Új privát üzeneted érkezett!
2007.05.16 05:07
Sziasztok lányok!
Rajzolás: nálunk is sokáig ment ez a rajzolj nekem kutyát dolog, és nemigen lehetett kitérni előle
Ettől még Kata is rajzolt: kicsi csigavonalakat. Érdekes, hogy nem nagy krikszkrakszokat, hanem kicsi csigákat. VISZONT (Klári, ezt te is kipróbálhatod) ha festéket és ecsetet kapott, akkor nem kérte, hogy fessek neki ezt-azt, a festés nála nem a "valami lefestése", az a szabad alkotás. Kitettem elé több színt, használja is, de csak egymás után - még nem a színek kölcsönhatása a lényeg, egyszerre (hosszan) csak egy színnel fest.
Tegnap, hogy az a nagy vihar volt, elmeséltem, hogy hallgatta Vihar apó az erdőben a virágok sírását (Jaj, de süt a nap, szomjasak vagyunk!) meg az emberek sóhajtozását (Jaj de meleg van!), és rászánta magát, hogy hoz egy kis esőt a Római partra (biztosan Kata is örülne egy kis esőnek ott, az Y. utcában). Összeszedte hát a felhőcskéket, és megkérte Szél úrfit, hogy fújja őket a Rómaira. Szél úrfi úgy csinált, hogy ... (felfújtam az arcom és fújtam - ezt Misu is nagyon élvezte )..., és idefújta a felhőcskéket a Rómaira. Itt aztán összenyomták magukat a felhőcskék, és hullott belőlük a sok-sok esőcsepp. A virágok nyújtozkodtak: Jaj, de jó, jaj de finom ez a kis zuhány ...(igen, zuhany, a virágoknak az eső olyan, mint ha zuhanyoznának )... Nade ahogy jöttek, útközben ezek a felhőcskék mindig veszekedtek-verekedtek egymással, és amikor verekedtek és egymásnak mentek, akkor bumm, villámlott. Vihar apó meg rájukdörrent, hogy hagyják már abba a veszekedést-verekedést: jó mély hangja van Vihar apónak, hallod, hogy dörög az ég? (Amíg nem esett, csak a szél fújt: Szél úrfi azt mondta a fáknak: Tessék tornázni egy kicsit, mielőtt jön az eső! A fák azt válaszolták: jól van na, tornázunk, tornázunk, csak jöjjön már az az eső!)
Így szőttem-szövögettem a viharmesét, ahol tudtam, mutogattam, Kata tágra nyílt szemekkel figyelt, egy csöppet sem félt a vihartól (csak azon aggodalmaskodott, apa hogy tud hazajönni, mert biciklivel ment dolgozni). Beszélt a dédikkel telefonon, elmesélte, hogy vihar van, és erről van egy mese, apjának is elmondta lefekvéskor - és elmeséltette velem még egyszer Éljen Jakob Streit! Nagyon élvezem, hogy mindenről meséket lehet kitalálni - és látom, hogy mennyire más hatást vált ki a gyerekben, mint a racionális magyarázatok.
GyeZsu
Rajzolás: nálunk is sokáig ment ez a rajzolj nekem kutyát dolog, és nemigen lehetett kitérni előle
Ettől még Kata is rajzolt: kicsi csigavonalakat. Érdekes, hogy nem nagy krikszkrakszokat, hanem kicsi csigákat. VISZONT (Klári, ezt te is kipróbálhatod) ha festéket és ecsetet kapott, akkor nem kérte, hogy fessek neki ezt-azt, a festés nála nem a "valami lefestése", az a szabad alkotás. Kitettem elé több színt, használja is, de csak egymás után - még nem a színek kölcsönhatása a lényeg, egyszerre (hosszan) csak egy színnel fest.
Tegnap, hogy az a nagy vihar volt, elmeséltem, hogy hallgatta Vihar apó az erdőben a virágok sírását (Jaj, de süt a nap, szomjasak vagyunk!) meg az emberek sóhajtozását (Jaj de meleg van!), és rászánta magát, hogy hoz egy kis esőt a Római partra (biztosan Kata is örülne egy kis esőnek ott, az Y. utcában
). Összeszedte hát a felhőcskéket, és megkérte Szél úrfit, hogy fújja őket a Rómaira. Szél úrfi úgy csinált, hogy ... (felfújtam az arcom és fújtam - ezt Misu is nagyon élvezte )..., és idefújta a felhőcskéket a Rómaira. Itt aztán összenyomták magukat a felhőcskék, és hullott belőlük a sok-sok esőcsepp. A virágok nyújtozkodtak: Jaj, de jó, jaj de finom ez a kis zuhány ...(igen, zuhany, a virágoknak az eső olyan, mint ha zuhanyoznának )... Nade ahogy jöttek, útközben ezek a felhőcskék mindig veszekedtek-verekedtek egymással, és amikor verekedtek és egymásnak mentek, akkor bumm, villámlott. Vihar apó meg rájukdörrent, hogy hagyják már abba a veszekedést-verekedést: jó mély hangja van Vihar apónak, hallod, hogy dörög az ég? (Amíg nem esett, csak a szél fújt: Szél úrfi azt mondta a fáknak: Tessék tornázni egy kicsit, mielőtt jön az eső! A fák azt válaszolták: jól van na, tornázunk, tornázunk, csak jöjjön már az az eső!)
Így szőttem-szövögettem a viharmesét, ahol tudtam, mutogattam, Kata tágra nyílt szemekkel figyelt, egy csöppet sem félt a vihartól (csak azon aggodalmaskodott, apa hogy tud hazajönni, mert biciklivel ment dolgozni
). Beszélt a dédikkel telefonon, elmesélte, hogy vihar van, és erről van egy mese, apjának is elmondta lefekvéskor - és elmeséltette velem még egyszer Éljen Jakob Streit! Nagyon élvezem, hogy mindenről meséket lehet kitalálni - és látom, hogy mennyire más hatást vált ki a gyerekben, mint a racionális magyarázatok.
GyeZsu
2007.05.16 10:43
Gyezsu Pénteken mesélj nekünk! Tanulni szeretnék tőled. Ez a viharos mese gyönyörű! Nekem elég izzasztó időnként a "mesegyártás"
Pénteken mesélj nekünk! Tanulni szeretnék tőled. Ez a viharos mese gyönyörű! Nekem elég izzasztó időnként a "mesegyártás"
2007.05.16 11:41
Klári, eleinte én is előrajzoltam, és akkor ment nálunk is a kívánságműsor. Aztán egyszerűen "leszoktattam". Nem rajzoltam többet, hanem mondtam, hogy most rajzolj te. Elég simán ment, bár igaz, hogy akkor még pici volt (tán másfél éves). Nyilván minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb.
A festéssel nekünk sem volt gondunk, egyszerűen azért, mert ott már nem festettem elő, csak hagytam, hogy ő fessen. Nem tudja, hogy azzal lehet autót, házat, virágokat "csinálni". Úgy gondolom, hogy majd idővel felfedezi maga.
Pindi
A festéssel nekünk sem volt gondunk, egyszerűen azért, mert ott már nem festettem elő, csak hagytam, hogy ő fessen. Nem tudja, hogy azzal lehet autót, házat, virágokat "csinálni". Úgy gondolom, hogy majd idővel felfedezi maga.
Pindi
2007.05.16 21:27
Sziasztok!
Hú, lányok, irulok-pirulok, de az az igazság, hogy belőlem csak úgy jön a mese, sőt, énekelgetni is szoktam csak úgy, "improvizálva" szöveget, dallamot... Van egy újságíró nagymamám, aki régen meséket is írt, lehet, hogy ez egy ilyen család... De ha nagyon megbíztattok, lehet, hogy az "Indul a család!" sorozat után-mellett elkezdek meséket is írni A végén még nem lesz gond otthonülő Waldorfos anyukának lenni
De a mai játszócsoportos felhőcskés mese gyönyörű volt, remélem, jövő héten megismételjük
GyeZsu
Hú, lányok, irulok-pirulok, de az az igazság, hogy belőlem csak úgy jön a mese, sőt, énekelgetni is szoktam csak úgy, "improvizálva" szöveget, dallamot... Van egy újságíró nagymamám, aki régen meséket is írt, lehet, hogy ez egy ilyen család... De ha nagyon megbíztattok, lehet, hogy az "Indul a család!" sorozat után-mellett elkezdek meséket is írni
A végén még nem lesz gond otthonülő Waldorfos anyukának lenni
De a mai játszócsoportos felhőcskés mese gyönyörű volt, remélem, jövő héten megismételjük
GyeZsu
2007.05.17 07:42
Gyezsu Nagy kincsnek vagy birtokában!
Akkor a játszócsoportos felhőcskéset is meséld el!
