Kiemelt témák

Kedves Joe!
A kromoszómáidat egyelőre hagyjuk békén, még csak az igazi "anyatigris"-érzéseidől beszélgetünk !

Steiff !
Örülök, hogy megérkeztél! Emailt megkaptad?

Caterina!
A "legszebb" az egészben hogy a gyerek Joe-ék esetében nem is hiperaktiv, egy teljesen normális, kedves, kölyök, szó sincs semmiféle devianciáról! (személyesen is ismerem, azért merek ilyet állítani) Persze nyilvánvaló, hogy Joe-k teljesen elfogadó, és türelmes szeretetének (is) következménye ez, de Te tudod, hogy egy valóban hiperaktiv gyereknél ez kevés is lehet a teljes változáshoz...

Közben felvetődött itt a vérszerinti anyák szidalmazásának kérdése.
Azzal együtt, hogy a gyereknek sosem szidjuk a vérszerinti anyját a jelenlétében, azért azt tudomásul kell venni, hogy sok "édesanya" nem gondoskodott ugy a gyerekéről, ahigy azt a Ti eseteitekben tette, hanem egyszerüen eldobta őket, vagy rosszabb esetben ugy kellett a gyereket kimenteni az anya kezei közül. Példa erre az én egyik gyerekem is, akinek egy 4 éves testvére a "vonat alá került" az anyja ( aktiv?) közreműködésével, a másik testvére pedig egyszerüen éhen halt pár hónapos korában. Ezt a gyereket pedig egy vadidegen putriban véletlenül fedezte fel a rongyhalmaz alatt a védőnő... Az anyáról mit lehet mondani?
Semmit.
Csak gondolni. Nagyon cifrákat...

Davi!
Köszönöm, megkaptam.
Szerinted, illetve szerintetek (mindenkit kérdezek) nem jelent hátrányt, ha örökbefogadó és nevelőszülőnek is jelentkezünk?

Kop-kop...
Még egy új topiclakó kér bebocsáttatást.
csatalóként vagyok ismert előző helyemen, de most újítanék...
Joe-ékkal végeztem a tanfolyamot okt. elején, és most érlelődnek a papírjaink a gyámhivatalban. Mivel már nem vagyok nagyon fiatal (44), így nagyobbacska gyerkőcöt szeretnénk örökbefogadni. Na jó, nem tizenhat évest, de 2-3-4 éves korú gyermekre vágyunk.
Engem a gyakorló szülők tapasztalatai nagyon érdekelnek, különösen a csecsemőotthoni hátrányok leküzdése izgat.
Házi feladatként elolvasom az előzményeket, ígérem!

steiff!
Nem tudom... Elméletileg nem jelenthet hátrányt, gyakorlatilag viszont nem tudom, hogy a(z amugy mindig kiszámithatatlan) TEGYESZ hogy áll hozzá. Az tuti, hogy mindkét tanfolyamot egymástól függetlenül el kell végeznetek.

Szia kedves újak. Csataló! Nem saját tapasztalat ugyen, de közeli barátnővel csináltam végig tavaly csecsemőotthoni örökbeadást. Hát tudod, gondolom intézménye válogatja, de szegény barátnőm agyilag zokni lett, mire a végére ért. Nulla empátia, nulla emberség, árgus tekintetek, két hónapig nem foghatta meg a gyereket, csak nézhette pszichológus jelenlétében. Fél évbe telt mire hazavihette, szegény baba fordítva működött, kézben ordított, ha letette akkor volt csendben. Csakhogy így etetni, ellátni nehézkes, emocionális ddolgokról nem is szólva. Még mesélek, vagy kérem hogy jöjjön ő is. Szóval nem fáklyás menet ez sem, de ugye nem torpanunk meg

Joe, megdöbbentett a történeted. Elképzelhetetlen, hogy mit gondoltak az örökbefogadásról ezek az emberek. Ez a szemlélet vajon nem lenne kiszűrhető a pszichológiai vizsgálattal - bár sejtem a választ: nem.

ZSuzsa, az általad felvázolt helyzetben valóban csak gondolni lehet ezt-azt... Ott tényleg nincs a gondoskodásnak nyoma sem. Óriási szerencse, hogy a mi esetünk más volt.
Egyre többet olvasva-látva, azt kell mondjam, hogy mi nem is ismerjük az igazán zűrös helyzeteket.

