Kiemelt témák

Szia Ancsa!
Jó, hogy itt vagy!
Sajnálom, hogy nem jött össze az utazás. De a mi késik, nem múlik!
Nálunk nem volt nagyon zűrös, mikor a lányunk elindult. Néhány óvintézkedés, aztán mehetett, amerre akart! És nem is esett szinte soha. Most viszont annál többet! (2 és fél éves!)
Márti

sziasztok!
Teljesen kihalt ez a topik?
Csak azért jelentkezem, mert most egy jó darabig nem leszek, ugyanis szerdán utazunk haza! Végre minden jóra fordul!!! Remélem!
Ha legközelebb jövök, szeretném, ha nem az én üzenetem lenne az utolsó!!!
Ancsa

Ancsa!
Biztosan úton vagy már, de hátha....
Mindennap idenéztem utolsó hsz-om óta, denem láttam még ma reggel sem itt az üzenetedet, nem tudom, miért. Csak most, mikor belenéztem az előző napon-ba.
Remélem, most minden rendeződik, azért utaztok haza!Márti

Sziasztok mindenki!
Két éjszaka árán, de végre végigolvastam a topikot. Régóta készülök, hogy jobban megismerjelek titeket, akikkel oly gyakran váltunk szót, Márti és Zsuzsa! De legalább annyira örülök, hogy mások történeteivel, gondolataival is megismerkedhettem. Különösen Zsebibaba gondolkozásmódját érzem közelállónak a magaméhoz. Ha jól emlékszem, tőle olvastam azt, hogy az örökbefogadó nem új életet ad, hanem egy meglévőt ment meg! Ez (is) nagyon megragadott, mert magam is így vélekedem erről már évtizedek óta.
Ami engem illet, sose tudtam volna elképzelni az életemet gyerek nélkül (lett is ), de amikor szóba került, hogy mi lesz, ha nem találok rá arra, aki nekem rendeltetett - nem ment könnyen a párkeresés - mindig azt mondtam, hogy nem szülnék csak úgy, bárkitől gyereket csak azért, hogy legyen nekem is, hanem örökbefogadnék inkább, hogy megmentsek egy már meglévő életet.
A mai napig úgy vagyok vele, hogy az egyik legmélyebb, legalapvetőbb emberi (asszonyi) kötelességnek érzem, hogy esélyt adjak valakinek, aki nem kapta ezt meg! Ezt is Zsebibaba írta azt hiszem, hogy éppúgy el tudott volna fogadni egy ajtaja elé tett csecsemőt, mint egy hivatalos úton szerzett babát. Én is. Épp ma este beszéltünk erről a férjemmel is, aki kicsit talán meglepődött, hogy még most is vállalnék a családba nemsaját babát-gyereket, mindazonáltal azt is mondta, ha nem lenne nekünk (épp elég) saját, akkor napnál világosabb, hogy fogadnánk örökbe. Ezt már jó hozzáállásnak érzem, azt azonban alá kell írnom, hogy tényleg nincs hely a lakásunkban még magunknak sem. Habár, tettem hozzá, ha most születne még egy babánk, ugye, annak is jutna valahogy hely?
Voltaképpen meglepett Zsuzsa, hogy azt írtad, még gondolkoztok a harmadik örökbefogadáson. Azt hittem, ebben a korban már ebből is kiöregedtünk. Aztán láttam, hogy valaki említette a 45 éves kort. Felvillanyozott: akkor talán lehet???
De most kicsit arra gondolok, hogy talán tolakodásnak, telhetetlenségnek, önzésnek érzitek, hogy ennyi gyerekkel a hátamon még "elvennék" babát olyanoktól, akiknek egyáltalán nem adatott meg. Ti mit tudtok erről, milyen az arány az örökbe adható gyerekek és a rájuk váró gyermektelen szülők között? Mert semmiképpen sem szeretnék megfosztani senkit az anyaság érzésének megtapasztalásától, csupán eszmélésemtől a szívemen viselem a magukra maradt gyerekek sorsát, ráadásul a szemem előtt lebeg annak a sok kisgyereknek az arca, akikkel egy ízben a munkámból kifolyólag találkoztam, és akiket kényszerűségből az állam "nevelt".

Mindenkinek nagyon sok örömöt kívánok a fiúk-lányok nevelésében! És, akárhogy is fáj, minden megbecsülésem és elismerésem a tiétek!
Jó, hogy megismertelek titeket!
Kíváncsi

Kedves KÍváncsi!
Üdv itt!
A 45 éves kor azt jelenti, hogy ennél több nem lehet a korkülönbség az örökbefogadó anya és az örökbefogadott gyermek között. Hogy az apával mi a helyzet, azt nem tudom. Tehát újszülöttet csak 45 éves korig fogadhatsz örökbe, de idősebbet később is.
Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy te kaphatsz-e még babát, hanem a hivataloké. Ők majd eldöntik, alkalmas vagy-e erre (szerintem igen!), és eldöntik azt is, hogy a saját gyerekeid mellé fogadhatsz-e örökbe. Amennyire én tudom, igen.
Az örökbefogadható gyermekek sokkal kevesebben vannak, mint az örökbefogadó szülők, főleg, ha leszámítjuk azokat a gyerekeket, akiket nehéz örökbe adni (nem fehér bőrűek, betegek). A hivatalos "sorbanállási" idő a GYIVI-nél, TEGYESZ-nél min. 2 év, de nekünk hármat mondtak. Alapítványoknál hamarabb sorra lehet kerülni, ott a nyílt örökbefogadás szokásos, míg az előző helyen a titkos.
Tényleg gondolkodsz azon, hogy te is örökbefogadsz? Meglep, de klassz dolog! Szülésre már nem vállalkoznál szívesen?
Örülök, hogy itt találkoztunk! Gyere máskor is!
Márti