Dalolás nekem is megy - egész nap jön belőlem csak úgy, de a meseírás már nehezebb, azon nekem törnöm kell a fejem és ritkán vagyok vele elégedett.
Nagy kincsnek vagy birtokában!
Akkor a játszócsoportos felhőcskéset is meséld el!
Dalolás nekem is megy - egész nap jön belőlem csak úgy, de a meseírás már nehezebb, azon nekem törnöm kell a fejem és ritkán vagyok vele elégedett.
2007.05.17 22:14
Hú, lányok, nagyon belejöttem a mesélésbe, Kata persze társ ebben (bár oviban talán nem szokott mesélni, de nagyon tud, holnap majd azért biztosan előadja a fiával kapcsolatos történeteket - merthogy van egy fia )
Délelőtt a cseresznyeevés kapcsán (tegnap vettük a cseresznyét a piacon) jutottunk a cseresznyefához, aki már nagyon pihegett, úgy szólongatta a bácsit: Szedd le rólam ezt a sok szép piros cseresznyét, hiszen megértek már. Virágkoruk óta nevelem őket, nőttek-növekedtek, mind megnőttek, mind megértek, nagyon nehezek, nem bírom már őket, elfáradtam, szedd le ezeket a szép piros, érett cseresznyéket.
Kata: És a madarak is tudnak beszélni?
Anya: Már hogy ne tudnának! Aki nem érti, mit mondanak, az csak azt hallja, hogy: tillió, tillió - kimpics, kimpics - tyaff, tyaff, tyaff, tyaff
De a cseresznyék értik a madarak beszédét - és mit hallottak a cseresznyék a fán? Hogy a fa fölött röpködő feketerigók így beszélgettek: Odanézzetek, mennyi sok szép piros cseresznye, juj, de finom, juj, de ropogós, gyertek, együk meg mindaháyat! - Megijedtek a cseresznyék, és azt kérték a madaraktól: Jujj, ne egyetek meg mindannyiunkat, hagyjatok Katának is, ő nagyon szereti a cseresznyét, anyukája mindig vesz neki a piacon. - A madarak azt válaszolták: Jól van, igazatok van, csak a fa tetejéről esszük meg a cseresznyét, azt úgysem tudja leszedni a bácsi. - A madarak csipp-csipp-csipp, mind lecsipegették a fa tetejéről a sok szép piros cseresznyét, a többit pedig leszedte a bácsi, mert szerencsére meghallotta a cseresznyefa kérését. Elhozta a cseresznyéket a piacra. Hallottad, milyen pirosan kiabáltak a piacon a cseresznyék? Azt kiabálták, hogy: Kata, Kata, itt vagyunk! Gyorsan szólj anyukádnak, hogy vegyen meg minket! - Kata: nem hallottam. - Anya: De én szerencsére meghallottam, és megvettem neked ezt a sok szép piros cseresznyét
A délutáni mesét már nem írom le, pedig abban még tündérlányok is táncoltak a balatoni aranyhidon, miközben a kis katicának énekeltek, aki a tó közepén úszott egy falevélhajón De ezt a mesét Kata kezdte, mert egy leszakadt (domború) nadrággombot kinevezett gombának, amin még egy katicát is mutatott nekem. Hát erre el kellett mesélni, hogy került ez a kis katica ide hozzánk, hogy ezen a gombán megpihenjen Aztán elveszett a katica, és egy képeskönyvben találtuk meg, elbújt egy falevél alatt... A délutáni alvás is a katica altatása és álmának elmesélése-eléneklése volt
Na, jó éjszakát
GyeZsu
)
Délelőtt a cseresznyeevés kapcsán (tegnap vettük a cseresznyét a piacon) jutottunk a cseresznyefához, aki már nagyon pihegett, úgy szólongatta a bácsit: Szedd le rólam ezt a sok szép piros cseresznyét, hiszen megértek már. Virágkoruk óta nevelem őket, nőttek-növekedtek, mind megnőttek, mind megértek, nagyon nehezek, nem bírom már őket, elfáradtam, szedd le ezeket a szép piros, érett cseresznyéket.
Kata: És a madarak is tudnak beszélni?
Anya: Már hogy ne tudnának! Aki nem érti, mit mondanak, az csak azt hallja, hogy: tillió, tillió - kimpics, kimpics - tyaff, tyaff, tyaff, tyaff
De a cseresznyék értik a madarak beszédét - és mit hallottak a cseresznyék a fán? Hogy a fa fölött röpködő feketerigók így beszélgettek: Odanézzetek, mennyi sok szép piros cseresznye, juj, de finom, juj, de ropogós, gyertek, együk meg mindaháyat! - Megijedtek a cseresznyék, és azt kérték a madaraktól: Jujj, ne egyetek meg mindannyiunkat, hagyjatok Katának is, ő nagyon szereti a cseresznyét, anyukája mindig vesz neki a piacon. - A madarak azt válaszolták: Jól van, igazatok van, csak a fa tetejéről esszük meg a cseresznyét, azt úgysem tudja leszedni a bácsi. - A madarak csipp-csipp-csipp, mind lecsipegették a fa tetejéről a sok szép piros cseresznyét, a többit pedig leszedte a bácsi, mert szerencsére meghallotta a cseresznyefa kérését. Elhozta a cseresznyéket a piacra. Hallottad, milyen pirosan kiabáltak a piacon a cseresznyék? Azt kiabálták, hogy: Kata, Kata, itt vagyunk! Gyorsan szólj anyukádnak, hogy vegyen meg minket! - Kata: nem hallottam. - Anya: De én szerencsére meghallottam, és megvettem neked ezt a sok szép piros cseresznyét
A délutáni mesét már nem írom le, pedig abban még tündérlányok is táncoltak a balatoni aranyhidon, miközben a kis katicának énekeltek, aki a tó közepén úszott egy falevélhajón
De ezt a mesét Kata kezdte, mert egy leszakadt (domború) nadrággombot kinevezett gombának, amin még egy katicát is mutatott nekem. Hát erre el kellett mesélni, hogy került ez a kis katica ide hozzánk, hogy ezen a gombán megpihenjen Aztán elveszett a katica, és egy képeskönyvben találtuk meg, elbújt egy falevél alatt... A délutáni alvás is a katica altatása és álmának elmesélése-eléneklése volt
Na, jó éjszakát
GyeZsu
2007.05.21 23:11
Tegnap két biciklivel - két gyerekkel voltunk a Hajógyári szigeten. Kata odafele sírt: félt, mert hogy nagyon gyorsan megyünk, és felmegyünk az égbe... (Aztán elénekeltük az Egyszer egy királyfit - Misu is "hahaha"-zott a hátam mögött - és azzal megnyugodott.) Azóta a biciklis kisegérről mesélek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Nagyon gyorsan tudott futni ez a kisegér (-ezt Kata hasán mindig mutattam, ahogy feküdt mellettem-), fut-fut-fut-fut, szedte a lábait. Mindig sietett, mert ő vitte az ennivalót a testvéreinek. Reggelente kiszaladt a mezőre, teliszedte a zsákját napraforgó-tányérral meg búzakalásszal, és fut-fut-fut-fut, sietett hazafelé. Hazafelé már fáradt volt, nehéz is volt a zsák, sietett-sietett, de már bizony lassabban futott. Így történt, hogy egyik nap, amint éppen fáradtan szaladt hazafelé, észrevette őt egy macska. Nagyon éhes volt ez a macska, semmit sem evett már napok óta, nyalogatta hát a szája szélét, nyammm, de finom vacsora lesz ez a kisegér. A kisegér olyan fáradt volt, hogy nem vette észre a macskát, és nagyon-nagyon megijedt, amikor a háta mögül megérezte a macska lehelletét. Olyan gyorsan kezdett futni, amilyen gyorsan még sosem futott. Nagy lihegve hazaért, ledobta a zsákját, leült egy kissámlira, és keservesen sírni kezdett. Aztán elmesélte, hogy megijedt, amikor a macskát észrevette, és milyen gyorsan szaladt hazáig. Megijedtek a szülei is, és elhatározták, hogy adnak a kisegérnek egy biciklit, hogy még gyorsabb legyen, és ne jusson eszébe egy macskának se, hogy megkergesse. Apukája el is készítette a biciklit, és azután már biciklivel járt az erdőbe, az erdőről a mezőre. A mezőn eszébe jutott, hogy hiszen most már nem kell úgy sietnie, a biciklivel hamar hazaér - lefeküdt hát egy napraforgó tövébe, nézte-nézte a kék eget, a kék égen sárgás-vörösen fénylő napot, a feje felett szálldogáló barnás-pirosas pillangókat, hallgatta a méhecskék zümmögését... És ahogy a kék eget nézte, a méhecskék zümmögését hallgatta, bizony-bizony elnyomta az álom - elaludt. És tudod mit álmodott? Azt álmodta, hogy felbiciklizett az égbe, és ott biciklizett egy szivárványúton a Nap körül körbe-körbe, körbe-körbe a szép színes szivárványúton, körbe-körbe, volt abban a szivárványban sok szép szín:vörös, narancs, sárga, zöld, világoskék, sötétkék, ibolya, és a kisegér csak ment-ment a biciklivel körbe-körbe a Nap körül, és ahogy ment körbe-körbe, egyre melegebb és melegebb lett, egyre melegebb lett, ahogy ott bicikizett körbe-körbe - és a kisegér arra ébredt, hogy nagyon melegen süti az arcát a nap. Jó nagyot aludt a kisegér, magasan járt már a nap, ebédidő volt, mire felébredt. Ajaj, a testvérei biztos nagyon éhesek már, a szülei pedig biztos nagyon aggódnak, hogy valami baja történt. Gyorsan leszedett hát egy-két napraforgó-tányért, letörött egy-két búzakalászt, a bicikli utánfutójába tette, és sietve tekert hazafelé. Nagyon megörültek a szülei, amikor hazaért, mert már azt hitték, valami baja történt. A kisegér leült egy kissámlira, és elmesélte, hogy aludt el a napraforgó tövében, miközben a kék eget, az égen a sárgás-vörös napot nézte és a méhek zümmögését hallgatta, és hogy azt álmondta, egy szép színes szivárványúton teker a biklijével a Nap körül körbe-körbe. Amíg ezt elmesélte, anyukája mosolyogva megterítette az asztalt, minden tányérkára tett néhány napraforgómagot meg búzaszemet, aztán asztalhoz ültek. (-énekelve-) Kérem a kezeket...! Föld, te adtad ezt nekünk ... Jó étvágyat kívánok! - És finoman megebédeltek.