Egyébként a hivatalok hozzáállásáról jutott eszembe, hogy abban a kórházban (nem tudom leírhatom e a nevét)ahol a nagyfiam született milyen empatikusan viszonyultak a szülőanyához. Egy fiatal diáklány volt, sehova nem járt terhesgondozásra, bement szülni, és rögtön mondta, hoyg lemond a babáról. Nem is szülészeti kórterembe fektették, hoyg ne legyen neki kínos, amikor én bementem, a védőnő moint egy ismerősét mutatott be, hogy a többi beteg előtt se legyen rossz neki. NAgyon becsültem a kórháznak ezta hozzááállását.
Zsuzsa

Steiff!Már valaki valahol (most már dunsztom sincs hol írta, hogy a kettőt nem jó összekeverni. Nam tudom, hogy ez vonatkozik-e arra, ha mind2-őt akarod, de már elhangzott, hogy a nevelőszülőinél nem célszerű említeni az öfo szándékot... Kevésbé adnak olyan nevelőszülőhöz gyerkőcöt, aki -kimondottan is-örökbe akarja fogadni. Ez szerintem butaság, de így van. De persze erősítsetek meg Nevelőszülők!
üdv zsebi
talán most sikerül a regisztrációm?

szia csataló (Mera)

Nagyobb gyerek-ügyben Joe is, és én is mesélhetünk, de talán az Őslakosok közt is vannak, akik nem ujszülöttel kezdtek..
Példák:
Középső kisfiam (M) a mai napig addig eszik, mig belehány a tányérjába, ha nem figyelünk oda rá.. Nagyobbik kisfiam (J) ha valami nagyon finomat akar enni, háztartási kekszet kér hugymeleg teával..
De ezek csak apróságok, csak az Intézeti élet "lábnyomaira" utalok vele. Majd egyszer nekiülök, és összeszedek pár dolgot, amiket le kell(ett) küzdeni, ha szeretnéd...
Az biztos, hogy a kislányom (Zs), aki ugye 3 hónapos volt, mikor hazahoztuk, egészen más. Nem jobb, nem rosszabb, más.
Igazad van akkor, amikor egy külön kérdéskörként fogod fel a nagyobb korban örökbefogadott gyerekkel előforduló problémákat.

[size=-2]bocsánat a technikai kérdésért: lehet visszafelé rendezni, illetve egyszerre megjelentetni a hsz-okat? bocs[/size]

"háztartási kekszet kér hugymeleg teával.." Ez pont nem egy jó példa. Igazolom, hogy az újszülött babaként örökbefogadott kölköm is ezt preferálja
És képtelen vagyok lebeszélni arról, hogy ne tömje be egyszerre a túrórudit! Pedig még nincs tesó, aki veszélyt jelenthene...
Komolyra fordítva. A öfo tanfolyam ebből a szempontból nekem nagyon sokat jelentett. Többen voltak, akik nagyobb gyerkőcöt adoptáltak, és mindenki beszélt arról a bizonyos "regresszióról", hogy egy akár 6-8 éves gyerek is visszavedlik kisbabává. Átmenetileg persze! Pótolni szeretné azokat az elemi vágyait, amiről le kellett mondania. Cumizni kezdenek, igénylik, hogy a mamájuk kiskanállal etesse, és a soknál is sokkal több babusgatásra vágynak. És erre szerintem szintén nem készítik fel a szülőket. Én úgy képzelem (lehet, hogy butaság), hogy a kisgyerek ilyenkor gyorsítva megéli a kisbaba voltát, és ez már az elfogadási szándék a részéről. Én egyébként nagyobb gyerek örökbefogadása esetén bevezetnék valami rendkívüli szabadáságot/és gyerektámogatást erre az időre, mert szörnyű, hogy sokan 1-2 hónap után oviba-suliba kell hogy adják.
zsebi

Kedves Újak!
Lenne egy kérdésem, a zűrzavar elkerülése érdekében. Ti úgy szoktátok ,hogy az azonosító neveteken szólítjátok egymást? Tehát Zsuzsa nem Zsuzsa, hanem Davi?
Mi alá is szoktuk írni a szövegünket, és a balaoldali vatagbetűs név a feltűnőbb, azt figyeljük.
Csataló! Akkor te most Mera vagy?
Én hallgatok a Tuccy-ra is, de a többiek Mártinak neveznek.
Bocsi, hogy itt értetlenkedek, de világosítsatok fel! Köszi!

Zsuzsa (Davi)!
Akkor te vagy az én emberem! Már beszélgettünk a többiekkel arról, hogy milyen "mesével" értetjük meg a gyerekkel a sorsát. Nem arra gondolok, hogy ezzel tudja meg, hogy örökbefogadott, nem, mert ezzel a tudattal nő fel. Hanem arra, hogy ha a vér szerinti anyjáról kérdez.
Itt jobbára olyanok voltunk eddig, akik újszülötteket fogadtunk örökbe. Ez szinte teljesen olyan, mintha mi szültük volna, szerintem, viszonylag egyszerű eset.
Viszont kívácsi vagyok (kíváncsiak vagyunk) olyan történetekre is, ahol a gyerek idősebb korában került a családba. Hogyan dolgozza ezt fel a gyerek (és a szülők), milyen gondok és szép pillanatok adódnak ilyen helyzetben?

A másik annak a problémája, ha a gyerek akár újszülöttként is, de "kidobott" gyerekként kerül a családba. Van egy ismerősöm, ahol a családban van nyílt örökbefogadással örökbefogadott gyerek, és olyan is, aki szinte úgy találtak. Az első esetben működik a szép mese, hogy "az a néni ránk bízott téged, mert úgy gondolta, így lesz a legjobb neked" stb.
De a másik gyerkőcnél ez már nem jön be. Hazudni meg nem szabad. De akkor meg?
Márti

Tuccy, ez engem is érdekelne de nagyon, mivelhogy épp aktuális zs
Keksz témához, másik barátnőm 3 évesen örökbekislánya pl. közel egy évig csak 1 db háztartási kekszet mert elvenni otthon is. És nem volt hajlandó semmilyen házi gyümölcslevet, sem bolti gyümölcslevet sem semmit meginni a "hugymeleg"-en kívül.

