Kiemelt témák

Amikor megvan a fejgombóc, akkor négy szép gyapjúcsíkot fekteteünk egymásra csillag alakban, és annak a közepébe meg y gombóc.

Gyezsu!

Én is köszönöm a keddet, sajna én leginkább egyik kategóriába sem tratozom (később jövök, korábban megyek...), van is kis lelkifurdalásom emiatt, csak Juli kipurcant volna kedden, ha nem alszik itthon. Lehet, hogy egyszer megkockáztatom, hogy nem alszik. (Csak akkor nekem kell hazaterelgetnem/vonszolnom, és az olyan anyátlan feladat, inkább jókedvűen érek még haza vele.)

És mindenkitől elnézést, ha Juli froclizta a pulyáját, eléggé vadóc természet - nehezen értek hozzá, van is kérdés sok-sok bennem emiatt. Bocs.

És nagyon várom már a következőt!

Mikor megyünk kirándulni? Okt. 6. nekünk nem jó, utána hétvégén egyik nap nem jó a kettőből, ha jól emlékszem, de ennek még utánakérdezek itthon.

Mivel úgy látom, hogy itt azért elég sokan vagyunk érintettek vagy szimpatizánsok, ide (is) etszem, amit az iwiw-en találtam az üzenőfalon:

Szeptember 29-én
12-re jó lenne a Gödörhöz minél többőtöknek odajönni a "Császárvárosok" programra .Áginak biztos jó lenne, ha úgy
tart előadást, hogy azt a sok, várhatóan negatív energiát, amit többen
odahoznak majd, ellensúlyoznák barátok, Ti. Nem kell semmit csinálni, csak
ott lenni. Másfél órát tart. Akinek nehéz jönni, nyugodtan maradjon otthon!
Szeretettel várunk Titeket!
Mindannyiunk nevében
Béres Edina

Az otthonszülős topikba nem akarok kitenni, érthető okokból. Először pü-ket akartam küldeni, de sok lett volna.

Én tervezek menni. (Eddig nem akartam.)

Szilvi, erről a Császárvárosokról nincs valami link? Mármint hogy mi ez. G.Á.-t pellengérezik ki vagy reklámozzák a H-i szülést avagy???

GyeZsu, csatlakoznék a kupiért lelkesedő tömegekhez:

IMÁDTAM a lakásotokat!!!

Tetszik minden felmerült találka ötlet. Szívem szerint mennék; nem írom le, mikor nem érek rá, túl sok. Meglátom, hogy alakul, mi lesz, mikor lesz és ha tudunk megyünk. Miért is nem találtam ilyen társaságot, amikor itthon voltam 1 gyerekkel, munka nélkül, társaság nélkül?!

Leni: http://www.csaszarvarosok.hu/

Ági előadása: http://www.csaszarvarosok.hu/Budapest/index.html

GyeZsu!

Bocs, kajákról írok, de engem most ez foglalkoztat leginkább Akartam már írni, hogy a tökfőzelék isteni volt Csináltam is itthon cukkiniből ugyanolyat, jó kaprosat. Nyami.

Orsko!
A padlizsánleves gondolata nem hagyott nyugodni, így este megfőztem és azt kell, hogy mondjam, hogy isteni lett. Azóta is rájárok. Még a gyerkőcök is nagyon ették. (Igaz, Zs. foltos lesz a paritól, ilyenkor nem szabad adni? ...)

Ilyen társaságban mindig tök jó ötleteket, reciket, stb. kapok. Köszi!

Vasárnapi kirándulás? Piknik? Bármi?

Orsi

Sziasztok,

kirándulásban mi is benne vagyunk, és a szombati Gödör is fontos: hozzánk amúgy is 10 percre van.

MESE ügyben lenne egy kérdésem, nagyon fontos: a kisfiam egy hete kb. a mese után, főleg, ha valami nyugtalanítja benne, megkérdezi: de ugye ez nem igaz, csak a mesében történt meg? Vagy: ugye, ez még a mesében sem történt meg, sehol? Erre mit feleljek? Hol kezdődi ka mesevilág és a valóságnak hol a határa egy 4-évesnél????

Igyekszem persze nem horrort mesélni, most pl. véletlenül a Forróvizet a kopaszra-malackás mese volt, biztos ismeritek, ez kivitte a biztosítékot nála, pedig viccesen meséltük, ovisok mesekönyvében találtam. (Persze, tudom, ez semmire nem biztosíték.)
Mese a tévében: 2 mesét nézünk : Sam, és Thomas. Rajongójuk, azonosul velük (ez jó? most ő Sam, a tűzoltó éppen) és ezekben tényleg nemigen van "horror". Ti néztek tévét a gyerekkel? Ekkora gyerekeitek azonosulnak/tak mesehősökkel? Kikkel?
Bocs, ha nem vágok témába, ha túl hosszú; mindig ide jövök tanácsokért-meg se lennék nélkületek...

Picinkéék

Bocs még valami a Császárvárosokhoz: nekem volt egy császárom, az első szülés, a második normál volt szerencsére. A két gyerekkel való kapcsolatom összehasonlíthatatlan szinte, noha persze mindkettőt ugyanúgy szeretem. Kicsit félek meghallgatni az Aranytíz-beli előadásokat...

Mit gondoltok?

Áhá! Köszi Szilvi! Nem tudtam, hogy ez a csillag.

Pindi, köszi a linket!

Izébigyó, padlizsánleves receptet valaki beírná a nemlétező szabad 2 percében?
Itt figyel a hűtőben két lila gyönyörűség, és leves még sosem lett belőlük...

ÉS ha valakinek van FINOM sütőtök receptje, az is jó lenne... mert amit ma csináltam, az inkább "éééérdekes"

És küldjetek át nyugodtan a tök off topik kéréseimmel valami receptesbe...