folyt köv.
GyeZsu
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Nagyon gyorsan tudott futni ez a kisegér (-ezt Kata hasán mindig mutattam, ahogy feküdt mellettem-), fut-fut-fut-fut, szedte a lábait. Mindig sietett, mert ő vitte az ennivalót a testvéreinek. Reggelente kiszaladt a mezőre, teliszedte a zsákját napraforgó-tányérral meg búzakalásszal, és fut-fut-fut-fut, sietett hazafelé. Hazafelé már fáradt volt, nehéz is volt a zsák, sietett-sietett, de már bizony lassabban futott. Így történt, hogy egyik nap, amint éppen fáradtan szaladt hazafelé, észrevette őt egy macska. Nagyon éhes volt ez a macska, semmit sem evett már napok óta, nyalogatta hát a szája szélét, nyammm, de finom vacsora lesz ez a kisegér. A kisegér olyan fáradt volt, hogy nem vette észre a macskát, és nagyon-nagyon megijedt, amikor a háta mögül megérezte a macska lehelletét. Olyan gyorsan kezdett futni, amilyen gyorsan még sosem futott. Nagy lihegve hazaért, ledobta a zsákját, leült egy kissámlira, és keservesen sírni kezdett. Aztán elmesélte, hogy megijedt, amikor a macskát észrevette, és milyen gyorsan szaladt hazáig. Megijedtek a szülei is, és elhatározták, hogy adnak a kisegérnek egy biciklit, hogy még gyorsabb legyen, és ne jusson eszébe egy macskának se, hogy megkergesse. Apukája el is készítette a biciklit, és azután már biciklivel járt az erdőbe, az erdőről a mezőre. A mezőn eszébe jutott, hogy hiszen most már nem kell úgy sietnie, a biciklivel hamar hazaér - lefeküdt hát egy napraforgó tövébe, nézte-nézte a kék eget, a kék égen sárgás-vörösen fénylő napot, a feje felett szálldogáló barnás-pirosas pillangókat, hallgatta a méhecskék zümmögését... És ahogy a kék eget nézte, a méhecskék zümmögését hallgatta, bizony-bizony elnyomta az álom - elaludt. És tudod mit álmodott? Azt álmodta, hogy felbiciklizett az égbe, és ott biciklizett egy szivárványúton a Nap körül körbe-körbe, körbe-körbe a szép színes szivárványúton, körbe-körbe, volt abban a szivárványban sok szép szín:vörös, narancs, sárga, zöld, világoskék, sötétkék, ibolya, és a kisegér csak ment-ment a biciklivel körbe-körbe a Nap körül, és ahogy ment körbe-körbe, egyre melegebb és melegebb lett, egyre melegebb lett, ahogy ott bicikizett körbe-körbe - és a kisegér arra ébredt, hogy nagyon melegen süti az arcát a nap. Jó nagyot aludt a kisegér, magasan járt már a nap, ebédidő volt, mire felébredt. Ajaj, a testvérei biztos nagyon éhesek már, a szülei pedig biztos nagyon aggódnak, hogy valami baja történt. Gyorsan leszedett hát egy-két napraforgó-tányért, letörött egy-két búzakalászt, a bicikli utánfutójába tette, és sietve tekert hazafelé. Nagyon megörültek a szülei, amikor hazaért, mert már azt hitték, valami baja történt. A kisegér leült egy kissámlira, és elmesélte, hogy aludt el a napraforgó tövében, miközben a kék eget, az égen a sárgás-vörös napot nézte és a méhek zümmögését hallgatta, és hogy azt álmondta, egy szép színes szivárványúton teker a biklijével a Nap körül körbe-körbe. Amíg ezt elmesélte, anyukája mosolyogva megterítette az asztalt, minden tányérkára tett néhány napraforgómagot meg búzaszemet, aztán asztalhoz ültek. (-énekelve-) Kérem a kezeket...! Föld, te adtad ezt nekünk ... Jó étvágyat kívánok! - És finoman megebédeltek.
folyt köv.
GyeZsu
2007.05.24 03:01
Hát a ma esti mese is a bicikliző kisegérről szólt volna (nincs menekvés, Kata kéri a folytatást - de rendes azért, mert hagy gondolkodási időt ), és úgy is indult, egy kirándulós mese lett volna, de még csak ott tartottam, miért szereti a biciklizős kisegér az erdőt, többek között a madarak miatt, akik úgy énekelgetnek, hogy kimpics-kimpics, tyaff-tyaff-tyaff - de erre Kata közbevágott, hogy "aki nem érti, mit mondanak". Hát persze, mert aki érti, az hallja, hogy a kis madárfiókák úgy csipognak a fészekben, hogy "Hol van anya, hol van anya, éhesek vagyunk, éhesek vagyunk, hol van anya, hol van apa, éhesek vagyunk, jöjjön már anya, jöjjön már apa!" Aztán megérkezik a madármama a fészekbe: "Itt vagyok, itt vagyok, finomat hoztam, finomat hoztam, tessék, tessék, gilisztát, kukacot, hoztam nektek finomat, finomat, tessék, egyétek, tessék, tessék!" De a kismadarak csak tovább csipognak: "Még, még, még kérünk, még, éhesek vagyunk, éhesek vagyunk, hozz még nekünk, hozz még nekünk!" Megérkezik madárpapa is: "Itt vagyok, itt vagyok, mit hoztam, mit hoztam, bogarat, kukacot, tessék, tessék, vegyétek, egyétek, tessék, tessék!" De a kismadarak tovább csipognak: "Még, még, még kérünk, még, éhesek vagyunk, éhesek vagyunk, hozz még nekünk, hozz még nekünk!" Így aztán madármama és madárpapa elszállnak ismét, hogy ennivalót hozzanak. ... Este aztán madármama azt mondja a fiókáinak: "Megnőttetek, felnőttetek - holnap nagy nap lesz: megtanultok repülni." A kismadarak szörnyű izgatottak lettek: "Jaj, de jó, jaj de jó, repülni fogunk, szállni fogunk, a kék égen, a fák felett, repülni fogunk, szállni fogunk!" - és türelmetlenkedni kezdtek: "Most, most, most, most repüljünk, most repüljünk!" - de madármama lecsitította őket: "Mindennek megvan a maga ideje: Jó éjszakát kicsi fiókáim!" A kismadarak nagy izgalomban aludtak el. És álmukban repültek, szálltak, fenn az égen, a csillagos égen, egyik csillagról a másikra szálltak, egyik csillagról a másikra szálltak, a csillagokon megpihentek, hintáztak a Hold sarlóján: föl-le, föl-le, úgy hintáztak. Jó hajnalban felébredtek, költögették a szüleiket: "Ébresztő, ébresztő, reggel van, reggel van, repüljünk, repüljünk, repüljünk!" Madármama rájuk mosolygott: "Jól van, jól van, kicsi madárkáim, gyertek, gyertek ki a fészekből, sorakozzatok itt az ágon." Megszeppentek a kismadarak, hiszen még sosem voltak odakint, eddig ők csak a fészekben ücsörögtek - de azért kisétáltak a fészekből, és leültek egymás után az ágra szép sorjában. Anyukájuk átszállt egy másik ágra, s onnan hívta őket: "Na, gyertek, ugorjatok, aztán csapkodjatok a szárnyatokkal, gyertek, gyertek!" De a kismadarak lenéztek és megijedtek - féltek a kismadarak: "Jaj, de messze van a föld, a földön a sok száraz falevél, mi lesz, ha leesünk, mi lesz, ha nem is tudunk repülni?" Az anyukájuk meg csak hívta őket: "Gyertek, gyertek, ugorjatok, aztán csapkodjatok a szárnyatokkal, a madaraknak azért van szárnyuk, hogy repüljenek vele, gyertek, gyertek, ugorjatok, ne féljetek!" A legbátrabb kismadár becsukta a szemét és leugrott, aztán elkezdett csapkodni a szárnyával. És mit érzett? Hogy a levegő engedelmeskedik neki, nem hagyja leesni, sőt, felemeli, ahogy a szárnyaival csapkod. Kinyitotta a szemét és boldogan csipogta: "Repülök, repülök, nézd, mama, nézd, papa, repülök, repülök!" - azzal