Kiemelt témák

Szilvi,

Köszönöm! Szerencsére még nagyon picik a gyerekeink, így nem sürget az idő Csak nagyon megörültem a jóhírnek, hogy egyáltalán készülődik itt a közelünkben valami!!!
Azt nem tudod véletlenül, hogy merre van maga az épület?
Nem szeretném őket elveszteni szem elől...

Szilvi, neked külön köszönet: 2006 byarán teljesen véletlenül (van ilyen?), rábukkantam ablogora, és hetekig azt faltam. Szeptemberben megfogant a kisfiunk Nem mondom, hogy csak ez kellett hozzá, de egy löket volt ez is

Nálunk a tepsiben készült sós ropogós "süti" a kölesfasírt.
Nálam így készül: köleskásához kevés búzalisztet és kukoricakeményítőt keverek. Rakok bele apróra vágott zöldségeket, fűszereket. Kiolajozott tepsiba nyomkodom. Teljesk lisztből, sóból olajból, csipet szódabikarbónából híg csirizszerű tésztát keverek és bekene vele a fasírtot (oviban ezt nem szoktak rákenni), megszórom magokkal, köménnyel és megsütöm.

Tegnap épp a gabonákról olvasgattam, egy kis kiegészítés hozzájuk:

http://www.kekvolgy.hu/2007/03/01/a-gab ... /#more-163

Szia Leni

Köszönöm a válaszokat! Ez gondolom, egy iránymutató, hogy aznap abból eszik többet az ember. (amúgy faljuk a gabonákat, gondolom TI is:))

Leni!

Én voltam a békási waldorfosoknál körülnézni, egyelőre még nem aktuális, meg nekünk picit messze van sajna, itt lakunk a Kolosy környékén.
De ha mész az Ezüsthegy utcán, akkor van egy buszmegálló pont az ovi kapujában, tehát ez az Ófalusi részen az Ezüsthegy utcában van. Gyönyörű fehérre meszelt parasztház, hosszan benyúló kerttel.
Ja, és pont mellette van a Mustármag katolikus ovi.

klári

Sziasztok, még egy kicsit visszatérnék a "kínomra", ha nem zavar nagyon...

Indianyó, én amiatt adnám be elsősorban, hogy legyenek játszótársai, mert bár nagyon jól el tudnak játszani a kicsivel, gondolom, kellene már a saját korosztálya is. Hármasban csodás lenne még egy év, én amiatt félek pl., hogy 5 évesen nem lesz-e fura neki bekerülnie egy közösségbe, életében először? A picivel külön nemigen van lehetőségem játszani, sétálni, ami szerintem nem jó neki, de lehet, hogy csak belemagyarázom...Imádjaa tesóját...

Melinda, köszi, hogy leírtad a tapasztalatod, nagyon jó lehet nekik-nektek, bárcsak nálunk is így alakulnának a dolgok; ők Waldorf oviba járnak, ugye? Én is feltétlenül egy csoportba szeretném őket adni, de a korkülönbség szinte lehetetlenné teszi, legalábbis az önkormányzati oviban, a miénkben nincs is vegyes csoport

Nem tudom, még van 3 napom gondolkozni...

Pumama, köszönöm!!!

Picinke, ha tudsz angolul, itt egy írás arról, hogy a gyereknek miért nincs szüksége arra, hogy a fogváltás előtt napi rendszerességgel gyerekközösségbe járjon. Hátha ez segít a döntésben... (Persze ez nyilván csak néhány vélemény, lehet vele vitatkozni, de szerintem érdemes elolvasni.)

Játszótársakat lehet máshol is szerezni...

Én egyébként négyévesen nem adnám, ha ő nem akarja, nehogy úgy érezze, hogy kitaszították az otthon melegéből, míg a kicsi bezzeg otthon maradhat anyával.

De ez a te döntésed, szívből kívánom, hogy jól dönts!