SZia Kíváncsi!
Annyival egészíteném ki Mártit, hoyg roma vagy félvér gyereket - úgy mondják - sokkal hamarabb örökbe lehet fogadni, mert nem sokan merik vállalni ezt. Bár a roma gyerekek egy része azért nem adható örökbe, mert a szülők nem mondanak le róla, de magukhoz sem tudják venni.
Zsuzsa

Sziasztok, lányok!
Én is újra itt a fedélzeten - habár azért bevallom becsületesen, hogy időnként be-be leskelődtem. Szóval nálunk az a helyzet, hogy elvégeztük a tanfolyamot, még gyönyörű szép oklevelünk is van róla. Ha minden igaz, a papírjaink átkerültek a kerületi gyámügyesekhez. És éppen ehhez kapcsolódóan lennének kérdéseim hozzátok, a tapasztaltabbakhoz.
Szóval, nem tudom, hogy mennyi idő után jönnek ki környezettanulmányozni (csak már jönnének)? Aztán egészen pontosan milyen papírokat kell vinni nekik - amikor a jegyzőkönyvet aláírhatjuk végre. Na, és a lényeg, mennyi idő alatt küldik a határozatot? Legalábbis remélem, hogy áldásukat adják ránk (normális elmeállapotú embereknek könyvelnek el bennünket hivatalosan is). Lányok, én már úgy szeretném ezt a papírt a kezemben tartani!!!! Lehet, hogy egy "picit" türelmetlen vagyok?
Egy jövőbeni örökbe anyuka, aki várja a segítségeteket.
Puszi mindenkinek:
Dikó

Sziasztok !

Először is gratulálok mindnyájatoknak, fantasztikus emberek vagytok !

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy mit gondoltok, egyedülálló nőként van e esélyem bármire is? Ha igen, tudnátok e javasolni valamilyen szervezetet?

Előre is köszönök nektek minden segítséget.

Sziasztok

Szia Maci!
Úgy tudom, nem kizáró ok, ha egyedülálló vagy, de ez lehae, hogy változott mostanában. Talán valaki más tud segíteni. Zsuzsa talán jobban képben van. Vagy Dikó, mint friss "tanonc".
Bocs Dikó, az idézőjeles jelzőért! Milyen volt a tanfolyam? Értelmes dolgokról volt szó? Írnál pár szót erről? Köszi előre is!

Szervezetek: Bölcső Alapítvány, Szekszárd; Gógyahír Egyesület v. Alapívány(?). Közelebbit csak a szekszárdiról tudok, de meg tudom szerezni a Gólyahír elérhetőségét is.
Márti

Márti, Zsuzsa,
köszönöm a választ!
Ahogy írtam is, foglalkoztat a téma, de ott azért még nem tartunk, hogy komolyra is fordulhasson. Egyelőre haza kell majd egy fél-háromnegyed év múlva költöznünk, csakhogy még nincs hova - a lakás megvan, de háromnegyedkész -, be kell rendezkednünk, a férjemnek munkába kell állnia, ki tudja, mi lesz, szóval vissza kell rázódnunk a pesti életbe. Aztán fel kell mérnünk az erőnket, meg kell győznöm a pasast, ha egyáltalán lehetséges, nem utolsó sorban alaposan át kell rágnom magamban, hogy bírom-e még erővel, hiszen azért nem vagyok már húszéves és egy örökbegyerek azért más problémákat vet fel, mint a saját - úgy értem, ha nem kisbaba, hanem már gyerek, mert azért az más. Mivel azt írjátok, hogy sokkal kevesebb a csecsemő, mint a gyerekre váró szülő, etikusabbnak tartanám, hogy inkább olyat vegyek magunk közé, aki nem kell senkinek. De ezt tényleg át kell gondolnom, hogy bírom-e, bírjuk-e. Tudni kell, hogy én a férjemre nemigen számíthatok, mert általában későn jár haza, napközben egyáltalán nem terhelhető családi dolgokkal, így az otthoni teendők zöme rám marad a beszerzéstől az intézkedésen át az autóvezetésig.
Hogy akarok-e még saját babát? Ha ránézek a picire, akkor feltétlenül, de ha belenézek a tükörbe, akár az igaziba, akár a lelki tükrömbe, nem mindig azt látom, amit szeretnék. Fáradtnak, idegesnek, hajszoltnak látom magam, hamarosan várható számtalan betegség tünethordozójának - ezen is túl kellene jutnom ahhoz, hogy akár saját, akár bevállalt gyerekkel szaporítsam a családot. Persze ha váratlanul várandós lennék, tudnám, mi a teendő.
De jó, hogy beszélgethetek veletek erről, segíti dülőre vinni a dolgot az elkövetkező egy-két évben.
Puszi, jó dednevelgetést!
Kíváncsi

Sziasztok!