odaszállt anyukája mellé az ágra. A másik kismadár nem csukta be a szemét, csak figyelt, nagyon figyelt az ágra, ahol anyukája és a testvére ült. Leugrott, és csapkodott a szárnyaival, nagyon csapkodott, s közben az ágra figyelt, nagyon figyelt, észre sem vette, hogy hátára vette a szél, barátja lett a szél, s együtt repültek a másik ágra. A legkisebb kismadár nem mert elindulni. Ott csipogott az ágon az apukája mellett: "Félek, félek, nem megyek, nem merek!" Apukája megsimogatta, megcirógatta: "Ne félj, ne sírj, kis madárkám, nincs semmi baj, gyere, menjünk!" - azzal rátette a szárnyát a kismadár szárnyára, s együtt indultak. A kismadár először csak azt érezte, hogy zuhan, zuhan lefele. De apukája ott repült mellette, és a fülébe súgta: "Csapkodj a szárnyaddal!" A kismadár elkezdett csapkodni a szárnyával, és mit érzett? Hogy ő csinálja a szelet, egy icike-picike szelet, de ő csinálja, és ez a szél felemeli, és egyre emeli, egyre közelebb volt az ág, egyre közelebb, s végül a legkisebb kismadár is odaült az ág szélére a testvérei mellé. Odaült mellé apukája is, így ültek sorban az ágon: madármama, a három kismadár, és madárpapa. Madármama és madárpapa egymásra mosolygott, megtelt a szívük boldogsággal: nagyon szerették egymást és a kisfiókáikat. Aztán madármama azt mondta: "Eddig tőlünk kaptátok az ennivalót, de már nagyok vagytok, repülni is tudtok, itt az ideje, hogy magatoknak keressétek meg a reggelit". Azzal felszálttak mindahányan, elől repült madármama, mögötte a három kismadár, s madárpapa maradt utoljára, hogy lássa, minden rendben van-e, nem fárad-e el valamelyik kismadár, nem jön-e egy ragadozómadár, aki bántani akarja a fiókákat - de nem jött senki, gyönyörű kék volt az ég, s ők szálltak az erdő felett, s megérkeztek a mezőre. Nagyot néztek a kismadarak, hiszen ők a fészekből csak az erdőt látták, a fákat, a lehullott faleveleket, a többi kismadarat - nem tudták még, mi az a mező. Csodálkoztak, álmélkodtak: "Mi ez a zöld, mi ez a hajladozó, mi ez a sok?" - "Kicsi madárkáim, ez itt a fű, és ez a sok fű, ez a mező. Innen hordtuk nektek a sok finom ennivalót: gilisztát, kukacot, bogarakat, magvakat." A kismadarak belecsíptek a fűbe: "Hú, de zsenge, hú, de friss!" Aztán meghempergőztek benne: "Hú, de puha, hú, de hűs!" Szívesen hempergőztek volna még, de éhesek voltak, ideje volt, hogy ennivaló után nézzenek. Hárman háromfelé indultak. A legnagyobb kismadár ment, ment, figyelmesen nézte a földet, bele-belecsípett - és talált egy gilisztát. Kiabálni kezdett nagy boldogan: "Gilisztát találtam, találtam egy gilisztát, egy hatalmas gilisztát!" De amíg örvendezett, a giliszta visszabújt a földbe. A középső kismadár egy kukacot talált. A legkisebb pedig egy búzakalászt tört le: "Ebből jut majd mindenkinek" - gondolta. Madármama és madárpapa száraz füvet, szénát gyűjtöttek, tányért készítettek belőle. Megérkezett a legnagyobb kismadár, s elmesélte, hogy járt: amíg ő boldogan kiabált, a giliszta visszabújt a földbe, olyan mélyre, hogy többet ne találja meg. A középső kismadár letette a kukacot a tányérra. De hol van a legkisebb kismadár? Ott jön ni, és egy hatalmas búzakalászt cipel. Letette a búzakalászt ő is a tányérra. Madármama büszkén nézett végig rajtuk: "Jó étvágyat, kicsi madárkáim!"
), és úgy is indult, egy kirándulós mese lett volna, de még csak ott tartottam, miért szereti a biciklizős kisegér az erdőt, többek között a madarak miatt, akik úgy énekelgetnek, hogy kimpics-kimpics, tyaff-tyaff-tyaff - de erre Kata közbevágott, hogy "aki nem érti, mit mondanak". Hát persze, mert aki érti, az hallja, hogy a kis madárfiókák úgy csipognak a fészekben, hogy "Hol van anya, hol van anya, éhesek vagyunk, éhesek vagyunk, hol van anya, hol van apa, éhesek vagyunk, jöjjön már anya, jöjjön már apa!" Aztán megérkezik a madármama a fészekbe: "Itt vagyok, itt vagyok, finomat hoztam, finomat hoztam, tessék, tessék, gilisztát, kukacot, hoztam nektek finomat, finomat, tessék, egyétek, tessék, tessék!" De a kismadarak csak tovább csipognak: "Még, még, még kérünk, még, éhesek vagyunk, éhesek vagyunk, hozz még nekünk, hozz még nekünk!" Megérkezik madárpapa is: "Itt vagyok, itt vagyok, mit hoztam, mit hoztam, bogarat, kukacot, tessék, tessék, vegyétek, egyétek, tessék, tessék!" De a kismadarak tovább csipognak: "Még, még, még kérünk, még, éhesek vagyunk, éhesek vagyunk, hozz még nekünk, hozz még nekünk!" Így aztán madármama és madárpapa elszállnak ismét, hogy ennivalót hozzanak. ... Este aztán madármama azt mondja a fiókáinak: "Megnőttetek, felnőttetek - holnap nagy nap lesz: megtanultok repülni." A kismadarak szörnyű izgatottak lettek: "Jaj, de jó, jaj de jó, repülni fogunk, szállni fogunk, a kék égen, a fák felett, repülni fogunk, szállni fogunk!" - és türelmetlenkedni kezdtek: "Most, most, most, most repüljünk, most repüljünk!" - de madármama lecsitította őket: "Mindennek megvan a maga ideje: Jó éjszakát kicsi fiókáim!" A kismadarak nagy izgalomban aludtak el. És álmukban repültek, szálltak, fenn az égen, a csillagos égen, egyik csillagról a másikra szálltak, egyik csillagról a másikra szálltak, a csillagokon megpihentek, hintáztak a Hold sarlóján: föl-le, föl-le, úgy hintáztak. Jó hajnalban felébredtek, költögették a szüleiket: "Ébresztő, ébresztő, reggel van, reggel van, repüljünk, repüljünk, repüljünk!" Madármama rájuk mosolygott: "Jól van, jól van, kicsi madárkáim, gyertek, gyertek ki a fészekből, sorakozzatok itt az ágon." Megszeppentek a kismadarak, hiszen még sosem voltak odakint, eddig ők csak a fészekben ücsörögtek - de azért kisétáltak a fészekből, és leültek egymás után az ágra szép sorjában. Anyukájuk átszállt egy másik ágra, s onnan hívta őket: "Na, gyertek, ugorjatok, aztán csapkodjatok a szárnyatokkal, gyertek, gyertek!" De a kismadarak lenéztek és megijedtek - féltek a kismadarak: "Jaj, de messze van a föld, a földön a sok száraz falevél, mi lesz, ha leesünk, mi lesz, ha nem is tudunk repülni?" Az anyukájuk meg csak hívta őket: "Gyertek, gyertek, ugorjatok, aztán csapkodjatok a szárnyatokkal, a madaraknak azért van szárnyuk, hogy repüljenek vele, gyertek, gyertek, ugorjatok, ne féljetek!" A legbátrabb kismadár becsukta a szemét és leugrott, aztán elkezdett csapkodni a szárnyával. És mit érzett? Hogy a levegő engedelmeskedik neki, nem hagyja leesni, sőt, felemeli, ahogy a szárnyaival csapkod. Kinyitotta a szemét és boldogan csipogta: "Repülök, repülök, nézd, mama, nézd, papa, repülök, repülök!" - azzal odaszállt anyukája mellé az ágra. A másik kismadár nem csukta be a szemét, csak figyelt, nagyon figyelt az ágra, ahol anyukája