Szerintem itt mindenki hallgat mindkét nevére, igy aztán mindegy, hogy szólitjuk. Ugyanakkor pl Zsuzsa máris kettő van, én meg 5 éve a neten davi vagyok (néha egy -egy internetes banda közegében) még a fiaim is igy szólitanak

Mit is mondjunk?
Azt hiszem erre nehéz felkészülni, mindig a gyerek kérdésének pillanata, az érettsége, és az adott szituáció dönti el. Hazudni tényleg nem szabad. Csunyát se, de szépet se.
Hadd meséljek el egy megtörtént beszélgetést. J volt 8 éves, amikor egy autózás közben (ez egyébként nagyon jó közeg szokott nálunk lenni a nagy dumálásokra) elkezdett kérdezgetni:
- Anya! A Gergő (vérszerinti nagyfiam) jó ember?
- Igen..
- És a mami (anyukám) jó ember?
- Igen, kisfiam
- És anya! Te is jó ember vagy?
- Hát.. remélem!
- És anya! Az én vérszerinti anyukám, ő jó ember?
Csend és gondolkodás. Na erre mit mondjak?
- Nem tudom kisfiam,.. én nem ismerem. De most én is kérdezek. Lesz neked gyereked ha nagy leszel?
- Naná! Sok gyerekem lesz! legalább három!
- És ha megszületnek, akkor gondoskodni fogsz róluk? Ha tudod, hazaviszed őket?
- Hát persze! Mert szeretni fogom, nem?
- Hát igen, remélem..
Rövid gondolkodás után azt mondja a gyerek
- Anya ezt most azért kérdezted, mert engem otthagytak a kórházban?
- Igen.. És ez az egyetlen dolog, amit tudunk a vérszerinti mamádról. Hogy otthagyott téged a kórházban, és nem gondoskodott rólad.
- Aha. És az Intézetben se látogatott meg.... Akkor asszem ő nem jó ember.. Az baj.
Egy lemondó sóhajtás kiséretében abbahagyta a beszélgetést, és elszontyolodva üldögélt tovább. Engem érdekelt, hogy hogy került a képbe pl Gergő, és az én anyukám, és rákérdeztem
- Miért kérdezted Gergőt?
- Hát mert akkor ez ugy van, hogy aki jó ember, annak jó ember a gyereke is. De velem most mi lesz??

Hát..megdöbbentő volt, hogy a kicsi fejében igy állt össze a kép. A felelősségünk, hogy mit mondunk a gyereknek, óriási. Gondoltátok volna, hogy ha itt abbamarad a beszélgetés idő előtt, akkor az én kisfiam meg lesz róla győződve akár egy életen át, hogy ő rossz, mert rosszként értelmezte a vérszerinti anyjának viselkedését, és ez a kis fejében determinálta önnön személyiségét? Megbeszéltük persze, hogy ezek a dolgok nem igy működnek, és látható volt, ahogy egy teher legördült a kicsi vállról. Vajon mióta törhette ezen a fejét? Vajon mennyi ideig cipelte a súlyt, hogy "vele most mi lesz"? Óriási szerencsém van J-val, mert kitünően verbalizálja a problémáit, és felszinre is kerülnek, és mivel a másik kettő is passzivan de legtöbbször jelen vana beszélgetéseknél, ők már abból is hasznosítanak, amit J verbalizál.

(Egyébként ennek a beszélgetésnek az apropóján megbeszéltük, hogy ha élünk, ő sose kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem hozza haza a gyerekét, biztosítottuk a teljes elfogadásról, bármi is történik vele, és persze beszélgettünk arról, hogy gyereket életre hívni nagy csoda, és nagy felelősség is. Szép, és jó beszélgetés volt...)

A közelmult fenyegető eseményei miatt a mult héten leszedtem a honlapomat, aztán egy jogász az én kérésemre megvizsgálta, és nem talált benne semmi jogsértőt, ezért ma visszapakoltam. Sok itt feltett kérdésre megpróbáltam lirni a gondolataimat rajta.

Ha érdekel valakit:
http://adoptalas.uw.hu

Én meg mostmár tényleg megyek, és hozzád költözöm gyereknek kedves doktornéni

Julika!
Csak most olvastam el a tegnapi történéseket, szeretnék Davihoz csatlakozni, engem is érdekelne az említett könyv.Köszi

ok, jöhetsz, de csak gyerekestül!

Sziasztok!