Picinke, scíkból látod, mi még a kettőt is alulról súroljuk, sajna nem tudok segíteni
Mivel jómagam császárral születtem, hasonló félszet érzek én is - csak ugye más irányból - az előadások kapcsán

na, lemaradt: SÜTŐTÖK LEVES recepje... azért sült tököt még csak-csak sikerül csinálni

http://www.babanet.hu/tarsalgo/viewtopi ... highlight=[/url]

leni - ez a receptes topik linkje, úgyhogy én ezennel elküldtelek

szombaton szeretnék jönni

szgép megint vacakol

Indi!!
Anyám helyett anyám!!!

Orsi (Orsko), vagy Osoa Orsi beirnad légyszi a padlizsanlevest a receptes topikba?? Jol hangzik nagyon!

Szilvi, csak annyit irok, hogy nagyon ügyes vagy!

Valaki kérdezte (talán Orsi?) hol lakunk. Sződligeten, ez Váctól 4 km-re van. Vonattal a Nyugatiból, busszal az Árpád-hídtól elég jól megközelíthető. Kirándulni is lehet innen tovább.Bár a hordozós sétából kiindulva, kicsit kételyeim vannak, hogy ennyi különböző korú csemetével hogy lehet kirándulni, de biztosan megoldható.

Szombaton mi is szeretnénk menni.

Szilvi, tényleg gyönyörű az a baba!

Jelentem leves beírva. Remélem, nem hagytam kis semmit...

ki semmit

Most vasárnap menjünk kirádkukába? Aszonta a néni a tévében, hogy jó idő lesz.

o

Sajnálom,

ha olyasmiket írok, ami esetleg meghökkentő, vagy szokatlan. Nem bírok másként, csak őszintén.

Nagyon szomorú vagyok a tegnapi nap után.
Annyi reménnyel és kedvvel mentem találkozni Veletek. És most olyan üresnek, fakónak érzem magam.

Annyi ideje már, hogy társaságra vágyom, kapcsolatra, kapcsolódásra, ez azt jelenti nekem, hogy figyelek és figyelmet kapok. Tegnap nem éreztem ezt.
Talán, mert sokan voltunk. TAlán, mert a teám, amit vittem, nem mindenkinek tetszett, és akinek nem tetszett, az is azt mondta, jajdejó. Pedig nem vártam ezt. Igaz, később eszméltem rá, hogy ez egy karakteres valami, mért ízlene mindenkinek? De ha nem ízlik, akkor nyugodtan mondhatná, hogy nem jön be ez nekem...
Tudom, piti dolognak tűnik, de engem elbizonytalanít. Mert ha ilyen piti dologaban nem számíthatok őszinteségre, vajon tudok-e következő alkalommal tisztán a szemébe nézni, szeretettel, esetleg barát lenni vele? Tudok-e neki nyújtani olyat, amiben bízhatok, hogy kedvére van?

Talán nekem túl népes volt a ház, talán belső zavaromat próbáltam elrejteni, ahogy ide-oda cikáztam, és a "fejem"-mel nem haladtam.

Jaj, úgy sajnálom. Mit rontok el, mit nem csinálok jól.
Talán túl hamar akarok kapcsolódni, vagy túl furán adom elő magam, vagy csak "új felhasználó" vagyok, aki nyomul...nem tudom, nem tudom.
Sírtam is kicsit. Annyian voltunk ott a tegnap, és annyira egyedül voltam mégis.

Ugyanakkor, kaptam is, persze, mégha nem is erre számítottam... Csodálom gyezsu-t, hogy vállalja magát. CSodállak, Gyezsu. Én a kupit nem bírom vállalni.
CSodálom a babáidat, Szilvi. Igazi élmény látni azt is, ahogy dolgozol.
Szeretem hallani a hangod, Indi, és a tegnapi "kézrátételed"ben annyi jóságot éreztem.
Puma, öröm volt talizni veled, akárcsak Livussal, Savitrivel. Nem bírok fölsorolni mindenkit...

Jó, hogy vagytok, mégha olykor úgy is érzek, ahogy az elején írtam.
Csak úgy szeretném, ha én is számítanék. Mit tehetek érte.

márti tegnap extra nehéz nap volt, én is nagyon elfáradtam. talán, mert a gyerekek alapból kicsit nehezen kezelhetőek voltak , szegény julira és dinire folyamatosan rászóltunk(ez engem annyira bánt utólag, csak úgy féltettem a piciket a nagy lelkesedéstől), óriási zsivaly és élet - hát ez nem kedvez a kézimunkában és szellemiekben való elmélyedésnek. ugyanakkor meg csak úgy lézengeni is jó ilyen társaságban
nem rontottál el semmit, ha két-három emberrel tudtál beszélgetni, már megérte, leközelebb bővül a kör például délután könnyebb ám tőlem nem kérdezted: ízlett a teád, ilyeneket én is iszom néha. és szerintem a legjobb helyen vagy, csupa hasonszőrűvel

és legközelebb én is tervezek kicsit kézimunkázni

gyezsu olyan jó otthon lenni nálatok, mindig van enni-innivaló, jó szó, barátság, nagyon köszönöm!

Picinke,
nekünk az óvónő azt mondta, ilyenkor a gyerekek a láncmeséket szeretik. (Répamese, Pityke, aki lenyelte a valamilyen magot) Alekszej Tolsztoj (a nagy orosz realista testvére) nagyon jó volt ebben, nekünk van tőle egy kötetünk a 60'-as '70-es évekből. Talán könyvtárban megtalálható.
Szerintem nyugtasd meg, hogy ilyenkor a mese világba kirándulunk és ott olyan varázslatos minden, hogy bármi megtörténhet, ha valami nem megnyugtató számára, esetleg írj hozzá a meséhez.