Pindi

Picinke, ne add be!
minden sorod arról szól, hogy miylen jó nektek otthon 3asban. Ráadásul se te, se ő nem szeretné. Akkor meg minek??
közösségbe veled együtt is járhat. Add akkor oviba amikor már ő kéri, akkor biztos, hogy nem lesz nehéz a beszokás.
egyébként én azt gondolnám, hogy minél fiatalabb annál furább bekerülni egy közösségbe anyu nélkül.

Sziasztok lányok!

Na, pont ez a megerősítés kell most nekem, amikor Kata (3,5 évesen) hétfőn kezdi az ovit, én meg itthon maradok a 1,5 éves tesóval Nade az én vívódásaimat ismeritek, kezdek én is óvodaérett lenni, úgy érzem, jó lesz ez így. Az ovi a lakótelepen van, pont jó távolságban (nem a szemben lévő házban és nem is a lakótelep másik végén), épp egy kellemes séta (kb. 5 perc ), mintha a játszótérre mennénk. Új az ovi, annyira hozták rendbe a kertet, hogy füvesítettek, van két nagy homokozó, egy bújocskázós csúszda, hinta helyett meg egy függőágy. Ez szerintem elég is Kata csak délelőttre megy, délután már újból együtt a család. Na és ha nem válik be, akkor nem eröltetjük. Mindenesetre azt hiszem, holnap este valami ovis mese lesz, hogy erősítsem Katában, hogy izgulni, kicsit félni szabad - még az anyukának is

Amit Brigitta készített, az gabonafasírt volt, talán rozsból csinálta. Szerintem a receptes topikba bemásoltam réges régen, barátnőm receptjét. Én tönkölyből szoktam, de most én is rozsból készítettem: egy éjszaka áztatás után megfőzöm a gabonát, apróra vágok, megpárolok zöldségeket, majd a gabonát a zöldséggel összekeverem, teszek hozzá lenmagpelyhet (ez a ragasztó), olivaolajat, cayen borsot, talán egy pici őrölt köményt, sót, majd tepsibe, majd sütőbe. Mondjuk nekem nem szokott annyira egyben lenni, ahhoz valószínűleg inkább reszelni kéne a zöldséget, hogy jobban összeálljon. De én nagyon szeretem, és laktató is nagyon - csakhát van vele egy kis macera

Csillaghegyi Waldorf oviról ma kaptam a legfrissebb infót: van két óvónő és indulnak lassan, egyelőre hivatalosan nem ovi, hanem családi napközi lesznek.

Manóvarrás?

Leírtam két mesét, idemásolom.

GyeZsu

Mese a balatoni vizitündérekről

Az úgy volt, hogy amikor Pünkösdkor lent voltunk a Balatonon, Kata nagyon félt a víztől (mondjuk jó nagy hullámok voltak, és attól félt, hogy elviszi a víz), sírt, visított, egyik kézzel a lépcső korlátjába kapaszkodott, másik kézzel belém - ki kellett vinnem. Én aztán visszamentem úszni, és amikor kimentem, sopánkodtam Katának, hogy a balatoni vizitündérek, a Julcsa, a Marcsa meg a Borcsa ott zokogtak nekem, mert hiába mondták neki, hogy "Gyere, Kata, ne félj, vigyázunk rád" - ő félt és nem hallgatott rájuk, és kijött a vízből. Julcsa azt zokogta: "Félt tőlünk a Kata!" Marcsa azt zokogta: "Nem hallgatott ránk a Kata!" Borcsa azt zokogta: "Elmenekült előlünk a Kata!" Nagyon sírtak, nem nagyon tudtam őket megvigasztalni. - Este aztán a balatoni vizitündérekről meséltem.