T-Márti,köszi szépen,
nem kizáró ok, viszont mostantól kezdve a tanfolyam kötelezővé tétele óta az állam a házaspárokat részesíti előnyben. Jelentkezhetek ugyan, de én a lista legeslegvégére kerülök. (Esélyem sincs.)
Megnéztem a startlapon feltüntetett egyesületek oldalait, sajnos mindenhol kiemelik, hogy házaspárok jelentkezését várják. (((

Nagyon örülök, hogy rátok találtam.

Úgy gondoltam, mivel az igazit már elvesztettem, nem is igazán keresgélek valakit csak azért, hogy gyermekem lehessen, ( bár megfordult a fejemben), persze nem zárkóznék el ha még egyszer szánna nekem a sors valakit, de ez elég reménytelen.

A szó nem hivatalos értelmében persze nem vagyok az, rendezett családi háttérrel, szűlőkkel, nagyszülővel, testvérekkel megáldva, rendezett körülmények között élek.
De sajnos, az egyedülállók elég másodrendű állampolgárnak számítanak nagyon sok esetben.

Köszönöm szépen az infókat, bármi jól jöhet, soha nem lehet tudni miből lesz lehetőség

Sziasztok

Szia Maci!
Énsem tudok többet sajnos, mint amit már leírtál. Szerintem viszont kezdd el al alkalmassági határozat megszerzését, a tanfolyamot, valószínű, hogy a sorban hátrább tesznek, de szerintem ha másnak nem kellő (de szörnyű ezt leírni) gyereket is elfogadsz, akkor jó esélyeid lehetnek. Gondolok itt romagyerekre, nagyobbacskára (nem csescemőre), esetleg beteg gyerekre. Gondold végig ezeket az eseteket. Szerintem nézd meg az Index Örökbefogadós topikját is, hátha ott van egyedülálló anyuka is, ott nagyon sokan megfordulnak, ill. vannak hivításos nevelőszülők is, akiknem mégtöbb infoja van.

Kíváncsi! Nagyon tisztellek, hogy egyáltalán megfordul a gomdolat a fejedben öt saját gyerek mellett! Szerintem nézd meg te is ai Index topikját, ott úgy emlékszem többen vannak, akik nagyobbacska gyereket fogadtak örökbe, ez is segíthet a végiggondolásban.
SZiasztok
Zsuzsa

Maci!
Én úgy tudom, hogy minden jelentkező egyaránt a lista legvégére kerül a GYIVI-nél (nálunk ez a neve), vagyis csecsemőotthonból, nevelőotthonból e szerint a sorrend szerint kap mindeniki babát. Ide tartoznak azok a babák is, akik ugyan nem kerülnek otthonba, hanem a kórházban hagyják őket, és onnan kerülnek kihelyezésre, titkos örökbefogadással.
Szerintem, ha alkalmasnak találnak egyedülállóként is örökbefogadásra, akkor semmivel sem kisebb az esélyed, mint másnak. Persze civil szervezeteknél ez máshogyan is lehet, hiszen ott ők megszabhatják (?), hogy egyedülállóként szóba állnak-e veled. Én már hallotam példát arra, hogy egyedülálló nő fogadott örökbe, igaz, az már jó pár éve volt.

Kíváncsi!
Hát igen, mindazt nagyon át kell gondolni, amit írtál! Még egy újszülött esetében nem is annyira, mert hidd el, semmiben sem különbözik a sajáttól. Sőt azt fogod tapasztalni, hogy könnyebb, mert nem lesz szülés utáni fáradtság, nyavalyák és a tápszerezésnek is megvannak a maga előnyei. Egy nagyobb gyerek esetében persze már ne milyen egyszerű a helyzet.
Nem csak arról van szó, hogy bele kell szoknia egy új környezetbe, hiszen ő már élt eddig valahol, kötődött valamilyen szinten emberekhez. A baj az, hogy ezek a gyerekek valahol lelki szinten sérültek, hiszen nem kapták meg azt, ami járt volna nekik újszülött koruktól: a személyes törődést és szeretetet. Állítom, hogy ez már 2-3 hónapi csecsemőotthoni taratózkodás után is érezhető, hát még egy több éves gyereknél. Egy kiskamaszt örökbe fogadni már életműnek számít, hatalmas elhivatottságot igényel.
Olvastam egyszer egy könyvet az örökbefogadásról. Abban taglalták azt a szitut, hogy mi van akkor, ha egy családban a vér szerinti gyerekek mellett nem az örökbefogadott a legkisebb. Ott problémák adódhatnak abból, hogy nem vele foglalkoznak a legtöbbet. Tehát, ha örökbe fogadtok majdan, akkor lehetőleg a legkisebb gyereketeknél is fiatalabbat válasszatok, hogy koránál fogva kapjon eleve több törődést, ne azért, mert ő most érkezett. Ez a testvéreknek is természetes lesz, hiszen átélték már nem egy testvér születését, tudják, hogy ez mivel jár, és tudják, hogy a kicsik több törődést igényelnek. Nem lesznek féltékenyek az "új" gyerekre.
Márti

Szisztok! Jövök kotyogni.
A minap együtt utaztam a héven egy nővel, akinek 3 év körüli a kislánya. Sérült a kislány és ha jól emlékszem 8 hónaposan fogadták örökbe a négy nem örökbefogadott gyermekük mellé. Azt mesélte, hogy a legkisebb gyerekük is felsős, és egyszerűen a gyermeknevelést tartják a legfontosabb dolognak az éltükben. Anyagilag megtehetik, akkor miért ne. Nem tudom, hogy hogyan jutottak arra az elhatározásra, hogy sérült gyermeket fogadnak örökbe. De a kislány nyugodt és vidám volt, barátságos. Tulajdonképpen csak a soványsága mutatta, hogy sérült. Amúgy azt hittem volna, hogy pár hónappal idősebb csak a Petinél. A nő pedig nevetve mondta, hogy a többi gyerekük nagyon szereti, és mindenki a maga érdemének tartja, ha a kislány fejlődik valamiben. Szóval biztosan jó helyre került.