Császárvárosok. Én is szerveztem itt Szombathelyen, aki tud, menjen, ahova csak tud. Minden lélek számít, főleg most. Biztosan lesznek kirohanások az otthonszülés ellen, talán nem Ági előadásán. Bármit el tudok képzelni. Támogassátok jelenlétetekkel, ez a legfontosabb.
Ildikó

Márti,
én ugyan nem voltam ott, és lehet, hogy sántít is, amit írok, de akkor majd a többiek megcáfolnak. Szóval pl. a tea dologról a húgom nemrég volt szülinapja jut az eszembe, ahol anyukám bőröndöt vett neki, aminek örült is a húgom, de az volt az első megjegyzése, hogy választhatott volna színesebbet is (kekizöld volt). És láttam, hogy anyu, aki olyan nagy szerettetel kereste a bőröndöt, aki, miközben próbált választani 5-ször hívott fel, hogy telefonon keresztül segítsek (végül én mondtam a kekit), az én anyum teljesen elfelhősödött. Hát én majdnem sírtam (most is, ahogy visszagondolok). Miért nem lehetett egyszerűen örülni annak a bőröndnek, tudván, hogy a másik mekkora szeretettel adta? (Esetleg később lehetett volna szóvá tenni valahogy finoman a színt.) Szóval a teával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy lehet, hogy azért kapott jajdejó minősítést, mert az illető érezte, hogy te ezt milyen szerettel hoztad. És ne bántódj meg emiatt, most már tudjuk, hogy neked ennyire fontos az őszinteség, és még jóindulatból sem mondunk neked ilyesmit (én legalábbis figyelni fogok erre, jó? ).
És a kendős sétán is sokan voltunk, és én is néha elveszett voltam, de odamentem beszélgetni ehhez-ahhoz, és akkor jó volt, és összeségében nagyon jól éreztem magam. (Egyébként teljesen elképedtem, amikor írtátok, hogy mennyien voltatok kedden! ) Szóval nem vagy egyedül, majd ahogy jobban megismerjük egymást, könnyebb lesz! Bennem is van olyan érzés, mint benned, azért is nagyon akartam kedden menni, hogy megismerjem jobban a többieket, és ők is engem, de majd alakul ez is!
Remélem, segítettem! És legközelebb majd együtt cikázunk ide-oda!

Kérdés, szintén mesei: 4 éves gyerek, farkas és kecskegidák (dédi mesélte, azóta megkértem, hogy ne, mert rendszeresen arról álmodott, hogy megeszi a farkas...). Mondta, hogy megette a gidákat a farkas, mire én, hogy de az anyukájuk kivágta őket a hasából, erre ő, de hogy akkor már meg voltak rágva... Izé, valahogy nem így képzeltem a gyermeki lelkivilágot és csodalátást, úgy tűnik, az én lyányom roppantul realista (már másban is megmutatkozott). Nem lehet neki megszemélyesíteni pl. a felhőt sem, mert a felhőnek nincsen szeme, meg semmije sincsen... Nehéz eset. Szóval a kérdés az, hogy az ilyen magyar népmese szerű mesék, amiknek a végén a jó, meg a legkisebb győz, de mondjuk a győzelemhez meg kell ölni ezt-azt, az ennyi idősen mesélhető? És ilyen realista gyerek tutira megkérdezi, hogy milyen pl. a karóba húzás... Szóval hogy lehet neki ilyesmit mesélni? Mert ugye fontos, hogy tudja, hogy van gonosz is, de legyőzhető...

Zsizsa

Leni, Ilkamama, Zsizsa, nagyon köszi, hogy reagáltatok!:) Kicsit késő van, hogy írjak, holnapra átgondolom!
Ilkamama, a láncmesét egyelőre nem tudom hova tenni, de utánajárok!:)
Zsizsa, pont az a helyzet nálunk is, ami nálatok: ez a "hiperrealista" látásmódja a kicsinek, és ugye, amellett ő MESÉT akar, varázslatot. És figyeli, én hiszek-e benne: hogyan kell kifejezésre juttatni, hogy a mesevilág éppen őérte van, ő hívja elő(mármint a gyerkőcke), és mi hiszünk ebben a mesevilágban? És az ember megzavarni sem akarja a kis fejét, hogy aztán keveredjenek neki a dolgok. Tapasztaltabbak, segítsetek picit...

Zsizsa, nem tudom, nálad néznek-e tévét, de nekem elsőre az jutott eszembe, hogy talán amiatt lehet. Mert ott készen kapnak képeket, eléggé realistán ábrázolva, míg ha maga alkotja a képeket, csak olyat gondol el, amit fel is tud dolgozni.

Nekem van egy listám, hogy milyen időseknek melyik mese mesélhető, és ott is a farkas és a kecskegidákat a 4-5 (vagyis idősebb 4 - fiatalabb 5) éveseknek ajánlják, tehát elvben jó. De lehet, hogy van, aki ilyenkor még nem érett meg rá. Én a helyedben most egy ideig tündéres-manós meséket mesélnék, amivel talán jobban el tud rugaszkodni a való világtól, használhatja a fantáziáját.

És még egy, bár nem tudom, nálatok erről van-e szó. A túlságosan realista, intellektuális, vagy túl korán "felébredt" gyerekeknek nagyon jót tesz a vizesre vizes technikájú festés, ez visszaviszi őket a gyermekkor álmodozós világába. Talán ez is segíthet.

Egyébként meg a gidáknak mázlijuk volt, mert a farkas annyira sietett, hogy csak bekapta őket, nem volt ideje összerágni, így menekülhettek meg...

Pindi

Mesével kapcsolatban én is kérdeznék: mikortól érdemes mesélni? Csak akkor ha már beszél a csemete, vagy előbb? Énekelni, mondókázni szoktam, most felmerült bennem, hogy lehet hogy mesélni is kéne?

Pindi, ez a lista közzétehető esetleg?

Márti, nekem viszont tényleg bejött a teád, de még mindig nem látom a receptesben...

