy melyik nap kell együtt lennünk a férjemmel...
azt mondta így már nem játszanak egyéb tényezők, ha valami nag .nagy gond nincs,akkor ebből babának kell lennie...
És lett baba...

Melcsike!
Jó, hogy ma jobb Neked is egy kicsit!Tényleg ma szép idő van,menjetek el valahova Barcikával..