és a testvére ült. Leugrott, és csapkodott a szárnyaival, nagyon csapkodott, s közben az ágra figyelt, nagyon figyelt, észre sem vette, hogy hátára vette a szél, barátja lett a szél, s együtt repültek a másik ágra. A legkisebb kismadár nem mert elindulni. Ott csipogott az ágon az apukája mellett: "Félek, félek, nem megyek, nem merek!" Apukája megsimogatta, megcirógatta: "Ne félj, ne sírj, kis madárkám, nincs semmi baj, gyere, menjünk!" - azzal rátette a szárnyát a kismadár szárnyára, s együtt indultak. A kismadár először csak azt érezte, hogy zuhan, zuhan lefele. De apukája ott repült mellette, és a fülébe súgta: "Csapkodj a szárnyaddal!" A kismadár elkezdett csapkodni a szárnyával, és mit érzett? Hogy ő csinálja a szelet, egy icike-picike szelet, de ő csinálja, és ez a szél felemeli, és egyre emeli, egyre közelebb volt az ág, egyre közelebb, s végül a legkisebb kismadár is odaült az ág szélére a testvérei mellé. Odaült mellé apukája is, így ültek sorban az ágon: madármama, a három kismadár, és madárpapa. Madármama és madárpapa egymásra mosolygott, megtelt a szívük boldogsággal: nagyon szerették egymást és a kisfiókáikat. Aztán madármama azt mondta: "Eddig tőlünk kaptátok az ennivalót, de már nagyok vagytok, repülni is tudtok, itt az ideje, hogy magatoknak keressétek meg a reggelit". Azzal felszálttak mindahányan, elől repült madármama, mögötte a három kismadár, s madárpapa maradt utoljára, hogy lássa, minden rendben van-e, nem fárad-e el valamelyik kismadár, nem jön-e egy ragadozómadár, aki bántani akarja a fiókákat - de nem jött senki, gyönyörű kék volt az ég, s ők szálltak az erdő felett, s megérkeztek a mezőre. Nagyot néztek a kismadarak, hiszen ők a fészekből csak az erdőt látták, a fákat, a lehullott faleveleket, a többi kismadarat - nem tudták még, mi az a mező. Csodálkoztak, álmélkodtak: "Mi ez a zöld, mi ez a hajladozó, mi ez a sok?" - "Kicsi madárkáim, ez itt a fű, és ez a sok fű, ez a mező. Innen hordtuk nektek a sok finom ennivalót: gilisztát, kukacot, bogarakat, magvakat." A kismadarak belecsíptek a fűbe: "Hú, de zsenge, hú, de friss!" Aztán meghempergőztek benne: "Hú, de puha, hú, de hűs!" Szívesen hempergőztek volna még, de éhesek voltak, ideje volt, hogy ennivaló után nézzenek. Hárman háromfelé indultak. A legnagyobb kismadár ment, ment, figyelmesen nézte a földet, bele-belecsípett - és talált egy gilisztát. Kiabálni kezdett nagy boldogan: "Gilisztát találtam, találtam egy gilisztát, egy hatalmas gilisztát!" De amíg örvendezett, a giliszta visszabújt a földbe. A középső kismadár egy kukacot talált. A legkisebb pedig egy búzakalászt tört le: "Ebből jut majd mindenkinek" - gondolta. Madármama és madárpapa száraz füvet, szénát gyűjtöttek, tányért készítettek belőle. Megérkezett a legnagyobb kismadár, s elmesélte, hogy járt: amíg ő boldogan kiabált, a giliszta visszabújt a földbe, olyan mélyre, hogy többet ne találja meg. A középső kismadár letette a kukacot a tányérra. De hol van a legkisebb kismadár? Ott jön ni, és egy hatalmas búzakalászt cipel. Letette a búzakalászt ő is a tányérra. Madármama büszkén nézett végig rajtuk: "Jó étvágyat, kicsi madárkáim!"2007.05.24 06:12
Gyezsu Waldorf-iskolában mindenben van mese, formarajz is abból nő ki, még a torna is mesés - úgyhogy csak ontsd a kincseid, hadd gazdagodjunk
Waldorf-iskolában mindenben van mese, formarajz is abból nő ki, még a torna is mesés - úgyhogy csak ontsd a kincseid, hadd gazdagodjunk 2007.05.24 06:19
Ovitól kezdve a mesét hívjuk segítségül, ha viselkedési és szociális problémákkal találjuk szemben magunkat. Például a közösség erejét növelheti egy olyan mese, amelyben az erős szélben lengedező faág eltörik, de ha több ilyen gyenge faágat összefogunk, akkor rájuk állva egy magas falon is át tudunk mászni.
2007.05.27 19:57
Ezt most kaptam:
http://www.babble.com/CS/blogs/stroller ... ldorf.aspx
Ezen kívül találtam egy oldalt, ahol rózsaszín és kék hajú babákat árul valaki Waldorf-baba elnevezéssel, ott is nyeltem egy nagyot... utána azért írtam a tulajnak, hogy tévedésben él a babáit illetően.
http://www.babble.com/CS/blogs/stroller ... ldorf.aspx
Ezen kívül találtam egy oldalt, ahol rózsaszín és kék hajú babákat árul valaki Waldorf-baba elnevezéssel, ott is nyeltem egy nagyot... utána azért írtam a tulajnak, hogy tévedésben él a babáit illetően.
2007.05.28 06:10
Indi,
a www.puppenwiege.de -n olvastam pont pár hónapja, hogy a waldorfbaba név védett!!!! Én sem hívhatnám az enyéimet annak, KIVÉVE, ha egy óvodának készül, VAGY egy bazárra, aminek a jövedelme egy iskoláé vagy ovié. Pont azért, hogy ne lehessen Waldorf-barbie-t gyártani. Egyedül a Käthe Kruse manufaktúra hívhatja a babáit waldorf-babának feltétel nélkül, velük kötött a w-szövetség megállapodást (meg valahogy csak ők tudták kifizetni a levédetést, stb.)
Jáj, mennem kell....
(A Käthe Kruse is árul mindenfélét...
http://www.kathekruse.com/
a www.puppenwiege.de -n olvastam pont pár hónapja, hogy a waldorfbaba név védett!!!! Én sem hívhatnám az enyéimet annak, KIVÉVE, ha egy óvodának készül, VAGY egy bazárra, aminek a jövedelme egy iskoláé vagy ovié. Pont azért, hogy ne lehessen Waldorf-barbie-t gyártani. Egyedül a Käthe Kruse manufaktúra hívhatja a babáit waldorf-babának feltétel nélkül, velük kötött a w-szövetség megállapodást (meg valahogy csak ők tudták kifizetni a levédetést, stb.)
Jáj, mennem kell....
(A Käthe Kruse is árul mindenfélét...
http://www.kathekruse.com/2007.05.28 06:11
Egyik "Kedvencem" ez:
http://www.kaethekrusepuppe.de/en/index ... pe=waldorf
Még feng sui is, ráadásul!
http://www.kaethekrusepuppe.de/en/index ... pe=waldorf
Még feng sui is, ráadásul!
2007.05.28 15:26
Szilévi Hát igen, van dolgunk a pénzügyekkel, úgy látszik... Megdöbbentem ezen a levédés-doolgon, ezek szerint akár a kékhajú babák készítője is lehetne "A Valódi Waldorf-baba" tulajdonosa, ha lett volna pénze és időben lépett volna? Ááááá
Csemegét találtam:
http://oww.hu/radio/thn.html
Hát igen, van dolgunk a pénzügyekkel, úgy látszik... Megdöbbentem ezen a levédés-doolgon, ezek szerint akár a kékhajú babák készítője is lehetne "A Valódi Waldorf-baba" tulajdonosa, ha lett volna pénze és időben lépett volna? Ááááá
Csemegét találtam:
http://oww.hu/radio/thn.html
2007.05.28 19:18
indianyo írta:Szilévi
Nem hiszem, legalábbis nem így értettem, hanem megállapodás van a KK-babamanufaktúra és a W-Szövetség között, és a KK ez alapján védette le, és ez tulképpen mindkjettőjüknek jó.
2007.05.28 20:50
Szilvi Értem - legalábbis érteni vélem. A KK részéről mindenképp, de a W-szövetségnek ez miért jó vajon? Pénz miatt? MErt minőségileg hááát... kkhmkhm.