Pindi

Márti,
de meg tudlak érteni! Volt már részed ilyen neten szerveződő társaságban? Nekem volt már, és amellett, hogy nagyon jó, hogy van, rettenetesen nehéz a virtuális barátságokat átvinni az életbe. Mert egyrészt már ismerjük egymást, jókat "beszélgetünk", elképzeljük, hogy ki milyen, vagyis mindenféle prekoncepciókkal indulunk neki a találkozásnak. A személyes találkozáskor pedig tulajdonképpen mindent előről kell kezdeni. És ezt nehéz összerakni.

Pindi,
milyen a vizesre vizes technika?

o

ja, Márti, nekem is izlett a tea, rá is jártam még délután is.

o

Márti, mióta hazajöttünk kedden, foglalkoztat a teád receptje, de egyrészt a nevek és fejek összerakása nekem iszonyat nehéz, így mire hazajöttünk már gőzöm sem volt, hogy hogy hívnak ráadásul tegnap rossz helyen tettem fel a sütőtökleveses kérdésem, így arra már rá sem mertem kérdezni, hogy mi van a keddi teával
Épp most van folyamatban a receptes topik e végből kutatása - de ha jól értem, ne kutassam, mert még nincs fent ott

Úgyhogy én csatlakoznék Pindi kéréséhez!!!

És én csak azért nem éreztem valsezg ezt a full elveszett érzést, mert Indikét már egyszer láttam személyesen, (virtuálisan egy éve pofázkodunk egy másik topikon) így ő volt az én "home, sweet home érzés" generátorom

Pindi,

nagyon elgondolkoztat a dolog a tévével kapcsolatban, igazad lehet! Kb. 3 és egynegyed éves (úristen, de kicsi) volt a kicsi, amikor először látott mozgóképet, azazhogy Kisvakondot. Sokáig csak azt, beleélte magát, nevetett rajta sokat. Úgy látom, most az azonosulós időszak van, ezért is kérdeztem, a ti gyerekeiteknél hogyan megy ez az azonosulósdi, valós személyekkel és a médián keresztül esetleg. Tudom, hogy a valós az igazi. Sajnos, mi nem vagyunk túl jól ellátva jófej nagybácsikkal, fantasztikus nagynénikkel, kedves nagypapikkal...

A vzesre vizes festést én sem ismerem! Vizes lapra vízfestékkel, hogy egymásba olvadjanak a színek? Mintha Waldorf ov címlapon láttam volna már ilyet.

Mit jelent egy 4 évesnél, ha túl hamar "felébredt"? Igyekeztem nem "tudóskát" nevelni, én sem az volnék...

Márti!

Köszönöm a teát, ízlett, meg is ittam szépen
Nehéz így ennyien... Én is nagyon elfáradtam. Jól éreztem magam, de persze azért ennél mélyebbet is el tudok képzelni. Pár emberrel sikerült néhány szót váltanom, közben szemmel tartottam a kisebbet, készítettem a fejet, a nagy meg nem tudom, merre kószált. Nem egyszerű... Jó lenne ismerkedni, többet beszélgetni, de ehhez túl sokan voltunk... persze ez jó is, mert nagyon rég nem voltam ennyi hasonló gondolkodású, felfogású, stb. ember között. Szerintem ez majd idővel alakul, jobban megismerjük egymást is. Úgyhogy fel a fejjel!!! (Akartalak kérdezni a biopontról, de ez is elmaradt )

A vizesre vizes festés az óbudai játszócsoportban is volt, ez mért jó? Színek összefolyása miatt? És milyen papírra kell festeni? Mert ez nem sima papír volt...

Pindi!
Ezeket az ismereteket honnan???? Úgy irigyellek... Jó lenne már itt tartani...

Orsi

Szeretnék tanácsot/ötletet kérni tőletek, hogy milyen könyvben(?) lehet arról olvasni, hogy melyik életkorban mit érdemes/hasznos játszani egy gyerekkel.
Egyáltalán a waldorfos életvitelbe belefér a játék fogalma? Vagy elég, ha az ember teszi a dolgát - a gyerek meg mindent figyel és utánoz - és ezen közben neki való feladatokat kap?

Bocs, ha nagyon hülyeségeket kérdezek, még nagyon zöldfülű vagyok. Ráadásul nem céloztam be az "ortodox waldorfossá" válást... (hehe, de ez még változhat )

Bocsánat mindenkitől, hoyg érdemben nem válaszolok. Másfél hete egyedül vagyok a gyerkőkkel este is. Ez egy ilyen időszak. Péntek a határidő, reméljük, utána "visszakapjuk". Ő is iszonyat fáradt (tegnap pl. 11-re ért haza), de én is, mert minden rajtam van. Pedig amúgy esténként nagyon igénylem, hoyg megoszthassam a fektetés teendőit.

Szóval most agyilag zokni vagyok, csak nézek ki a fejemből és olvasgatok. Majd leszek, oké?

Láncmese: Pitykének torkán akadt a mag, kakas elment vízért a kúthoz, de a kút nem adott vizet, kellett neki egy ág, kakas szaladt az erdőbe ágért de a fe nem adott ágat, mert kellett neki nem tudom én mi, így aztán a kút nem adott vizet Pityke fulladozott a magtól. Kakas szaladt a mit tudom én miért, de az nem adta, mert kellett neki egy másik valami, így a kakas nem tudott mit todom én mit vinni az erdőbe, ott nem kapott ágat, a kút nem adott vizet, Pityke szegény fulladozott a magtól, De Kakaska szaladt tovább a valamihez.... Sok sok ismétlés, amit a gyerekek imádnak. Hiperrealistáknak ne fulladósat.
Valóban mesélik a Waldorf oviban a farkas és a kecskegidákat 4 éveseknek. Nálunk ez úgy oldódott fel, hogy el kellett játszani. Apa volt a farkas, Misi bebújt a ruhája alá én pedig megmentettem. Aztán együtt bevartunk különboző bucokköveket a hasába (a Magyarország történetét nem szerette, csak a puha párnákat) és elbújtunk. Aztán apa szomjas lett és beleesett a kútba.
Ildikó