Egyszer volt, hol nem volt, van egy hatalmas tó. A tó egyik partján nagy hegyek magasodnak, a másik partján kisebb hegyek. A Nap nagyon szereti ezt a tavat, egész nap nézi magát benne, este aztán lefekszik a tó partján magasodó hegyek mögé. Úgy hívják ezt a tavat, hogy Balaton. Kacsák és hattyúk úszkálnak benne, sirályok szállnak felette, este pedig tündérek táncolnak rajta, a napsugarakból szőtt Aranyhídon. A tündérek palotája a nádasban van, ott lakik Balatonanyó unokáival, a balatoni vizitündérekkel, Julcsával, Marcsával, Borcsával. Balatonanyó figyeli a vizet, jóban van a halacskákkal, hattyúkkal, kacsákkal. És figyeli a fürdőzőket is, nehogy valami bajuk essék. Különösen szereti a gyerekeket, és rögtön észreveszi, ha félnek a víztől. Ma délután is mit látott? Hogy egy kislány sír, visít, egyik kezével a korlátba kapaszkodik, másikkal anyukájába. Rögtön hívta unokáit, a balatoni vizitündéreket: "Julcsa, Marcsa, Borcsa, nézzétek, ott egy kislány nem mer bejönni a vízbe. Segítsetek neki, fogjátok meg a kezét, táncoljatok vele - nem hiszi el, hogy a Balatontól nem kell félni." A tündérlányok odafutottak Katához, és szólongatták: "Gyere, Kata, ne félj, vigyázunk rád! Gyere, táncolj velünk!" De Kata meg se hallotta őket, csak sírt és visított tovább, anyukájának ki kellett vinnie a vízből. A balatoni vizitündérek egészen kétségbeestek. Még ahhoz sem volt kedvük, hogy az Aranyhídon táncoljanak. Nagyon-nagyon szomorúan, sírdogálva ballagtak haza a tündérpalotába Balatonanyóhoz. Elpanaszolták neki, mi történt. Julcsa azt zokogta: "Félt tőlünk a Kata!" Marcsa azt zokogta: "Nem hallgatott ránk a Kata!" Borcsa azt zokogta: "Elmenekült előlünk a Kata!" Tudod miért zokogtak? Mert annyira szerették volna, ha az a szép szőke Kata lány, akinek olyan aranyos, rózsaszín halacskás fürdőbugyija van, aki olyan jót labdázott az öccsével, a kis Misuval, nagyokat kacagott, ha ez a kedves kislány nem fél a víztől és főleg nem fél tőlük, Julcsától, Marcsától és Borcsától, a balatoni vizitündérektől, hát ki hallott már olyat, hogy valaki féljen a tündérektől – főleg ilyen szép és kedves balatoni tündérlányoktól! Úgy szerették volna, hogy Kata is megszeresse a Balatont és táncoljon velük az Aranyhídon. De Kata úgy csinált, mintha nem is hallaná, hogy köszöntek neki, hogy bátorították, hogy táncolni hívták, Kata csak sírt és visított és anyukájába kapaszkodott, és nem jött be a vízbe. Hát ezért zokogott Julcsa, Marcsa, Borcsa. Balatonanyó vigasztalta őket: „Jól, van, jól van kedves unokáim, most már ne sírjatok. Az a kicsi lány annyira megijedt a nagy hullámoktól, hogy észre sem vett titeket, de meglátjátok, hogy holnap is itt lesz az anyukájával, az apukájával meg az öccsével, a kis Misuval, akkor majd biztosan integet nektek.” Lassan-lassan abbahagyták a sírást a balatoni vizitündérek, szipákoltak meg hüppögtek még egy kicsit, végül aztán elaludtak. Álmukban az Aranyhídon táncoltak a kis Katával, pörögtek, forogtak, nagyokat kacagtak.