Kedves Márti!
Kérdésedre válaszolva: az indexen az azonosító jelenik meg a hozzászólásnál, s eddig azon szólították egymást az onnan jövők; kérlek, nézzétek ezt el nekünk, mert már nagyon megszoktuk.
Én pl. mikor regisztráltam, nem fogtam fel (persze erről csak én tehetek, figyelmetlen voltam), hogy az ún. név jelenik majd meg hangsúlyosan, azt hittem, csupán a szokásos formaságról van szó, valamit be kell írni, tök mindegy, mit, ezért a caterina3 anonim postfiókomon használt "kamu" nevet írtam be (aminek semmi köze a valódi nevemhez). Egyébiránt a Caterina, azaz Kata a valódi nevem. (Apropó, lehet ezen még változtatni, azaz ki lehet javítani, ha már itt ez jelenik meg?)

Más: A keksz szó említésére bennem is előjött egy csomó emlék. Ahol a nagyobbik fiunkat örökbe fogadtuk - egy vidéki csecsemőotthon -, ott szó szerint éheztek a gyerekek. A mai napig sírni tudnék, ha eszembe jut, amint a gyerekek komoly koncentrációval a padlón kutatnak egy-egy kenyér- vagy kekszmorzsa után, hogy aztán a fellelt "kincset" az arcukon mennyei boldogsággal magukba tömjék. Fél napokat ordítottak az éhségtől szegények. Ott laktunk két hétig - az összeszoktatás ideje alatt - a csecsemőotthonban, rengeteget tudnék erről is mesélni. Éjszakánként mindig jól kibőgtem magam, míg ott voltunk, nagyon megterhelő volt lelkileg ezeket a dolgokat ilyen közelről látni. Amíg ott voltunk, persze naponta kilószámra hordtuk a babapiskótát stb., de hát persze nem oldhattuk meg mi kb. száz gyerek élelmezési problémáit.
A nagyfiam - aki ebben az otthonban volt egyéves koráig - komoly hospitalizációs tünetekkel jött haza, s részben még ma is nyögjük az "utóhatásokat". Ugyanakkor a kicsi, aki másfél évesen került haza, viszont egy (a) "minta-csecsemőotthonból", Semmiféle hospitalizációs tünetet nem mutatott. Teljesen kiegyensúlyozott baba volt rögtön. Tehát nemcsak a koron múlik, hanem azon is, hogy hogyan bánnak addig vele.
Mindenkinek üdv, és az Őslkóknak köszönet a szíves fogadtatásért:
Caterina3

nanáááá, hogyan ismáshogy???!!!
Ja és még az csecsemőotthonos témához. Barátnőm látta, hogy kicsi lánnyal nincs minden rendben mozgáskordinációilagleg és szóvá merte tenni, hogy esetleg nem kellene-e látni specialistának. Na kapott olyan ledorongolást, hogycsakne, meg hogy persze hogy szokta látni, meghogymost is vitték volna, dehátnáthás. Volt később persze minden, kiderült specialista nem is látta, sos spec. tornáztatás kellett, éppenhogycsak időben voltak még, lelethamisításoktól kezdv minden játszott.
Kedves barátnő úgy kiakadt, hogy kiakadtában még Jakupcsek asszonyt is felhívta, de nem merte vállalni a nyilvánosságot, mert ugye megint sorbanáll.

Sziasztok!

Kedves Márti!
Kérdésedre válaszolva: az indexen az azonosító jelenik meg a hozzászólásnál, s eddig azon szólították egymást az onnan jövők; kérlek, nézzétek ezt el nekünk, mert már nagyon megszoktuk.
Én pl. mikor regisztráltam, nem fogtam fel (persze erről csak én tehetek, figyelmetlen voltam), hogy az ún. név jelenik majd meg hangsúlyosan, azt hittem, csupán a szokásos formaságról van szó, valamit be kell írni, tök mindegy, mit, ezért a caterina3 anonim postfiókomon használt "kamu" nevet írtam be (aminek semmi köze a valódi nevemhez). Egyébiránt a Caterina, azaz Kata a valódi nevem. (Apropó, lehet ezen még változtatni, azaz ki lehet javítani, ha már itt ez jelenik meg?)

Más: A keksz szó említésére bennem is előjött egy csomó emlék. Ahol a nagyobbik fiunkat örökbe fogadtuk - egy vidéki csecsemőotthon -, ott szó szerint éheztek a gyerekek. A mai napig sírni tudnék, ha eszembe jut, amint a gyerekek komoly koncentrációval a padlón kutatnak egy-egy kenyér- vagy kekszmorzsa után, hogy aztán a fellelt "kincset" az arcukon mennyei boldogsággal magukba tömjék. Fél napokat ordítottak az éhségtől szegények. Ott laktunk két hétig - az összeszoktatás ideje alatt - a csecsemőotthonban, rengeteget tudnék erről is mesélni. Éjszakánként mindig jól kibőgtem magam, míg ott voltunk, nagyon megterhelő volt lelkileg ezeket a dolgokat ilyen közelről látni. Amíg ott voltunk, persze naponta kilószámra hordtuk a babapiskótát stb., de hát persze nem oldhattuk meg mi kb. száz gyerek élelmezési problémáit.
A nagyfiam - aki ebben az otthonban volt egyéves koráig - komoly hospitalizációs tünetekkel jött haza, s részben még ma is nyögjük az "utóhatásokat". Ugyanakkor a kicsi, aki másfél évesen került haza, viszont egy (a) "minta-csecsemőotthonból", Semmiféle hospitalizációs tünetet nem mutatott. Teljesen kiegyensúlyozott baba volt rögtön. Tehát nemcsak a koron múlik, hanem azon is, hogy hogyan bánnak addig vele.
Mindenkinek üdv, és az Őslakóknak köszönet a szíves fogadtatásért:
Caterina3