Sziasztok,

először is köszönöm a kedvességet, és a reakciókat. Tán úgy tűnhet, túlérzékenység és slussz, amit művelek. Igazából az van mögötte, hogy pár éve totálisan egyedül vagyok, így csináltam végig az esküvőtől-várandósságtól a szülés-gyermekágyon át mindent, egyedül mindenben, a férjemet leszámítva, és mérhetetlenül elfáradtam és annyit bánkódtam már, és annyit erősítettem magam, hogy tartsak ki, és maradjak jókedvű, és ne legyek morcos mami, és ne adjam föl.
Nekem minden nap egy élet volt eddig, és még csak most kezd ez oldódni. Különben nem bírtam volna ki.
Amikor felétek nyitottam, és nyitok, nem várom el, hogy Mindenki BArátja legyek, és körbe legyek zsongva. Azt az elveszett egység-érzetet kerestem, ami hiányzott a magányom évei alatt, és kedden is erre vártam, hoyg része legyek az általatok megalkotott körnek.
Nem számoltam a teleholddal, a sok pici babával, a kicsi gyerkőcökkel, és azzal, hogy épp "megjött".
Nem számoltam az idővel, hogy hiszen a kapcsolódásokhoz idő és több találkozás kell, meg is ijedtem aztán, hogy megint egy próbálkozás, ami nem jön össze, megzavarodtam, hogy vajon jó helyen vagyok-e. Aztán írtatok, üzentetek, és bennem is rendeződik lassan a kép.
Valami a szívemben, amit az évek alatt betapasztottam, hogy ne fájjon, és kibírjam, fölszakadt, és sír a meghatottságtól, hogy végre, talán van egy hely, ahová tartozhatok, anélkül, hogy különösebben föl kellene mutatnom valami erőmön fölülit, produkálnom- és bizonyítanom kéne, hogy méltó vagyok arra, hogy oda tartozzak.
Hála van bennem, és határozottan érzem, hogy jó veletek lenni, jó, hogy vagytok. Vagyunk, én is egy pont a körben:)

Mindezt azért írtam le, mert volt, aki megkérdezte, vajon megbántott-e, nem, senki nem bántott, ez az egész a saját vajúdásom, hiszen asszonynak lenni és anyaként élni egészen más, mint azelőtt. Köszönöm nagyon szépen, hogy vagytok, azt is, hogy írtatok nekem, és várom a következő alkalmat, és nem igénylek extra figyelmet, csak együtt-létet:)
Pontként. A körben. (Szombaton a Gödörben:)

Receptet föltettem, bocsi, h csak most, de kevés időm van írni.

Most borsózik a hátam, Márti. Azért néha belegondolok, hogy Ti mit jelentetek nekem/nekünk itthon, mennyi minden erőt kapok innen, mennyi fölöseges magányos kutatómunkától kíméltek meg, milyen nyitottsággal vagytok mindenkire, háááát, köszönöm nagyon!

Szilvi! Neked meg kitartást, és remélem, tudtok regenerálódni nemsoká együtt!

Márti,
no, ezt már jó olvasni! Éljen a jó társaság!

Mese ügyben köszi a válaszokat! Tévét nemigen néz a lányom (én szoktam nyelvgyakorlás céljából minden nap félórás kertészeti/lakberendezős műsort nézni (már amennyire a gyerekek mellett lehet), de mesefilmet még csak a nagyszüleinél látott, ja, egy időben az apjával néztek természetfilmeket, aztán leállítottam őket, mert azok sem tettek jót neki, a kérdéseiből kiderült, meg most jut eszembe, hogy az apja nagy motorsport rajongó, ezért sok autó- és motorversenyt lát). Mondjuk ez a kecskegidás mese leporellóban lett megvéve, elég ijesztő farkasábrázolással, mondtam is anyóséknak, hogy tegyék el jó mélyre... Sajnos a oviban is van egy-két érdekes könyv (állami ovi, sajna a Waldorf több okból sem elérhető számunkra).

Pindi,
én ugyanezt mondtam neki. Egyébként tényleg "túl" intellektuális, megpróbál mindennek a mélyére látni. Én próbálok meseien, a saját szintjén válaszolni neki, de az apja (szintén földhözragadt realista és természettudós révén) minden igyekezetem ellenére magyaráz neki. Egy éve pl. a bacilusokról , utána alig győztem helyrehozni a dolgot (elkezdett félni tőlük). De magától is ilyen kérdezős-utánajárós típus, szerintem én is ilyen voltam. (Volt egy időszaka, amikor állandóan a fájdalom-meghalás foglalkoztatta, pl. a pulykának fáj-e, amikor sonkát csinálnak belőle, no, nekem ezekre nem volt könnyű válaszolni). És nagyon kell vigyázni, hogy mit mond előtte az ember, mert mindent megjegyez, és elkezd rögtön kombinálni.

Vizesre vizes festés pontos módja engem is érdekelne!

Gödörről majd írjatok, nem hiszem, hogy sikerül eljutnunk...

Zsizsa

Eszter, természetesen felrakhatom a listát, de sajnos angolul van. A Grimm meséket még ki lehet találni vagy utánanézni, de főleg kisebbeknek inkább angol (tündér)mesék vannak. Amit persze ha valaki ismeri őket, nyilván ki lehet váltani magyar népmesékkel. Érdekel így is?