Nagyon komoly döntés ez. Biztos nagyon nehéz is igy élni. De jó lehet a tudat, hogy nem haszontalanságokra forditod az erőd a szereteted és a pénzed. Ráadásul valaki olyanon segithetsz akinek gyakorlatilag semmi esélye nem volt normális életre.

Maci, én innen a partvonalról is nagyon drukkolok neked. Azt hiszem ha komolyan gondolod sikerülni fog.

Zsunya, a kibic

Sziasztok!
Sajnálom hogy ritka vendég lettem.Költözünk és ugyan csak a szomszéd lakásba ez mégsem egyszerű.A lányok zaklatottak mi nemkülönben.De majd csak túl leszünk rajt'S azután jön a november szeretem ezt az évszakot.Jó szagú.Krizantém vegyítve egy kis télillatal.Ilyenkor van a család szülinapja.Az a nap amikor Teklát hazahoztuk.Mikor család lettünk.
Óriási dolog ha vki sérült gyermeket nevel s aki örökbe fogadja az valami olyan dolgot kapott a jó Istentől amit csak igen kevesen.Dolgoztam rehabilitációs gyerekosztályon.Azok a szülők elszántak de ritkán tudnak mosolyogni.Aki önként vállal tudatosan egy ilyen gyermeket az igazi mindentudója a boldogságnak.Mert vagy boldog vagy abban és ott anmiben élsz vagy nem.S ha nem sosem leszel akkor sem ha megváltoznak az életed körülményei.Ezt biztosan tudom.Volt egyszer vki aki amikor elmondtam hogy örökbe szeretnénk fogdni keserűen elmosolyodott és hosszan taglalta mire figyeljünk és miért is nehéz ez mért leszek majd boldogtalan.Neki két örökbefogadott gyermeke volt.Az egyiknek elállt a füle.Szerinte direkt adtak elálló fülüt.Akkor épp azért volt boldogtalan.Még most is megborzongok.Elhiszetek?Amikor azt mondták nézzük meg a Teklát mármint hogy jó lesz -e elcsodálkoztam.Hiszen Nekünk született a szívünkben termett.Én ismerkedni bemutatkozni mentem a babámhoz nem mustrálni.Mellettem egy hölgy "visszaadta" mert nem tudja megtenni.Én ezt nem tudom megérteni.S mikor titeket olvaslak mindíg megnyugszom.Mert nem vagyok ezzel egyedül.Sokan vagyunk.De nem elegen.Sok az elhagyott baba és kevés a kincs aki bárhogy bárkinek képes szeretetet adni.Mindíg átmelegszik a szívem ha olvasom gondolataitokat.Most nagyon magam alatt voltam a fáradságtól.Mikor leültem ide és most el tudnám vinni a hegyet.Mert jó kedvem kerekedett!Jövök ha tudok!Mindenkinek minden jót!

SZia Krisztina!
Jó, hogy újra itt4
A költözést mi is átéltük áprilisban, de mi még kerületet is váltottunk, bár egy ilyen akció sehogy sem kellemes. Berendezkedtetek már?
Megnéztem a profilodban a lánykákat, gyönyörűek - és azok az édes rucik! ilyenkor mindig irigykedem picit titokban, bár a fiaimat is lehet aranyosan öltöztetni!
NAgyon szépen írtál!
Amokor mi mentünk be a babucikhoz, akkor is hangsúlyozták a nővérkék, hogy nem kell most dönteni, gondoljuk meg, sőt az egyik esetben közölte egyikük"a baba lehet, hoyg félig cigány,gondoljuk meg kell e így is, ő bizony nem vinné haza" No comment
ÉN ugyanúgy voltam, mint te, nem válogatni jöttem, hanem ismerkedni.
Amúgy az öcsémnek két saját "gyártású", imádnivaló elállófülű fia van pl.
ZSuzsa

Sziasztok!
Mindig elolvasom a lapotokat,bár kívülálló vagyok.Hétvégén viszont konkrétan is eszembe jutottatok:a Tescoban voltam vásárolni,ilyenkor mindig megnézem a könyveket.Most a kezembe akadt a Nekem kettő születésnapom van c.könyv.Az írta,aki a Sehányéveskislány c.könyvet.
Egy kis gyerek "meséli" el,hogy neki azért van kettő szülinapja,mert a második az a nap,amikor haza vitték az örökbefogadó szülei.Nagyon aranyos kis könyv,különösen az egyik mondata tetszett nagyon:"Engem az anyukám nem a hasában hordott,hanem a szívében".
Szóval ezért jutottatok eszembe a hétvégén

Sziasztok.Mariann

Sziasztok!
Mariann!Tényleg nagyon édes ez a könyv,nekünk meg is van,de az az igazság,hogy én inkább a magam modján próbálom a tényeket elmondani gyerkőceimnek.Félnék igy a nyakukba zúditani az egészet.A másik :nekem nem igazán tetszik ez a két szülinapos megoldás,ami a könyvben van.Nektek mi a véleményetek?