Gyerekek, nem tudom, most nekem sz...r a gépem (a hétvégén széthullott, újra kellett installálni, lehet, hogy nem tökéletes), vagy a fórummal van gond? Egyszer látom a hozzászólásokat, aztán nem, aztán meg már duplán.

Caterin, valószínű a géped a hibás

Bocs a házigazdáktól, de énsenem úgy regisztráltam, ahogy szerettem volna. Éppen hogy el akartam hagyni a csatalovat (ill. azonosítóként használni), na de mindegy, úgy látszik, ragaszkodik hozzám
Amúgy is sajnállak Benneteket, olyan inváziószerűen zúdultunk ide
Köszi a történeteket. A tanfolyamon úgy hallottam, hogy a legnagyobb károsodást a csecsemőotthonos gyerekek szenvedik el, magánbeszélgetésben a pszichopedagógus hozzátette, hogy bármilyen "rossz" családból kijövő gyerek jobb náluk, csak cs.otthonost ne. Örülök, hogy a kép ennél árnyaltabb, és hogy vannak jó otthonok is. A hospitalizációs ártalmakról már 25 éve is tanultunk a főiskolán, hogy-hogy még mindig ugyanazok a gondok? Felismerjük a problémát és nem teszünk ellene? (mármint a szakemberek..)

Emlékeztek az októberi gyömröi gyivis balhéra (a nevelőszülök tudta nélkül elvitték a gyerekeket az iskolából)?
Most kaptam levelet "Megara"-tól: A lányok otthonaikban vannak, a nevelőszülők pedig örökbetanfolyamra járnak.

na
lehet hogy most kevertem egyet, de javítottam a profilomban, és maradok a régi jól bevált (?) davi

Joe !
Öröm ezt hallani
Azzal együtt, azért elgondolkodtató, hogy milyen nyomot hagyott ez az egész tortúra a kicsik lelkében... És persze miért csak a kicsiket említjük mindig? Vannak nevelőszülők, akiknek szintén vannak érzései ( nézzünk csak magunkba ), és vannak potenciális örökbeszülők, akik valószinüleg boldogok voltak egy pár napig, aztán jégzuhatag jött a nyakukba.
És mindezt egy "gyermekvédelemben dolgozó szakember" tette... Ugyan ki veri már be a képét?? Vagy talán felfelé bukott ő is, mint sok hasonszőrű társa. Ki tudja?

Kedves Csataló!
Szerintem semmiképp ne fogadd el kiindulási alapként, hogy "csecsemőotthonost ne". Egyrészt pl. a mi kisebbik fiunkkal aztán tényleg semmi gond, ideális gyerek, pedig másfél évig volt csecsemőotthonban. Másrészt szerintem örökbe fogadó szülőnek lenni bizonyos értelemben küldetés is, és gondold el, hogy annyival szebb lesz a világ, ahány gyerek kerül családba a cs.-otthonokból! Hidd el, rengeteg teljes szívvvel elfogadható gyerek él csecsemőotthonban! Hospitalizáció van, igen, sajnos. Persze erősen tagadják (lehetőleg), persze ha kicsit avatottabb a szülő, kínos helyzetbe kerülnek. Pl. ahonnan mi hoztuk a nagyfiamat, ott amennyire én láthattam, kivétel nélkül MINDEN gyerek verte a fejét a vaságyba. És ez csak az egyik dolog.
De ez szerintem nem szabad, hogy visszarettentsen. És ha meggondolod, rendkívül tiszteletreméltó, hogy a gyerekek többsége még ilyen körülmények között is képes nagyfokú mentális fejlődésre és viszonylag normális érzelmi életre. És egy csomó dolgot pillanatok alatt "lepöckölnek" a hazaérkezés után, megnyugodva a szeretetteli környezetben. Persze van, ami hosszú távon is rávetül a kis életükre. De hát azért vagyunk mellettük, hogy ezeken átsegítsük őket.

Technikai ötlet. Oldalt az elmúlt naponra kattintva látható az összes hsz., igaz a többi topiké is. Így lehet kedvet kapni a barangoláshoz
Zsuzsa

Sziasztok!