Értem - legalábbis érteni vélem. A KK részéről mindenképp, de a W-szövetségnek ez miért jó vajon? Pénz miatt? MErt minőségileg hááát... kkhmkhm.2007.05.29 21:06
Szilvi igen, ez logikusan hangzik.
Véleményeket kérnék nemcsak Waldorf-ügyben, inkább általánosságben: ha valamiben nagyon hisztek és találkoztok egy ahhoz nem értő vagy csak nagyon felszínes ismeretekkel rendelkező emberrel, aki viszont hangosan hirdeti a véleméynét, amivel esetleg sok kárt okoz, akkor mit tesztek? Én általában konfliktusba kerülök ilyenkor, mert nemigen tudok elmenni szó nélkül (lásd a kékhajú, műszálas anyagokból készült W-babák), viszont utána mindig olyan rosszul érzem magam, amiért "beszóltam", szinte bűntudatom van.
Szóval ti hogyan oldjátok meg az ilyen helyzeteket?
igen, ez logikusan hangzik.
Véleményeket kérnék nemcsak Waldorf-ügyben, inkább általánosságben: ha valamiben nagyon hisztek és találkoztok egy ahhoz nem értő vagy csak nagyon felszínes ismeretekkel rendelkező emberrel, aki viszont hangosan hirdeti a véleméynét, amivel esetleg sok kárt okoz, akkor mit tesztek? Én általában konfliktusba kerülök ilyenkor, mert nemigen tudok elmenni szó nélkül (lásd a kékhajú, műszálas anyagokból készült W-babák), viszont utána mindig olyan rosszul érzem magam, amiért "beszóltam", szinte bűntudatom van.
Szóval ti hogyan oldjátok meg az ilyen helyzeteket?
2007.05.30 09:48
Hááát, attól függ. Ha úgy érzem, hogy kárt okoz, akkor valszeg "beszólok". Ha nem, akkor is gyakran megesik, hogy nem tudom tartani a számat.
De ha vki csak arról beszél, hogy az ő tanítónénijük milyen bűbáj, és már elsőben csillagászatot tanulnak és hű , de király, azt általában szó nélkül hagyom.
Régóta vagyok benne, rengeteg sok különféle véleményt hallottam már, kezdek immunis lenni. Meg olyan fölösleges olyanokkal erről beszélni, aki visszaszól, hogy "a mi ovink is olyan, nagyon sok fajáték van!" Mintha ez lenne a w. lényege. Szóval nem érdemes vitatkozni sokszor.
Ha nem pont erre gondoltál, akkor konkrétan kéne kérdezned, hogy értsem.
De ha vki csak arról beszél, hogy az ő tanítónénijük milyen bűbáj, és már elsőben csillagászatot tanulnak és hű , de király, azt általában szó nélkül hagyom.
Régóta vagyok benne, rengeteg sok különféle véleményt hallottam már, kezdek immunis lenni. Meg olyan fölösleges olyanokkal erről beszélni, aki visszaszól, hogy "a mi ovink is olyan, nagyon sok fajáték van!" Mintha ez lenne a w. lényege. Szóval nem érdemes vitatkozni sokszor.
Ha nem pont erre gondoltál, akkor konkrétan kéne kérdezned, hogy értsem.
2007.05.30 12:54
MA 14.35-kor a Duna TV-n Alternatív iskolák című műsor- Waldorf pedagógiával foglalkozó része lesz.
2007.05.30 12:58
MA 14.35-kor a Duna TV-n Alternatív iskolák című műsor- Waldorf pedagógiával foglalkozó része lesz.
Szilvi Igen, igazából az a kérdés, mennyire érdemes és kell konfrontálódnunk annak érdekében, hogy az általunk fontosnak hitt dolgok kiderüljenek, illetve mintegy megvédjük a támadásoktól. Gondolom, az otthonszülés, vegetáriánus életmód, környezettudatosság, természetes gyógymódok (és még sorolhatnám) mind-mind vonzzák az eféle konfliktushelyzeteket.
Szilvi
Igen, igazából az a kérdés, mennyire érdemes és kell konfrontálódnunk annak érdekében, hogy az általunk fontosnak hitt dolgok kiderüljenek, illetve mintegy megvédjük a támadásoktól. Gondolom, az otthonszülés, vegetáriánus életmód, környezettudatosság, természetes gyógymódok (és még sorolhatnám) mind-mind vonzzák az eféle konfliktushelyzeteket.2007.05.30 20:45
Indi, én úgy vagyok vele, hogy van, akinek tök felesleges, tele van előítéletekkel, csak a negatívumot hallja meg az adott témáról, ha meg mégis valami pozitívat, azt meg úgy csűri-csavarja, hogy az is negatívnak hasson.
Aki viszont alapjában nyílt (-nak tűnik), annak el lehet mondani, nem utasítja el csípőből, esetleg még el is gondolkodik a témán - az ilyennek érdemes, sőt, valamilyen szinten kötelességemnek is tartom, hogy lehetővé tegyem, hogy ő döntsön a témáról. Lehet, hogy csak azért nem ezt utat választotta eddig, mert hiányosak vagy tévesek voltak az információi.
Én egyébként alapvetően eléggé konfliktuskerülő vagyok, és nem is szoktam felhozni ezeket a témákat. Viszont érdekes, hogy mostanában akárkivel beszélek, "véletlenül" szóba kerülnek ezek a dolgok. És nagyon meglepett, hogy olyanok is teljesen nyitottak a témára, akikről egyáltalán nem gondoltam volna. Na ilyenkor térítek.
Szilvi! Én is olvastam, hogy a Waldorf-baba nevet levédették. Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy le tudták védeni védjegyként.
De sok helyen meg Steiner-babának hívják, az ha jól tudom, még nincs levédve, hívhatod te is úgy. (Jól láttam, hogy megszüntetted a nyilvános bababarlangodat? 
)
Indi, szeretném megnézni a rózsaszín-kék műszálas Waldorfbabát!!!
Pindi
Aki viszont alapjában nyílt (-nak tűnik), annak el lehet mondani, nem utasítja el csípőből, esetleg még el is gondolkodik a témán - az ilyennek érdemes, sőt, valamilyen szinten kötelességemnek is tartom, hogy lehetővé tegyem, hogy ő döntsön a témáról. Lehet, hogy csak azért nem ezt utat választotta eddig, mert hiányosak vagy tévesek voltak az információi.
Én egyébként alapvetően eléggé konfliktuskerülő vagyok, és nem is szoktam felhozni ezeket a témákat. Viszont érdekes, hogy mostanában akárkivel beszélek, "véletlenül" szóba kerülnek ezek a dolgok. És nagyon meglepett, hogy olyanok is teljesen nyitottak a témára, akikről egyáltalán nem gondoltam volna. Na ilyenkor térítek.
Szilvi! Én is olvastam, hogy a Waldorf-baba nevet levédették. Őszintén szólva nagyon meglepett, hogy le tudták védeni védjegyként.
De sok helyen meg Steiner-babának hívják, az ha jól tudom, még nincs levédve, hívhatod te is úgy. (Jól láttam, hogy megszüntetted a nyilvános bababarlangodat? )
Indi, szeretném megnézni a rózsaszín-kék műszálas Waldorfbabát!!!
Pindi
2007.05.31 05:51
Köszönöm szépen a válaszokat! A "harc hevében" nem szoktam erre gondolni, de valóban így van, ha valaki :
Nagyon jó kis filmet csináltak a Waldorfról, Miklós bácsi és az ő kis osztálya is benne volt néhány műásodperc erejéig
tele van előítéletekkel, csak a negatívumot hallja meg az adott témáról, ha meg mégis valami pozitívat, azt meg úgy csűri-csavarja, hogy az is negatívnak hasson.
Nagyon jó kis filmet csináltak a Waldorfról, Miklós bácsi és az ő kis osztálya is benne volt néhány műásodperc erejéig
2007.05.31 05:55
Szilvi Én nagyon szeretek babákat nézegetni, a tieidet is örömmel megnézném, ha lehet.
Én nagyon szeretek babákat nézegetni, a tieidet is örömmel megnézném, ha lehet.2007.05.31 09:39
Sziasztok,
tévénk ugye nincs, úgyhogy ha valaki be tudná linkelniu a dunatévéset, megköszönném.
Nem tudom, hoyg ez milyen műsor volt, mert van egy forgatócsoport, akik elsőtől nyolcadikig "kísérik" Miklós (azaz Alex) osztályát, minden évben felvesznek pár napot. Nem tudom, hogy ez abból volt-e.
Nem szüntettem meg az albumot, de mások is panaszkodtak, hogy nem tudják megnézni.
Folyamatban van egy album készítése a Photobucket-en, de az még jó időbe beletelik, mire rendszerezem, meg az össz digiképünkből kiválogatom a babásokat, türelem.