Sziasztok, Lányok!
Én is újra itt vagyok a fedélzeten (és az is igaz, hogy többször bekukkantottam "csak úgy" olvasgatni Benneteket). Nálunk az a hír, hogy végre túl vagyunk az összes baba előtti macerán - vizsgálatokon, tanfolyamon, gyámügyön -, és végre megvan az alkalmassági határozatunk. Most már tényleg csak a BABÓRA várunk.
Lányok!
A babavárással kapcsolatban kérdezem, hogy Ti mikor kezdtétek beszerezni a babarucikat, kiságyat, stb.? Lehet, hogy nagy butaságokat írok össze-vissza, de én már legszívesebben most elkezdeném - babona ide vagy oda -, persze csak úgy apránként. És természetesen várom minden tapasztalt Anyuka segítségét, tapasztalatait, hogy mit érdemes beszerezni, miből mennyit, mert én még kezdő mama leszek.
MIndenkinek köszönöm.
Sziasztok:
Dikó

SZia Dikó!
Én babonás voltam, ezér csak az utolsó pillanatban kezdtem beszerzésbe, amikor már megszületett a babuci, a fiam. Igaz tudtam, hogy a barátnőmnél vár rám egy nagy zsák ruha! Azután egy hét alatt a többit: kiságyat is kaptunk, pelenkázót az IKEa-ban vettünk, néhány textil pelenka, cumisüvegek, kiskád. Próbálj érdeklődni a baráti körödben, rokonoknál, van e kölcsön babaruha, mert olyan hamar kinövik a kezdő méreteket, hogy érdemes inkább kérni.
Pelenka, kenőcsök stb. a gyerekorvos által javasolt tápszer ráér. Apropo: gyerekorvost érdemes alaposan választani, ezt pl. el lehet már kezdeni! Jöjjön ki , később is, ne akarjon mindenáron antibiotikumot adni, stb. gondold végig, mi a fontos Neked.
Kérdezz bármit, segítünk!
Drukkdrukk a babáért!
zsuzsa

Kedves Dikó!
Nálunk nagyon hamar jött baba, még meleg volt a határozat. Így mi mindent az utolsó pillanatban szereztünk be. Volt rá 2 hetünk kb. Nagyon jó, hogy ilyen hamar kaptunk babát, de hiányzott a rákészülés, a boltokban bogarászás. Kicsit rohamiramban ment az egész így. De sebaj!
Az volt az eredeti elhatározás, hogy amint megvan a határozat, elkezdem a beszerzést, már csak a lelkivilágom miatt is. Előtte ugyanis még bemenni sem mertem egy bababolta, mert annyira "jogosulatlannak" éreztem ott magam. És hát a sírás is fojtogatott, mert mi van, ha én nem szülhetek soha? Ez persze az örökbefogadás elhatározásával egyből megszűnt.
Szerintem, vegyél meg néhány dolgot, ami a lelkedet símogatja! Hiszen most olyan, mintha terhes lennél! A baba már biztos, csak lehet, hogy nem 9 hónap múlva érkezik - esetleg hamarabb!

Zsuzsának igaza van, ruhákat érdemesebb kölcsönkérni. Mi csak keveset vettünk, hazahozósnak, meg orvoshoz menősnek. Meglepően sokan segítettek ruhával, és ez olyan jó érzés volt!
Pelenkázót mi is az IKEA-ból vettünk, a babaágyaik nagyon kicsik, azt a Megatoys-ban vettünk.
Nagyon sok praktikus tanácsot kaptunk azzal kapcsolatban is, hogy mit érdemes megvenni, és mi az, amit csak első tapasztalatlanságában szerez be az ember, aztán később nem is használja.
Nem akarom itt a helyet foglalni, de e-mail-ben nagyon szívesen írok a mi készülődésünkről, tapasztalatainkról. Ha szívesen veszed, jelezd itt!
Nagyon kellemes, örömteli várakozást kívánok!
Márti

Sziasztok, Lányok!
Mindenkinek köszönöm a biztatását, segítségét. Komolyan olyan jól esik!!!!
Ma azért félretettem a babonáimat (sajnos nem tudtam megállni, bármennyire is próbáltam önmegtartóztatást végezni), és apajelöltemmel beszabadultunk egy bababoltba, és természetesen nem üres kézzel jöttünk ki. Hát, ez van. Szerintem nálam hasonló a helyzet, mint Mártinál, és tényleg olyan "léleksimogató" érzés a babaholmik között válogatni.
Jaj, Márti! Remélem, hogy a baba most már tényleg biztos, és ha rajtunk múlna, akár már holnap megérkezhetne... Szóval várjuk a gólyánk kereplését. És természetesen nagyon várom az ígért e-mail-t. Tudod, megígérted...
Persze a többiek tapasztalatait is változatlanul szívesen olvasom.
Sziasztok:
Dikó

Szia Dikó!
Olyan jó olvasni Téged! A lelkesedésed ragadós! Már én is úgy izgulok a babátokért!
Gondolj bele! Lehet, hogy már pocakban van valahol és hozzátok készül!!
Jól tettétek, hogy vettetek valamit. És lehet ábrándozni nevekről, babaértesítőről stb. Ne légy babonás. Érdemes előre elgondolkozni ezeken a dolgokon, mert ha értesítenek, hogy jön a baba, akkor nagyon felgyorsulnak az események!
Élvezd a várakozás idejét! Tervezgessetek, ábrándozzatok!
A baba már biztos, csak az érkezési idejét nem tudjátok még!
Megy az ígért e-mail is, de lehet, hogy csak este.
Márti