Először is: a Vicát én is javitottam, Matibára, igy maradok ennél. Nekem már nagyon bevált ez a Matiba, és a indexes társaimnak, biztosan könnyebb, remélem igy nemcsak nekik, hanem mindenkinek egyszerűbb lesz.
Másodszor: be kell valljam, az egész topicot még nem sikerült elolvasnom, de a tegnapi és a mai napot igen. Sokat irtatok, zajlik az élet, ennek örülök!
Tegnap csak nagyon röviden irtam nektek, de talán érdekel benneteket: mozgássérült vagyok, a férjem nem, igy fogadtunk örökbe. Az indexesek ezt tudják, de úgy érzem, egy kicsit másképp élek meg mindent, még az adoptálást is, pl. a magam helyzete miatt mi nem szerettünk volna sérült gyereket.
Sokan megkérdezték már: miért? Pont te? Én meg mondtam, igen pont én, és pont ezért.
Egyébként nekem is van egy csecsemőotthonos történetem. Elmentünk az egyikbe, volt ott egy sérült kislány, őt néztük meg. (Egyébként pont ott fogalmazódott meg bennem igazán, hogy felelőtlen lennék a gyerekkel, ha sérülten sérültet fogadnék örökbe.)
Messziről néztük a kislányt az udvaron, közben az igazgató mesélt róla, volt ott egy kicsi kerités, az úgymond "elválasztott" a gyerekektől, aztán egyszercsak az egyik csoport indult befelé. És amennyi gyerek volt, mindegyik odajött hozzánk, és ha hiszitek ha nem mindegyik megkérdezte: "Ugye, ma hazaviszel engem, értem jöttél?" Hát, a szivem szakadt meg! Istenemre mondom, akkor az összes gyereket hazavittem volna!
Joe, Csataló, Steiff! Üdv itt is!
Davi! Jó, hogy megint Davi vagy! Igy már megszoktam.
Dikó? Merre vagy?
Hát most ennyi tellett tőlem, követlek Benneteket.
Tényleg, eszembe jutott, szerintem nem is tudjátok, hogy miért is vagyok én Matiba (nem véletlen, meg ez is az örökbefogadáshoz kötődik)
Érdekel vkit?
P.S. Most szólok, hogy én a hosszú i helyett, mindig rövidet fogok használni, mert a billenytűzetemen nehéz kivitelezni. A rövid gyorsabb és könnyebb. Nézzétek el nekem. Köszi!
Juj, mostmár eldugulok, mert sokat irtam! Bocsi!

Caterina!
Szívemből szóltál...
Az országban nagyon sokféle csecsemőotthon van, még azon belül is sokféle gondozónő. J-mnak pl volt olyan gondozónője, akihez, ahogy azt már emlitettem, a mai napig ragaszkodik, első kis macskakaparás levelét is neki irta, mikor megtanult irni. Ugyanakkor volt olyan is, aki rendszeresen minden este minden gyereknek szinte programszerüen megverte egy bottal a talpát, hogy ne tudjanak kikelni az ágyból és ő nyugodtan tévézhessen a társalgóban...
Ha beugrunk ennek a "csecsemőotthonost ne!" jelszónak, akkor épp azok maradnak ki a szerető család lehetőségéből, akiknek a kegnagyobb szükségük lenne rá. Hiszen a nyilt örökbefogadásra várók sorban állnak egy nullkilométeres () gyerekre várva, ha nem mi hozzuk el, hát majd elhozza a másik babára áhítozó. De mi lesz azokkal, akikről az anyja még annyira se gondoskodott, hogy örökbe akarná adni, hanem bekerült az állami rendszerbe...??

Matiba!
Mesélj a nickedről !!

És én azt is hiányolom a hozzászólásaidból, hogy hogy is van ez, hogy nálatok 7 hónap különbség van a két KisTücsök között...?

Szia, Davi!
Ez a talpverés, ez borzasztó! Itt, ahol mi voltunk, nem voltak ennyire elvetemültek, csak inkább jószándékú hozzá nem értők (ami egyébként szintén nem bocsátanatos bűn, ha gyerekek sorsát sz..ják el). Itt amit kifejezetten aljasságnak tartottam, az az volt, hogy szerintem lenyúlták a gyerekek kajáját. Egyrészt állam bácsi akkori viszonyok között viszonylag normális pénzt adott gyerekenként az otthonoknak, amennyire emlékszem, akkori szinten talán több mint húszezer forintot, amennyiből akkoriban relatíve fejedelmien el lehetett volna látni egy gyereket, másrészt viszont (ki tudja, miből) a teljes személyzet ingyen étkezett. Az emberben óhatatlanul felmerült a gondolat, hogy a gyerekek kajáján "fogták meg" ezt, és ez gyomorfordító. A gyerekek ebédje pl. a következő volt: egy kétdecis pohár szörnyűséges és tartalmatlan ún. bébifőzelék (ami természetesen nem azonos az otthon gyártott hasonló nevű társával), ami gyakorlatilag minden nap valami krumplialapú szar volt, de az is valami hígított és ócska, ezen egy csapott teáskanálnyi (!) reszelt sajt vagy darált húsféle. Ehhez valami eszméletlenül savas almafajtából még almapüré, amitől hánytak a gyerekek állandóan. Hát nem csoda, hogy úgy néztek ki szegénykék, mint az etióp éhezők. Az egyéves gyerekem, mikor hazahoztuk, jó, ha öt kiló volt (sajnos akkor nem mértük meg; gyakorlatlanok voltunk, és bevettük, hogy "hét és fél kiló", ami a papírokban állt, és rögtön nem is volt itthon csecsemőmérlegünk. Kb. akkora volt, mint egy nagyobbacska újszülött. Hónapok múlva, mikor duplájára hízott (még akkor is vékony volt, ma is vékony testalkatú), és húsz centit nőtt, akkor volt hét kg tényleg, mérés szerint. És ez csak a jéghegy csúcsa...