Vizesre vizes festés: Indi által ajánlottlinken jól leírják a technikáját (anglul + németül is). A lényeg, hogy előre beáztatott papírra jó vizes festékkel festenek. Ha valakinek a link alapján nem világos, kérdezzen nyugodtan, bár igazából Indi kompetens a témában. Mi kb. fél éve csináljuk, és nagyon szeretem, mert bár nem tudok "hagymányosan" festeni, ezzel gyönyörű dolgokat lehet alkotni. Majd jövök azzal is, hogy a gyereknek miért jó, most mennem kell.

Katicában egyébként minden kellék beszerezhető hozzá. (Nem olcsó, de fontos, hogy minőségi legyen, és csak a 3 alapszínt kell beszerezni és sokáig kitart.)


Pindi

Köszönjük a festési tanácsot, megyünk a Katicába holnap, szerencsére tőlünk az is 15 perc.
Esetleg jön valaki holnap a délutáni Aranytíz-beli előadásokra?

Picinkéék

Mi lehet, hogy megpróbálkozunk vele, meglátom gyerkőc hogy bírja a kiképzést. Engem érdekelne, csak lehet, hogy sok lesz már neki..

Hankám full takony lett
Nekünk egy gyógyulós-itthonlevős hétvége néz ki

Pindi, én nagyon várom a "miért jó a gyereknek" kifejtést!!

Ha Vince nem ajul be a piac utan elnézünk a Gödörbe mi is.

Pindi, érdekelne a lista igy is!

Pindi, igen kíváncsi lennék a listára, köszi!

Pindi!

Engem is érdkel a lista

Sziasztok!

Megpróbálom leírni, miért voltam szomorú a Bálint Ház újévi családi programja után, és miért sokkolt az óvodai szülői. (Hosszú leszek, de tudjátok, ez most az az eset, amikor magam számára is tisztázom a gondolataimat. )

Egyre erősebben érzem, hogy hiányzik az életünkből valamiféle spiritualitás és egy állandó ritmus, ami egyfajta belső nyugalmat adna a gyerekeknek is.

Az óvodai szülői jórészt arról szólt, hogy mi a gyerekeink óvodai programja. Vannak egyrészt a különleges dolgok, amiből a kiscsoportosok még jórészt kimaradnak. Ilyenek pl. a közös kirándulások, állatkert-látogatás. Már idén is alá kellett írnunk egy papírt arról (csak ennek idén még nincs jelentősége), hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyerekünket az óvodából kivigyék, és vállaljuk a különbusz költségeit (vagy nem). Azt gondolom, hogy nem az óvoda feladata, hogy kirándulni meg állatkertbe vigye a gyerekeket, ezt én csak szülőkkel közös programként tudom elképzelni. Úgy érzem, hogy az óvodának még azt az állandóságot kellene nyújtania, hogy minden hétköznap ugyanabban a szobában (meg kint az udvaron) ugyanabban a közösségben töltik el a gyerekek a napot a szokásos napirenddel. Szóval szívem szerint abba a rovatba írnám a nevem, hogy nem járulok hozzá, de akkor megfosztanám a gyerekemet egy közös(ségi) élménytől. Ami a fontosabb: a mindennapok. És mint kiderült, most még a beszoktatás idejét éljük - ami nem jelenti azt, hogy most még "ne csinálnának semmit" -, de novembertől már igazi nagy óvodások leszünk, ami azzal jár, hogy minden napra megvan, hogy milyen foglalkozás: anyanyelv-irodalom, ének-zene, torna, környezetismeret-matek - lehet, hogy ez utóbbi külön van, vagy van még valami, mert minden napra jut egy. És a torna pl. úgy néz ki, hogy csütörtökönként majd 8-ra kell menni (egyébként elég 9-ig beérni), mert a torna még reggeli előtt lesz. Ez ugye azzal jár, hogy felborul a szokásos reggeli menetrend, és egy rohanás lesz a reggel, mert persze semmi nem történik, ha Kata nincs ott a tornaórán, csak éppen ő egy olyan gyerek, akinek különösen fontos, hogy azt csinálja, amit a többiek (ezért téma mindig, hogy ottaludjon). Mindez meg van fejelve azzal, hogy minden hónapnak van egy témája (pl. közlekedés, állatok), és ezt is bele kell vinni valahogy az óvodai mindennapokba. Hát ez utóbbit egyértelműen eröltetettnek és feleslegesnek gondolom. A foglalkozásokkal meg még mindig nem tudom pontosan, mi a bajom, csak azt, hogy "zsigerből" mindig rosszul leszek, amikor hallok róluk. Végülis a napirendhez tartoznak + minden nap (minden hétfőn pl.) ugyanaz a fajta foglalkozás van, ilymódon még azt is lehet mondani, hogy ritmust adnak a napnak, a hétnek. Csak éppen ezt is olyan mesterkélt heti ritmusnak érzem. Ami meg a napirendet illeti, meg amiről még az óvónő mesélt (bizonyítván, milyen jó óvónő, meg milyen "rendesen" foglalkozik a gyerekekkel), hogy mi mindent csinálnak már most is, ami az én felfogásomban azt jelenti, hogy ezeken a mindennapi foglalkozásokon kívül is vannak "foglalkozások", szóval én az óvodától azt várnám, hogy lehetőleg hagyják békén a gyereket , szóval amellett, hogy vannak szabályok, van egy napirend, minél többet tudjon szabadon játszani. Ahelyett azt veszem ki az óvónők szavaiból, azt láttam a tavaszi ovilátogatáson (nem ebben az oviban, hanem a másik lakótelepiben, de ezek ugye egy irányítás és egy "pedagógiai program" alá esnek), és azt látom Katán, hogy iszonyúan felpörgetik a gyereket. Kiscsoportban persze semmilyen foglalkozáson nem kötelező részt venni (az óvónő csak kezdeményez), de egyrészt láttam tavasszal, hogy ez mit jelent: el kell pakolni a játékokat a "játékhoz", aztán persze nem kötelező részt venni, csak éppen annyit tud csinálni a gyerek, aki nem vesz részt, hogy ül és néz... Másrészt meg ugye az én lányom mindig mindenben részt vesz.