Márti!
Végre előkerültél!!!
Dikó,
nagyon szurkolok, hogy mielőbb befészkelje magát hozzátok a kicsi!
Kíváncsi

Dikó,
nem is írtad, hogy mit vettetek!
Kíváncsi

Dikó! Alapítványnál, vayg kórháznál vártok? Ígértek valami időt? Drukkolok!
Márti! Hogy álltok a felújítással? Hiányoztál ám!
LÁnyod hogy viselte a felfordulást?
Zsuzsa

Sziasztok!

Csak annyit kottyintanék (Kíváncsinak),hogy az Apa életkora is számít,azaz elvileg ő sem lehet több 45 -nél.Az egyik kolléganőmék éppen örökbefogadásra várnak és miután a férje elmúlt 45,kötelezték őket egy tanfolyam elvégzésére,ti biztosan tudjátok,mi ez.Egyébként a Gyivin keresztül fogadnak örökbe,mert a Gólyahír Alapítvány pl. már nem is foglalkozik velük,mert túllépték az időt...Egyébként már a 3. helyen vannak!

Kíváncsi

Nagyon egy cipőben járunk,mert én is nagyon szeretnék egy apróságot örökbe fogadni majd,amikor már megvan mindhárom saját csemete.Azt hiszem,én is vmi elhivatottságot érzek ezzel kapcsolatban.Amióta anya vagyok,minden gyereket meg akarok menteni..és milyen kevés vagyok hozzá.

Puszi mindenkinek!

Anyapoc

Kíváncsi, Gyuzsu!
Köszi, hogy örültök nekem!
Igen, hamarosan vége a felújításnak. Legalább az a szakasz rendben van, ahol a gép van. Holnap még jönnek a festők egy "menetre", de aztán VÉGE!
A lányom nagyon élvezte az egészet. Jobban, mint én. Incselkedett a mesterekkel, fokozta a rendetlenséget, ha pakolni kezdtem egyik szobából a másikba, szorgalmasan hordta vissza a dolgokat...

Kíváncsi! Most már mindenkinek el kell végeznie egy tanfolyamot, akárhány éves. Vagy nekik valami mást kellett a férj kora miatt? Valami fiatalító tanfolyam? Megyek én is!!
Babák megmentése. Hát igen. Vérzik a szívem a híreket hallgatva... 1,2,3 baba, akik élhettek volna...

Dikó!
Kérdéseimet feltette Kíváncsi és Zsuzsa. Én meg írtam mélt! Megkaptad?

Pusszantás mindenkinek!
Márti

Márti,
a "babamentős" Anyapoc volt! De vállalom én is!
Kíváncsi

Sziasztok, Lányok!
Kíváncsi!
Ahogy Márti is írta, a tanfolyam elvégzése ez évtől kezdődően tényleg mindenkinek kötelező, viszont a 45. életkor annyiban játszik szerepet, hogy 45. évtől újszülöttre, csecsemőre ne is várjon senki, mert ezt törvény írja elő. Tapasztalatból írom, mert a mi tanfolyami csoportunkban is voltak olyanok, akik túllépték ezt az életkort. Sőt, volt egy papajelölt ugyanott, aki már ötvenbárhány éves volt, a feleség is elmúlt 45., de vigasztalták őket, hogy 4-6 éves korú gyermeket bármikor kaphatnak.
És Neked is nagyon-nagyon köszönöm a szorítást!!!
Zsuzsa!
Sorban állunk a TEGYESZ-nél is (a GYIVI utóda), de májustól szintúgy várakozunk a Gólyahírnél is. Egyébként ez az egyetlen alapítvány, amelyik határozat nélkül is szóbaáll az emberekkel (és májusban nekünk még nem volt meg a határozatunk). A Gólyahírnek volt most októberben egy találkozója, ahova természetesen mi is elmentünk. A sorszámunkkal kapcsolatban pedig úgy álltam, esetleg most még korai rákérdezni, de aztán mégiscsak legyőztem a kíváncsiságomat. A jelenlegi helyzet az, hogy október elején mi voltunk a 91. sorbanállók (mi még úgy gondoltuk, hogy talán valahol háromszámjegyűek vagyunk), tehát érdemes volt megkérdezni - ez azt jelenti, hogy a legkorábbi időpontunk a baba érkezésére jövő év augusztusa, a legkésőbbi október. (Egyébként azt is mondták, hogy ez a jelenlegi átlag várakozási idő.) Persze még bármi lehetséges... De mi azért nagyon reménykedünk a korábbi időpontban, sőt, az annál is korábbiban.... Kis türelmetlenek, nem?
A bababolt?
Lányok! Nem tudtuk megállni, de megvettük a gyereknek a járgányát. Jó, tudom... Én meg a babonák, hi, hi... Viszont a kocsi gyönyörű, háromfunkciós, tehát amíg szükség lesz rá, kiszolgál bennünket, és még az ára sem volt borzalmas.
De most már szüneteltetem magam, hagyok helyet másoknak is.
Köszi lányok a drukkot, és mindenkinek puszi:
Dikó

Kíváncsi

Nem lehet,hogy Márti arra gondolt,,amikor Zsebibabát idézted?Mármint hogy egy örökbefogadó nem életet ad,hanem egy meglévőt ment meg...