Davi!

Köszönöm! És igazad van...! Talán azért maradt ez el, mert annyi minden zajlik, zajlott körülöttem, és kevesebbet tudok veletek lenni, mint amennyit szeretnék! Sajna! De azért igyekezni fogok.
A nickem története: A nagyobbik fiam neve Máté.
A Mátét többek között lehet úgy becézni, hogy: Mati. Amikor beszálltam fórumozni az Indexbe keresgéltem egy nicknevet. Aztán eszembe jutott kis Máté, mint Mati. A kisebbik nevéből is választhtattam volna hasonló formájú nevet, de mégse. Valahogy úgy szivből jött, hogy hozzá kapcsolódik! A "ba" pedig onnan, hogy Mati baba. De mivel úgy nem hangzott volna jól, hogy Matibaba, ezért röviditettem: Matiba
Igy adta a kisfiam nekem ezt a nevet!

Való igaz, hogy a két gyerek közt 7 hónap van, pedig szerencsére mindkettő időre született!
A rejtély megoldása: Amikor Mati 3 hetesen hozzánk került 2 hónapos várandós voltam. De mivel nem tudtuk az előzmények miatt (vetélés, méhenkivüli), hogy megmarad-e a baba, vállaltuk Mátét. Úgy gondoltuk, ha a kicsi is megszületik az még nagyobb boldogság!
Szerencsére igy történt! Igy vagyok most két ilyen pici gyerek legboldogabb anyukája!
Még talán annyit a történethez, hogy a kicsi egy lombik programból született, igy úgy érzem még nagyobb a boldogság!

Jelentem az enyimkölkök is megtekinthetők a fényképalbumban "davigyerekei" cimen...


Zsuzsa meglestem a fiaidat! Mit is mondhatnék, amit Te még nem tudsz?
Gyönyörűek!

Én biztos totál béna vagyok, de nem találom a képeket. Hol vannak?

Ha az eredeti főlapról jössz ide a topicokhoz, akkor a bal felső sarokban van egy fotóalbum kép, arra kell klikkelni.
Ha az általam megadott linket használod csak, akkor igy tudod elérni:
http://babanet.hu/album/main.php?albumok=1&PHPSESSID=ae370ab93cc2f44205dff2faa37 bea2d
(A név és jelszó mezőt nem kell kitölteni, ha csak be akarsz nézni)

Sziasztok! Ha képet szeretnék feltenni, külön kell regisztrálni? Vagy a fórumos azonositó és jelszó jó hozzá? Bocsi a bénaságomért!

Davi, köszi a linket! Tényleg gyönyörűek a srácok!

Nincs mit Caterina

Elég rossz a felbontása ennek az album-készítőnek, de azért nekem igy is gyönyörü mind Amugy a zenyimek láthatók a weblapomon is, a fényképalbumban..

Látom,már töltögetsz Matiba!

Köszi davi! Te sem panaszkodhatsz! (Csak majd ha jönnek a lányok)
Zsuzsa

Sikerült. A képek láthatók a fotóalbumban "Matibaszemefenyei" cim alatt.

Mindenkinek szeretettel gratulálok a szépséges csemetékhez!

mAtiba! A tieid is gyönyörűek! Ennyi fiú! Lányos mamák, figyeljetek!
ZSuzsa

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek! Mára elvonulok, mert fáradt vagyok, és vár a munka holnap. Viszlát holnap! Mindenkinek jó éjt!

Zsuzsa!
Erről eszembe jut egy kis sztorink:

Tavaly Gergő (20é) hazahozta aktuális barátnőjét, egy kétségtelenül dekorativ fekete csigás-göndör haju, barna szemű kreol szépséget, Ágit. Egy nálunk töltött hétvége után mikor elment a csajszi, az akkor 6 éves Máté (aki magán hordja származásának külső jegyeit, feketeszemével, kreol bőrével) félrevont engem. Aszongya:
- Te, anya! Nem gondolod, hogy Ági hozzám jobban illene, mint a bátyushoz? Tetszik is ám nekem, de nem hajtok rá, mégiscsak a tesóm barátnője...

Na erre varrjál gombot! Kis hátulgombolós, de már a bátyja nője köllene neki!
Atyaég mi lesz itt később..?

Sziasztok!

Többször elszállt már amit írtam Nektek
Nincs erőm még egyszer azt a hosszút beírni! Talán holnap még egyszer megpróbálkozom vele...

Viszont vissza tudtam térni a régi nevemhez

A lényeg, holnap tudok elmenni a könyvesboltba, hogy megnézzem, kapható-e még a könyv. Utána jelentkezem mindenképp!
Sziasztok! Jó éjt mindenkinek!
J.