El lehet persze gondolkodni rajta, hogy na, akkor most menjünk át a Waldorf oviba, de nekem most nem ez a legfontosabb, a Waldorf melletti elköteleződéshez meg az oviváltáshoz ennél jóval több szempontot kell mérlegelni. (Azt remélem egyébként, hogy tavasszal elindul "Csillaghegyen" a játszócsoport, és elkezdhetünk járni Misuval, ezáltal ismerkednénk, meg hogy tavasszal az iskolai tájékoztatókon a Waldorf iskolához is közelebb kerülnénk.)

Az a fontos, hogy itthon mi van, és hogy én hogy változok az ovis meg egyéb tapasztalatok hatására. És mivel óvodában (főleg hogy Kata csak heti négyszer és csak délelőtt jár) még mindig az otthon, a család a meghatározó, ha itthon meg tudom teremteni azt a spiritualitást és azt a ritmust, aminek most a hiányát érzem, az ovi (ahol Kata egyébként lubickol, nagyon jól érzi magát) nem is fontos. Szóval van két nagy feladatom. Az egyik, hogy az életünknek ezt a ritmusát megadjam, azt a bizonyos spiritualitást belevigyem, másrészt hogy mindezt a párommal "elfogadtassam", hogy ezt mindketten akarjuk, ugyanúgy akarjuk, és ugyanolyan természetesnek tartsuk.

Konkrétan arra gondolok, arra vágyok például, hogy (a zsidó hagyomány szerint) megtartsuk a péntek estéket. És ha (a keresztény hagyományhoz kapcsolódva) a vasárnap estének is sikerülne valamifajta kiemelt szerepet kapnia, akkor máris keretbe foglalnánk és kiemelnénk a hétvégét, ritmust adnánk a hétnek, és bevinnénk a spiritualitást az életünkbe. (A napi ritmussal egyébként szerintem nincs baj, azt elég jól tartjuk, és azt is látom, hogy az óvodai pörgés után nekem a nyugalmat kell biztosítanom.) Csütörtök délután a gyerekekkel közösen bedagasztanám a kalácsot (majd pénteken kisütném), péntek este szépen megteríteném az asztalt, gyertyát gyújtanánk, én elmondanám az imát (már a belegondolástól is borsózik a hátam, mert ebben benne van az, hogy bármi történt is az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, az én dédmamám, ükanyám és minden ősanyám ugyanígy gyertyát gyújtott és ugyanezt az imát mondta...), apa rátenné a kezét a gyerekek fejére és megáldaná őket (ettől is borsózik a hátam, mert akármennyire szereti apa a gyerekeit, ennek a kimondott szónak és annak, hogy ez valami "több", mégiscsak hatalmas ereje van)...

Hát itt tartok most.

GyeZsu

Mese a kis hangyáról

Ez a mese egy kirándulás után született, ahol több nagy hangyabolyt is láttunk. Szeretném, ha Kata jó barátságban lenne a kis rovarokkal is, és úgy láttam, a „helyszíni magyarázatokhoz” („A hangyáktól nem kell félni, ha te nem bántod, ő se bánt.”) elkél egy kishangyáról szóló esti mese is.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hangya. Egy hangyavárban lakott, aminek csak a teteje látszott ki a földből. Pedig a föld alatt volt még sok-sok folyosója, szobácskája, terme, kamrája... Minden hangyának volt egy kicsi szobája, aztán volt egy bölcsőde, ahol a hangyatojásokban szundikáltak a pici hangyák, és várták, hogy eljöjjön az idő, amikor megszületnek, és volt egy hatalmas ebédlő, ahol esténként együtt vacsorázott az egész hangyaboly. Szorgos kis állatok a hangyák, egész nap csak futnak, szaladnak, élelem után kutatnak, aztán ha találnak valamit, azt hazacipelik, leteszik a hatalmas ebédlő közepére, s már indulnak is ismét újabb beszerző körútra. Ezért aztán a hangyavár környékén mindig nagy a sürgés-forgás, jövés-menés, ennivaló-cipekedés.