Mindenkinek sok sikert kívánok!

Pussz,Anyapoc

Igen, tényleg Anyapoc volt.
A lényeg, hogy mindketten szimpatikusan állnak a témához!
Márti

Sziasztok lányok!

Ne haragudjatok, hogy belekotyogok a soraitokba, de kicsit én is érintettnek érzem magam a témában.
A bátyámék 10 év házasság, és 3 lombik után áprilisban fogadtak örökbe egy kisbabát, a Gólyahíren keresztül. Senkinek nem árulták el a szándékaikat, és csak akkor árulták el, hogy született egy kisfiuk, amikor már aláírták a szülők a lemondó nyilatkozatot, és ők másnap hazahozhatták a 4 napos kisbabát. Az egész család teljes döbbenetben volt kb. két percig, aztán mindenki elkezdett örülni. Legalább annyira, mint az én két lányom születésénél. Igazi kis angyal ez a kisfiú, és állandóan mosolyog. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a bátyámék érzik teljesen a sajátjuknak, de mindenki a családban. A szüleim is ugyanúgy szeretik, mint az én gyerekeimet, sőt apukám nagyon büszke, hogy most már fiú unokája is van. Én is nagyon boldog vagyok, hogy végre van egy kis keresztfiam.Hét hónap elteltével már senki nem gondol arra, hogy honnan jött ez a kis tündér, a lényeg, hogy itt van, és imádjuk.

Dikó,
neked nagyon szurkolok, hogy mielőbb használatba vegye a kicsi a járgányát!

A többieknek minden jót, és sok erőt kívánok a gyerkőcökhöz, mert arra bizony szüksége van minden anyukának!

Sziasztok!
Timi

Timi! gratulálok a bátyádéknak, és sok boldogságot az aprósághoz! Olyan jó minden ilyen történet, főleg ahol a család is ilyen természetesen áll a dologhoz!

Zsuzsa

Zsuzsa!

Köszönöm szépen, a bátyámék nevében is. Tényleg csodálatos ez a kisfiú, és a legcsodálatosabb, hogy a bátyámékhoz került. Nagyon sokat vártak ők is egy babára, és tudom, hogy amikor az én lányaim születtek, nem tudtak felhőtlenül örülni nekik. Most viszont már ők is igazi család lettek, és tényleg nagyon boldogok a babával.

Timi

Timi!
Én is gratulálok a bátyádéknak!
Sok boldogságot!
Igen-igen! Akkor már egészen más szemmel nézi az ember a gyerekeket, ha már neki is van!
Márti

Timi!
Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, gratulálok a bátyádéknak, sok-sok boldogságot a kismanóhoz!
(Küldtem egy e-mailt, nem tudom, hogy megkaptad-e?)
Dikó

Szia, Dikó!
Hogy vagy mostanában?
Márti

Aki többet szeretne tudni a Gólyahír Egyesületről nézze meg a www.golyahir.ini.hu honlapot úgy látom komoly szervezetről van szó.

Sziasztok Lányok!

Asszem pénteken láttam egy összeállítást az M1-n az örökbefogadásról,de csak gyermektelen párokkal fogalalkozott,egyébként nagyon szépen körbejárták a témát.

Azt szeretném megtudni,hogy ha vkinek van saját gyermeke,akkor is el kell végeznie a tanfolyamot?
A műsorban azt mondták,azért fontos elvégezni,mert fel kell készíteni a leendő szülőket a gyermeknevelés nehézségeire,problémáira...csak azt nem tudom,mi a helyzet,ha vkinek már van.

Tudtok erről vmit?

Köszi és puszi midenkinek!

Anyapoc

Ui:És a műsor szt fogadhat örökbe egyedülállóis.

Nem értem,miér nem jelenik meg a topik az "elmúlt napon"-ban,amikor most írtam ide!!!

Anyapoc,
valszeg nem frissítettél!
Kíváncsi

Kíváncsi

Dehogynem!!!Ezért nem értettem.