Sziasztok!Én is bemutatnám röviden a családot, aki a hosszabb változatra is kíváncsi, az Indexen megleli a legrégebbi hozzászólásaink között.
2 méhenkívüli és 1 sikertelen lombik után láttunk 1 filmet a román árvaházakról és ez adta meg a végső lökést az örökbefogadáshoz. Az 1. határozatunkat úgy kellett kiverni az önkormányzatból, mert csücsültek rajta, mondván: néhány hét úgyse számít. Kézhezvételtől számított 3. napon megszületett a nagyobbik fiúnk és ehhez képest 4 nap múlva már otthon volt. nagyon megborultunk, mert éjszakai baglyok vagyunk és a gyerek meg kelt hajnalban, hogy ő bizony éhes. Így néhány hét múlva majdnem feldőltünk az álmosságtól. párom maradt otthon a gyerekkel gyesen én meg 2 hét múlva mentem vissza dolgozni. Aztán vki felvilágosított bennünket, hogy nem mindig lesz az így, hogy 5-kor kel az a gyerek, hanem 8-10 hónaposan ez így javul.Na, akkor olyan nagyon ne javuljon, mert még hozzászokunk a jóhoz, jöjjön inkább a következő gyerek. Lett is egy kislány, akit azért akart a mamája (19 éves) örökbeadni, mert a szülei tartották őt is és a 2 fiát is, és a papa azt mondta, hogy nem elég, hogy a 3. gyerek na de még lány is!!!!!!!!!! Haza se vigye. Ráadásul a papájának vmi félrelépéséből lett a kislány. És azért kaphattuk meg mi, mert akik eredetileg kapták volna, alkalmatlannak nyilváníttattak, ezen felül összeugrottak a mamával, hogy ők ilyen cigányok, amaz meg másmilyen, meg egyébként is ennyi idős létére...blablabla. Akik még szóba jöhettek volna, nem tudtak felutazni pestre a nyakig érő hó miatt, másnak meg nem kellett cigánygyerek, csak nekünk. Ez akkor még az Alfaszöv. volt.
Mellesleg megjegyzem: a gyerek gyönyörű, okos, intelligens, és isteni hangja van. A többit még nem tudjuk.
Aztán 8 hónap múlva ismét elkezdtem kavarni, hogy gyerek kéne és lett is napra 10 hónappal később született a nagyobbik lányhoz képest egy szöszke kislány, cserfeske, picike. 2,08 kg volt a születési súlya, 43 cm a hossza. Ő is 3. gyereknek született, azzal a különbséggel, hogy a testvérei már felnőttek voltak és egy nem sikerült kapcsolat gyümölcse . Pont ekkor volt a 2000-es évváltás, emiatt dec x-dike helyett január 6-án tudtuk csak kihozni a kórházból és addig még látogatni se engedték. 1,5 hónapig nagyon csúnyán nézett ránk. Az egyébként nagyon jó hírnévnek örvendő kórházból köldöksérvvel, szájpenésszel és értelemszerűen gombás popsival-puncival adták ki. De tőlünk tüdőszűrő papírokat és székletvizsgálati eredményt követeltek. És aztán itt 1 kis időre elakadtunk. Az engedélyünk ugyanis csak 3 gyerekre szólt és mi szerttünk volna még 1-et legalább. A kerületi gyámügyes pedig beintett, de olyan indoklással, hogy még ma is kinyílik a bicska a zsebemben. És az hagyján, de lezsírozták valószínűleg a főv. közig hivatallal is a dologot, mert ott is minden szakvélemény , fellebbezés ellenére helybenhagyták az "alkalmatlanságunkat". Az egyik legszebb mondat tán az volt, hogy nem vagyunk etikusak a többi örökbefogadásra váróval szemben. Pedig mi a hottentotta gyereket is elfogadtuk volna. Így a dolog bíróságon kötött ki, ahová a közig hiv. nem jött el, de később a határozatot azért megfellebbezték. (Erről csak akkor tudtunk, mikor az elutasító végzés megérkezett a legkisebb 1 éves szülinapja után)
Tehát a bíróság a papirok, szakvélemények, fotók alapján alkalmasnak talált bennünket és 2001. szeptemberében megszületett a legkisebb 1,4 dkg-val 6-6,5 hónapra. 19 éves mamától aki 40 kg lehett vasággyal együtt. Mint később kiderült, nem evett a terhessége idején, mert nem ízlett neki annak a helynek a főztje, ahová elvitték a nevelőszülei. Valószínű, hogy az éheztetés elől menekült a legkisebb (fiú). Most múlt 2 éves és ő is cigánygyerek. A nagyobbak sem voltak díjbirkózók(2,60 és 2,45) , de azért ez túlzás volt kicsit. A nagyfiú márciusban lesz 6, a nagylány februárban 5 és a kisebbik lány most a héten lesz 4 éves. Majd páromat megkérem kicsinyítsen le néhány fotót. Na mára ennyi, jó éjszakát
mrs