A kis hangya is korán reggel indult el otthonról, a Nap még éppen csak elkezdett kibújni a hegyek mögül, narancsos-bordós-vörös színűre festette az eget, az égen a kis bárányfelhőket, narancsos-bordós-vörös színűre festette még a hegyoldalt is. A hangyavár az erdő és a mező találkozásánál állt, a kis hangya eldönthette, hogy az erdő, vagy a mező felé indul. A mezőt választotta, mert szerette a friss fű illatát, a jó fekete föld sarát. Szép volt ez a mező, egy kis virágosrét: a harsányzöld fű telis-tele volt szebbnél szebb, színesebbnél színesebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Volt ott kékeslilás harangvirág, rikító sárga gólyahír, ciklámen szín törökszegfű, volt fűszer illatú szurokfű, erős-édeskésen illatozó kakukkfű. A fűszálakra harmatcseppek kapaszkodtak, s ha a kishangya felnézett, ahogy átfutott az összeboruló fűszálak alatt, akkor bizony káprázott a szeme, mert ezek a kis harmatcseppek úgy csillogtak a napfényben, mint egy szivárványmező. Ha pedig megbotlott és nekiment egy fűszálnak, hát bizony belepte a ráhulló, egy kis hangyának hatalmasnak tetsző harmatcsepp. A kis hangya egyszercsak morzsát talált. A morzsa mellett másik morzsát. Amellett is morzsát. No, gondolta, megnézi, mennyi morzsa van még erre, mert ha sok, abból az egész hangyaboly jóllakhat, akkor megjegyzi a lelőhelyet, aztán visszaszalad a hangyavárhoz, szól hangyabarátainak, hogy segítsenek, közösen aztán hamar hazacipelik a sok morzsát. Elindult hát a hangya a morzsaúton. (Kata nevetve: „Morzsaúton. Mi az, hogy morzsaút?” Anya: „Hát sorban egymás után voltak elszórva a morzsák, úgy tudott lépkedni rajtuk a kis hangya, mint ha egy úton menne.”) Nem nézett se jobbra, se balra, de még fölfele sem, egyre csak a morzsákat figyelte, úgy ment, ment mindig csak előre. És egyszercsak azt vette észre, hogy már nem a jó fekete föld sarán lépked a fűszálak alatt, hanem valami hideg, kemény, síkos-sima kövön. Puff – még egy ajtó is becsapódott. Jajj, megijedt ám a kis hangya, futott körbe-körbe, de nem találta a földet, nem találta a füvet, csak ez a hideg, kemény, síkos-sima csempe mindenütt. Felnézett végre a kicsi hangya, és amit látott, hát attól még jobban megijedt, mozdulni sem bírt ijedtében, aki látta, azt hihette, tán meg is halt ez a kicsi hangya, hogy ilyen mozdulatlan. Mert mit látott a kicsi hangya, mitől ijedt meg annyira? Egy kislány állt előtte, s nézett rá kíváncsian. (Kata: „De a kislány nem fél a hangyától, nem bántja.” Anya: „Hát de ezt a kis hangya nem tudhatta. Ő nagyon félt az emberektől, mert az emberek nem tudják, hogy a hangya csak akkor csíp, hogyha bántják, és ezért nem szeretik az emberek a hangyákat.”) A kislány aztán leguggolt, egy ceruzát tartott oda a kis hangya elé, és várta, hogy rámásszon. A kis hangya nézte-nézte a ceruzavéget, rémülten gondolkodott, mit tegyen, végül aztán arra jutott, felmászik a ceruzára, ennél rosszabb már úgysem jöhet. Miután a kis hangya felmászott rá, a kislány az arcához emelte a ceruzát, és azt mondta: „Ne félj, kicsi hangya, nem bántalak, visszaviszlek a mezőre.” Azzal felállt, kinyitotta az ajtót, kiment a teraszra, majd le a lépcsőn, a füvön aztán leguggolt, és letette a ceruzát a földre, hogy a kis hangya lemászhasson róla. A kis hangya lemászott, a kislány ottmaradt guggolva, így nézték egymást egy ideig, s a kis hangya ekkor vette észre, hogy a kislány kezében ott egy kiflicsücsök. Hát persze, ennek a kiflinek a morzsáiból vezetett a házhoz a morzsaút! A reggeli kávéjához kezdte enni a kiflit a kislány, aztán azzal indult reggeli sétára. A kis hangya felbátorodott, és azt mondta: „Köszönöm szépen, kislány, hogy segítettél. És ha neked már nem kell, nem adnád oda nekem ezt a kiflicsücsköt? Az egész hangyaboly jóllakhatna belőle.” A kislány elmosolyodott: „Én már jóllaktam, nem kell már nekem ez a kiflicsücsök, szívesen nektek adom.”- Na igen ám, de akármilyen erős is a kis hangya, egy egész kiflicsücsköt nem tud ő elcipelni, megkérte hát a kislányt, jöjjön el vele a hangyavárhoz. „Én majd megyek elöl és mutatom az utat, de vigyázz nagyon, rám ne lépj!” „Hát persze, hogy vigyázok!” – mondta kedvesen a kislány, és elindultak. Elöl szaladt a kis hangya, mögötte lépkedett a kislány nagyon óvatosan. Így sétáltak át a mezőn, már egészen közel voltak a hangyavárhoz. A hangyák, amikor meglátták, hogy egy ember közeleg, nagyon megrémültek, azt hitték, eltapossa a hangyavárat. Felkapták a hangyatojásokat, amikben a pici hangyák várták, hogy megszülessenek, azokkal rohantak ki a hangyavárból, nehogy valami bajuk legyen. A kis hangya szaladt, ahogy csak bírt, és kiabált: „Ne féljetek, ne féljetek, ez a kislány a barátunk, ennivalót hozott nekünk!” Megnyugodtak lassan a hangyák, visszavitték a bölcsödébe a hangyatojásokat – közben a kislány is odaért a hangyavárhoz. Letette a kiflicsücsköt a fölre, elbúcsúzott a kis hangyától, majd sarkon fordult, és elindult hazafele. A hangyák becipelték a kiflicsücsköt a hangyavárba, de nem az ebédlőbe vitték, hanem a kamrába. Jól jön majd ez a kiflicsücsök télen, amikor mindent belep a puha fehér hó, és hiába szaladgálnak és keresgélnek a hangyák, alig találnak valami élelmet. Amikor végeztek, futottak újból ennivalót keresni. Este aztán összegyűltek az ebédlőben, közösen megvacsoráztak a hazacipelt ennivalókból, aztán minden hangya elment, és a szobájában lefeküdt aludni. Aludtak még a pici hangyák is a hangyatojásokban – de ki tudja, másnap talán eljön már az idő, amikor megszületnek. Aludj te is, kicsi Kata, jó éjszakát!

Gyezsu,

már többször éreztem, hogy ovi ügyben hasonló helyzetben vagyunk, hasonlóak a nyűgjeink.... most én is az ovis foglalkozások, perogramok és különnemtommik miatt rágom magam. Mert egy ovisnak lehet már angolt is tanulnia, bizony! Egy szerencsénk van (vagy nem szerencse, de ez még nem derült ki): Dini meglehetősen individualista gyerek, neki egyáltalán nem okoz gondot, ha nem a többiekkel együtt tesz valamit. És a szülők sorban állnak, és küzdenek, hogy az ő gyerekük mehessen angolozni, néptáncolni, fityfenét csinálni....

o