Anyapoc

sziasztok!
Az örökbefogadás.lap.hu után találtam rátok, és egy éjszakámba került, hogy végigolvassalak Benneteket, de megérte!
1 vérszerinti 20 éves, 2 dajkacsaládként nevelt (értsd nevelőszülő ) 10 és 7 éves, egy örökbefogadott 4 éves, és egy legujabb vérszerinti 10 hónapos kölök mamája vagyok. Közülük csak egy kislány, a 4 éves, nálunk pimaszul elsöprő a férfiuralom:-)
Amiről írni akartam nektek ( vagyis amit a legfontosabbnak érzek a rengeteg sok mindenből ), az az, amiről többször beszéltetek, az elmaradt szülés élménye.
Szültem 2x. A nagyfiamat spontán, ahogy a nagykönyvben meg van irva, a legkisebbet viszont már programozott császárral, gerinc érzéstelenítéssel. Van mindenféle összahasonlítási alapom. Ezért merem bátran mondani, semmit nem jelent, hogy valaki szült, vagy sem. A legkisebb fiam szülése annyira egyenlő volt a nullával fizikai szempontból, hogy semmiben nem különbözött attól, mintha "csak" hazavittem volna a kórházból örökbefogadva. Ami a különbség lehet, az a várandósság érzése, az a 9 hónap, amit a pocaklakó eltölt nálad. Ez viszont nekünk örökbefogadóknak talán, ha lehet, még szebb. Mármint a várakozás ideje... Nálunk is felvetődött persze a kérdés a nagyobbak részéről, hogy "én miért nem voltam a pocakodban", de a már korábban hallott, és feldolgozott mondatot: "én anya szivében voltam, mikor várt rám" simán megbeszéltek egymással!:-) Főleg a fiuk, akik már nagyok voltak, amikor hazakerültek ( 3, és 5 évesek ), osztották az igazságot a kicsi lánynak, aki 3 hónapos kora óta a mienk, és koránál fogva még eléggé keveri a dolgokat. A bátyjai azonban simán, és magától értetődően elmagyarázták neki, hogy ő se volt nálunk pocaklakó, hanem a szivünkben élt, mig rá vártunk. A nagyszámu gyereksereg miatt néha nem is kell nekünk szülőknek beszélni a dolgokról, hallgatjuk csak, ahogy nagy komolyan oktatják egymást a témában:-) Jókat szoktam vigyorogni az előadásaikon..
Kicsit utalnék a "mikor mondjuk meg neki" kérdésre. Semmikor. És mindig. Állandóan. Az ember ha nyitottan kezeli a kérdést, itt ott elszór ugyis információkat a helyzetről, és ha nem is látszik, a gyerek hallja, figyel, és ugy fogalmaznék: "belenő" a helyzetbe. Neki ez lesz a természetes. Ha a megmondás ugy történik, hogy gyere fiam, üljünk le, beszéljünk meg valamit, az nem jó. Sose jön el az ideje. Most még tul kicsi, most meg hogyan fogjak hozzá, milyen alkalommal tegyem meg, majd később...stb. Egyszerüen nem kell vele foglalkozni "különórát tartani" a gyereknek, csak ott kell legyen a család életében a maga természetes valójában az igazságnak, És akkor nem kell "elmondani". Persze a gyerek igy is kérdezni fog, de valamilyen szinten már rég tudja...Ahogy ez nálunk is történt, most hogy a legkisebb kismanót vártam, és szültem, minden probléma nélkül..
( Na eldugulok, mert igy is tul hosszu voltam, bocs..:-))

Szia ZSuzsa! üdvözöllek itt! köszi, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat, hozzád képest mi még kezdők vagyunk.
Egyetértek veled, nálunk is magától értetődő tényként van jelen mindez, bár az enyémek még nem kérdeztek (a kicsi még kicsi). Ennek ellenére úgy látom a 3,5 éves fiamnál, hogy minthe lenne róla valami sejtése, hisezen mindig a jelenlétében beszéltünk a dologról. mIntha szándékosan kerülné a kérdést, pedig sok gyerek született a környezetünkben az utóbbi 2 évben. biztos kérdezni fog ő is, ha már meg tud birkózni a válasszal.
GYere máskor is!
ZSuzsa (mennyien vaygunk zSuzsák a BAbaneten)

szia !
Köszönöm a kedves fogadtatást.:-)
"mintha szándékosan kerülné a kérdést"
Szerintem egyszerüen csak mivel nyiltan, előtte beszéltek róla, nincs kérdése. A bonyolultabb dolgokhoz még kicsi, az életkorának megfelelő információkkal meg rendelkezik. Nem gondolod...?

Én is erre gondoltam!
A Te fiaid hogyan gondolnak vissza a gyermekotthoni éveikre? VAgy őket családból emelték ki? mit tudnak a vérszerinti családjaikról?
ZSuzsa

A nagyobbik ( most 10 éves ), nagyon tudatosan, szinte elszántan várta már, hogy "neki is legyen anyukája". Attól függetlenül, neki volt a jobb dolga, mert neki volt egy olyan gondozónője, akivel kölcsönösen közel álltak egymáshoz. Ő innen, a biztonságos családból, már szivesen emlékszik vissza, sőt ezzel a gondozónővel most is tartjuk a kapcsolatot, valahogy ugy, mint egy távoli nagynénivel
A kisebbik rosszabb helyzetben volt, nemigen szerették őt, és egy 9 fős csoportban 6 ért.fogy.-os között nőtt fel. Ő igy intézi el, ha szóba kerül az Intézet:
"Én mindenre emlékszem, amikor hazajöttem, mert én csak a rosszra nem emlékszem, nem tudod??"

A vérszerinti családjukról nem sokat tudnak, kapcsolatot nem tartunk, azaz ők nem élnek vele. Adataikat persze tudják, de ennyi...
Az azt hiszem a későbbiek kérdése lesz, ha kérdeznek.

Sziasztok! Én nem voltam annyira elszánt az éjszaka, hogy végigolvassam a topicot, de ígérem sort kerítek rá. Helyette a legkisebb fiúnkat próbáltuk altatni, akinek most kétoldali fülgyulladása van és még ezen felül mindenféle fisztulák a szájában. nem volt egyszerű eset.
üdv mrs

Sziasztok!
Csatlakoznék én is a társasághoz... (davi /Zsuzsa/ vezetett ide.)
Én is örökbe fogadó anyuka vagyok: egy hét és fél és egy ötéves fiúgyermekkel.
Remélem, szívesen láttok a fedélzeten.
Üdv:
Caterina3