Én meg tudtam nyitni, nem értem.
http://www.babanet.hu/album/main.php?al ... &p=1643397
Nincsenek fent újak már lassan két éve. Amiket mostanság csináltam manókat, azok is majd az újban leszek benne.
tévénk ugye nincs, úgyhogy ha valaki be tudná linkelniu a dunatévéset, megköszönném.
Nem tudom, hoyg ez milyen műsor volt, mert van egy forgatócsoport, akik elsőtől nyolcadikig "kísérik" Miklós (azaz Alex
) osztályát, minden évben felvesznek pár napot. Nem tudom, hogy ez abból volt-e.
Nem szüntettem meg az albumot, de mások is panaszkodtak, hogy nem tudják megnézni.
Folyamatban van egy album készítése a Photobucket-en, de az még jó időbe beletelik, mire rendszerezem, meg az össz digiképünkből kiválogatom a babásokat, türelem.
Én meg tudtam nyitni, nem értem.
http://www.babanet.hu/album/main.php?al ... &p=1643397
Nincsenek fent újak már lassan két éve. Amiket mostanság csináltam manókat, azok is majd az újban leszek benne.
2007.05.31 15:17
Szilvi sajnos nem tudom belinkelni, mert a Duna TV-n csak a saját műsorok vannak archiválva - ha jól értem, legalábbis nem találom Ez egy Alternatív iskolák című 5 részes sorozat 3. része volt és nagyon szép, közérthető módon mutatott részleteket a mindennapokból elsőtől érettségiig. Hidegkúton, Hámorban és Óbudán készült 2004-ben. Miklós bácsit csak "vágóképek" tették be, ahogy az udvaron üldögél a gyerekekkel szünetben. Jól feltöltődtem tőle Ha minden igaz, akkor a piliscsabai pedagógiai intézet rendelésére készült - valami ilyesmit láttam egy pillanatra felvillanni a képernyőn.
Jaj de jó, hogy belinkelted a babákat, korábban megvolt nekem is a kedvencekben, de valahogy nem tudtam megnyitni. De szépek! A fiaidnak is volt/van babájuk? és ha igen, milyen? Már varrtam fiúbabát én is, de a sajátomnak olyan nehéz. Persze neki még bőven van idő, csak úgy elméláztam, milyen is lenne az övé.
sajnos nem tudom belinkelni, mert a Duna TV-n csak a saját műsorok vannak archiválva - ha jól értem, legalábbis nem találom Ez egy Alternatív iskolák című 5 részes sorozat 3. része volt és nagyon szép, közérthető módon mutatott részleteket a mindennapokból elsőtől érettségiig. Hidegkúton, Hámorban és Óbudán készült 2004-ben. Miklós bácsit csak "vágóképek" tették be, ahogy az udvaron üldögél a gyerekekkel szünetben. Jól feltöltődtem tőle Ha minden igaz, akkor a piliscsabai pedagógiai intézet rendelésére készült - valami ilyesmit láttam egy pillanatra felvillanni a képernyőn.
Jaj de jó, hogy belinkelted a babákat, korábban megvolt nekem is a kedvencekben, de valahogy nem tudtam megnyitni. De szépek! A fiaidnak is volt/van babájuk? és ha igen, milyen? Már varrtam fiúbabát én is, de a sajátomnak olyan nehéz. Persze neki még bőven van idő, csak úgy elméláztam, milyen is lenne az övé.
2007.05.31 15:50
Még egy kérdés: hol vegyem a filcet? Mostanában alig találok gyapjúfilcet árusító boltot, ha mégis, leginkább csak zöld és barna színűt. A sok szép színeset elhasználtam labdáknak, most meg itt állok filctelenül
Mesegyapjút Aranyalmában, vagy egyéb jó helyet is tudunk? A solymári kirándulás fárasztó lenne - pedig 4 éven keresztül utaztam a napi 5 órát
Mesegyapjút Aranyalmában, vagy egyéb jó helyet is tudunk? A solymári kirándulás fárasztó lenne - pedig 4 éven keresztül utaztam a napi 5 órát
2007.05.31 18:36
És babatesthez/archoz a pamutanyagot hol vegyek? Mindenből kifogytam! ÁÁÁÁÁÁÁÁ
2007.05.31 22:35
Szilvi, köszi, így már működik. Nem tudom, mi lehetett a baj. Nagyon édesek a babák, bár nekem a mesegyapjús cuccok tetszenek a leginkább (Jancsi és Juliska, Három Királyok). Gyapjút hol vetted hozzá? Az enyém nem az igazi...
Indi, köszi a képeket, tényleg szörnyű. bár nyilván erre is van igény...
Én a testszínű pamutot és a filcet a Kenderkócban veszem. Elég nagy a színválaszték filcből.
Elkezdtem egy kb. 35 centis manóbabát, a feje kész, de a testébe nem merek belevágni. Nincs valakinek szabásmintája hozzá vagy ötlete, hogy hogy induljak el?
Pindi
Indi, köszi a képeket, tényleg szörnyű.
bár nyilván erre is van igény...
Én a testszínű pamutot és a filcet a Kenderkócban veszem. Elég nagy a színválaszték filcből.
Elkezdtem egy kb. 35 centis manóbabát, a feje kész, de a testébe nem merek belevágni. Nincs valakinek szabásmintája hozzá vagy ötlete, hogy hogy induljak el?
Pindi
2007.06.01 07:53
Pindi
ez egy "basic" W-baba szabásminta, ebből szerintem tovább tudsz menni.
http://webarchive.afsc.org/doll/doll.htm
Csak egy kis érdekesség: Amikor mi babavarrást tanultunk, hosszan időztünk az emberi test arányainál, mert attól is függ a baba mérete, hogy mekkora gyereké lesz - ugye egy kisbabának a testéhez képest sokkal nagyobb a feje, mint egy óvodásnak vagy iskolásnak, így a neki készült babánál is érdemes ezeket az arányokat figyelembe venni. Jaj de jó volt az az epocha is! minden délután varrtunk. Egyébként Hidegkúton a 6. osztályban (talán más iskoláklban is, de ez egyéni) a fő munka a babavarrás - jó nehéz a római korba lépett iszonyúan kolerikus gyerekeknek elidőzni az emberi testen és az ő háborgó, szépségre törekvő lelkével.
ez egy "basic" W-baba szabásminta, ebből szerintem tovább tudsz menni.
http://webarchive.afsc.org/doll/doll.htm
Csak egy kis érdekesség: Amikor mi babavarrást tanultunk, hosszan időztünk az emberi test arányainál, mert attól is függ a baba mérete, hogy mekkora gyereké lesz - ugye egy kisbabának a testéhez képest sokkal nagyobb a feje, mint egy óvodásnak vagy iskolásnak, így a neki készült babánál is érdemes ezeket az arányokat figyelembe venni. Jaj de jó volt az az epocha is! minden délután varrtunk. Egyébként Hidegkúton a 6. osztályban (talán más iskoláklban is, de ez egyéni) a fő munka a babavarrás - jó nehéz a római korba lépett iszonyúan kolerikus gyerekeknek elidőzni az emberi testen és az ő háborgó, szépségre törekvő lelkével.
2007.06.01 09:49
Sziasztok,
Philip Olivér babája, Zsombor meg Alexé. Mindketten kérték, hogy varrjak nekik, Alex kifejezetten csecsemőt kért.) Alex elsőre egy manót kapott, az nincs lefotózva, mert nem én csináltam a szépséges kötött manóruháit. Az is egy rendes 20 centis baba, és a ruhák rá vannak varrva, tehát nem lehet levenni, mert hoyg nézne ki egy meztelen manó?!
Filcet, mesegyapjút a Katicában szoktam venni. Archoz trikóanyagot a P. Esztertől, Solymáron, nála tanultam babát varrni.
Pindi,
öltöztethetőset akarsz, vagy ilyet?
Merthogy ennek nem olyan nehéz a testét megcsinálni. Szívesen elmondom.
Gyapjút a figurákhoz olyat kell venni, ami hosszú szálú, és nem "gombolyagos". Nem tudom most jobban kifejezni. A Katicában kapható hosszú csíkokban van.
Most jut eszembe, a hidegkúti Szövőházban is van gyapjú, a figuráknak az a belseje, azt úgy kell kérni, hoyg "angyalhoz szeretnéd", és akkor nagyon finom, tiszta, de hosszú szálút kapsz.
Orsko,
anyagtippet köszi, egyszer biztos elmerészkedem majd én is.
Indi,
most is hatodikban varrnak babát. Sztem az standard.
Philip Olivér babája, Zsombor meg Alexé. Mindketten kérték, hogy varrjak nekik, Alex kifejezetten csecsemőt kért.) Alex elsőre egy manót kapott, az nincs lefotózva, mert nem én csináltam a szépséges kötött manóruháit. Az is egy rendes 20 centis baba, és a ruhák rá vannak varrva, tehát nem lehet levenni, mert hoyg nézne ki egy meztelen manó?!
Filcet, mesegyapjút a Katicában szoktam venni. Archoz trikóanyagot a P. Esztertől, Solymáron, nála tanultam babát varrni.
Pindi,
öltöztethetőset akarsz, vagy ilyet?
Merthogy ennek nem olyan nehéz a testét megcsinálni. Szívesen elmondom.
Gyapjút a figurákhoz olyat kell venni, ami hosszú szálú, és nem "gombolyagos". Nem tudom most jobban kifejezni. A Katicában kapható hosszú csíkokban van.
Most jut eszembe, a hidegkúti Szövőházban is van gyapjú, a figuráknak az a belseje, azt úgy kell kérni, hoyg "angyalhoz szeretnéd", és akkor nagyon finom, tiszta, de hosszú szálút kapsz.
Orsko,
anyagtippet köszi, egyszer biztos elmerészkedem majd én is.
Indi,
most is hatodikban varrnak babát.
Sztem az standard.2007.06.01 10:41
Szilvi, köszi, ilyet szeretnék, mint a képen!
A pesti Katicában is van gyapjú? Ott nem láttam...
Létezik babavarró-tanfolyam, vagy csak a szülői esteken tanítják?
Indi, neked is köszi! A fejet onnan csináltam, de a testtel pont az volt a gondom, hogy én "rávarrottruhás" manót szerettem volna. (Ha jól tudom, annak nincs formázva keze-lába. Bár nyilván egy nálam gyakorlottabb varró abból is tud ilyet csinálni...)
Pindi
A pesti Katicában is van gyapjú? Ott nem láttam...
Létezik babavarró-tanfolyam, vagy csak a szülői esteken tanítják?
Indi, neked is köszi! A fejet onnan csináltam, de a testtel pont az volt a gondom, hogy én "rávarrottruhás" manót szerettem volna. (Ha jól tudom, annak nincs formázva keze-lába. Bár nyilván egy nálam gyakorlottabb varró abból is tud ilyet csinálni...)
Pindi
2007.06.01 11:38
Szilvi Köszi a babákat! Nevet is a fiúk választottak? De jó, hgoy csecsemőbabát kért
Előfonatnak/első sodratnak (roving) hívják azt a gyapjút, amire gondolsz, ha jól értem, azt meg Pindi ismeri is A Kenderkócban is van, csak ott nagyon drága, a Szövőházban meg macerás beszerezni, mert ott kérésre rendelik a titkos helyükről. Én is onnan akartam a fonalaimat is beszerezni, de irtó nehézkesek lettek
Én nemezelő gyapjúval tömök - az is puha, csak nincs átfésülve, így kicsit gubancos, de erre a célra nagyon jó. Ilyet árulnak a Guzsalyasban is, színes nemezgyapjúval együtt - előfonatot és abból festett mesegyapjút nem.
P.Eszter =Frischmann-anyuka az Aranyalmából, ugye?
Köszi a babákat! Nevet is a fiúk választottak? De jó, hgoy csecsemőbabát kért
Előfonatnak/első sodratnak (roving) hívják azt a gyapjút, amire gondolsz, ha jól értem, azt meg Pindi ismeri is
A Kenderkócban is van, csak ott nagyon drága, a Szövőházban meg macerás beszerezni, mert ott kérésre rendelik a titkos helyükről. Én is onnan akartam a fonalaimat is beszerezni, de irtó nehézkesek lettek
Én nemezelő gyapjúval tömök - az is puha, csak nincs átfésülve, így kicsit gubancos, de erre a célra nagyon jó. Ilyet árulnak a Guzsalyasban is, színes nemezgyapjúval együtt - előfonatot és abból festett mesegyapjút nem.
P.Eszter =Frischmann-anyuka az Aranyalmából, ugye?
2007.06.01 11:47
Pindi egy-egy óvónő vagy kézimunkatanár tart tanfolyamot szülőknek, szerintem mi is csinálhatnánk Én is terveztem, egyelőre helyhiány miatt félretettem a tervet.
egy-egy óvónő vagy kézimunkatanár tart tanfolyamot szülőknek, szerintem mi is csinálhatnánk Én is terveztem, egyelőre helyhiány miatt félretettem a tervet.2007.06.01 19:21
Kati,
már nem nagyon emlékszem, 3 éve volt, és nem "össznépi" banzáj, hanem csak a búcsúzó gyerekek szülei (és esetleg testvérei) vannak ott. Semmi versmondás, produkció, stb., hanem körbe ülnek, mint mesénél, ég a gyertya, az óvónénik egyenként odamennek minden gyerekhez és átadják neki az elmúlt év festményeit tartalmazó mappát, a csemetemunkaként a gyerekek által gyártott babaházat, tarisznyát (ezt az óvónők varrják, csak a hímzést csinálták rajta a gyerekek) és a király vagy királylány babát, kiegészítve az ellentetjével azt, amit a 6. szülinapjukra kaptak. Asszem kapnak egy kis virágot is. Mondanak is nekik valamit, de csak úgy NEKIK, halkan. Úgy, hogy mi szülők, akik kicsivel mögöttük állunk, nem is halljuk.
És minden egyes gyerek után odalépnek a szülőkhöz is, átadják az "angyal-mobilt" (legalábbis nálunk azt adnak) és ezt mondták: "Köszönjük, hogy ránk bíztátok a gyermeketeket!"
Az első gyerekem állami oviban ballagott, nagyon kis helyes állami ovis ballagáson, ahol volt sok vidámság, öröm, és amúgy nagyon szerettük azt az ovit, de mégis, Olivér búcsúztatásán a waldorfban a könnyeimmel küszködtem.
Ők köszönik nekem, hogy rájuk bíztam a gyermekemet????? Azért ez mennyire más látásmód...
már nem nagyon emlékszem, 3 éve volt, és nem "össznépi" banzáj, hanem csak a búcsúzó gyerekek szülei (és esetleg testvérei) vannak ott. Semmi versmondás, produkció, stb., hanem körbe ülnek, mint mesénél, ég a gyertya, az óvónénik egyenként odamennek minden gyerekhez és átadják neki az elmúlt év festményeit tartalmazó mappát, a csemetemunkaként a gyerekek által gyártott babaházat, tarisznyát (ezt az óvónők varrják, csak a hímzést csinálták rajta a gyerekek) és a király vagy királylány babát, kiegészítve az ellentetjével azt, amit a 6. szülinapjukra kaptak. Asszem kapnak egy kis virágot is. Mondanak is nekik valamit, de csak úgy NEKIK, halkan. Úgy, hogy mi szülők, akik kicsivel mögöttük állunk, nem is halljuk.
És minden egyes gyerek után odalépnek a szülőkhöz is, átadják az "angyal-mobilt" (legalábbis nálunk azt adnak) és ezt mondták: "Köszönjük, hogy ránk bíztátok a gyermeketeket!"
Az első gyerekem állami oviban ballagott, nagyon kis helyes állami ovis ballagáson, ahol volt sok vidámság, öröm, és amúgy nagyon szerettük azt az ovit, de mégis, Olivér búcsúztatásán a waldorfban a könnyeimmel küszködtem.
Ők köszönik nekem, hogy rájuk bíztam a gyermekemet????? Azért ez mennyire más látásmód...
2007.06.01 19:26
Indi,
igen, ő az.
Tömni én is tömőgyapjúval tömök. Nem is lenne jó a nagyon csúszóssal...
Pindi,
nemrég leírtam valakinek, hogy kell csinálni a testet, holnap előkeresem és elküldöm pü-ben.
Mesegyapjú van a pesti Katicában, igen. 16 féle szín van egy zacsiban, úgyhogy minden színből viszonylag (=nagyon) kevés.
igen, ő az.
Tömni én is tömőgyapjúval tömök. Nem is lenne jó a nagyon csúszóssal...
Pindi,
nemrég leírtam valakinek, hogy kell csinálni a testet, holnap előkeresem és elküldöm pü-ben.
Mesegyapjú van a pesti Katicában, igen. 16 féle szín van egy zacsiban, úgyhogy minden színből viszonylag (=nagyon) kevés.
2007.06.01 20:02
Csak egy kis faházat kerestem a tyúkanyómnak és kiscsibéimnek, és találtam egy egész ovit
http://flickr.com/photos/72735769@N00/
Ó de szép ez a dolog - minden nap újra felfedezem magamnak a Waldorf pedagógiát! Így, kívülállóként is meghatódottan olvastam az ovis búcsúztatót
Én is kérem szépen a leírást! Köszi
http://flickr.com/photos/72735769@N00/
Ó de szép ez a dolog - minden nap újra felfedezem magamnak a Waldorf pedagógiát! Így, kívülállóként is meghatódottan olvastam az ovis búcsúztatót
Én is kérem szépen a leírást! Köszi