Mese a kisbárányról

(Ez egy folytatásos mese. Minden este elölről kezdtem, csak a már mesélt részeket rövidebbre fogtam.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbárány. Gyönyörű tavaszi éjjel volt, amikor ez a kisbárány született, úgy fénylettek a csillagok az égen, hogy szinte szikráztak. Nem volt egyedül ez a kisbárány, anyukájával, apukájával, testvéreivel, unokatestvéreivel, nagynénjeivel, nagybátyjaival lakott egy nagy akolban, ott aludtak a finom puha szalmán. Az akolban csak éjszaka laktak, mert amint kibújtak a hegy mögül az első napsugarak, a bárányok kimentek a mezőre. A pásztorfiú vezette őket, s egy kis fekete kutya futkosott körülöttük, nehogy egy bárány is elvesszen. Amikor megérkeztek a mezőre, a bárányok legelni kezdték a hűs-harmatos füvet, a pásztorfiú pedig vizet húzott a kútból és a vályúba öntötte, hogy ha a bárányok már sok füvet legeltek és megszomjaznak, friss kútvizet ihassanak. Aztán körbejárta a nyájat, megszámolta a bárányokat, biztosan nem veszett-e el valamelyik, megsimogatta őket és megvizsgálta, jól vannak-e, nem betegek-e. Miután a dolgával végzett, a pásztorfiú leült egy fa tövébe, a tarisznyájából elővette a furulyáját, és gyönyörű dalokat fújt bele. Itt Kata mindig megkérdezi, hogy milyen dalokat, én meg eléneklek egy (mindig másik ) pásztornótát. A kisbárány nagyon szerette ezt a szép zenét. Ő még pici volt, nem füvet evett, anyukája cicijéből szopizott, azzal pedig hamar végzett. Így aztán csak állt, csak állt, s hallgatta, hallgatta a csodaszép furulyaszót, ilyen szépet ő még sohasem hallott. Bújtak elő a furulyából a szebbnél szebb dallamok, az egész mezőt betöltötte ez a kedves furulyaszó. A kisbárány közelebb ment a pásztorfiúhoz, hogy jobban hallja az énekeket. Aztán még közelebb ment. Még közelebb. Mindig csak közelebb. Már ott állt a pásztorfiú előtt. S addig-addig forgolódott, addig-addig mozgolódott, míg végül a fejét a pásztorfiú ölébe fúrta. Most aztán olyan közel volt, hogy egészen a fülébe szólt a furulya. Ott feküdt a kisbárány, fejét a pásztorfiú ölébe hajtva, hallgatta, hallgatta ezt a szép muzsikát, egészen belezengett, belezsongott, s ahogy a furulyaszót hallgatta, elaludt végül a kisbárány.

Így teltek a napok, így telt el a tavasz, amikor hűvösek voltak a reggelek és hűs-harmatos a fű, így telt el a forró nyár, és így lett végül ősz, amikor a mezőn harmatcseppek helyett dér csillogott a fűszálakon. Egyre később kelt fel a nap, de nem is nagyon sütött, mert a felhők eltakarták, vagy olyan köd volt, mintha még mindig éjszaka lenne. Egyre később mentek a bárányok a mezőre. Egyik nap nagyon esett az eső. Nyáron is esett, de az hamar elállt. Most meg csak esett, csak esett, és a pásztorfiú hiába állt be a fa alá, mert a falevelek sem tudták megvédeni: annyira esett, hogy a faleveleken is átesett az eső. A pásztorfiú bőrig ázott, csuromvizesen ment este hazafele. Másnap aztán egy új pásztor vezette a bárányokat a mezőre, ő is felhúzta és a vályúba öntette a kútból a vizet, körbejárta a nyájat, megszámolta, jól megnézte a bárányokat, aztán ő is leült a fa tövébe, de ő bizony nem furulyázott, egész nap csak a szalonnáját farigcsálta, azt eszegette nagy karéj kenyérrel. Szomorú volt a kisbárány, hiányzott neki a kedves pásztorfiú, nem tudta kitalálni, mi történhetett vele. Este aztán, amikor hazamentek, nem ment be az akolba, hanem körülnézett egy kicsit a tanyán. A ház ajtaja egy kis résnyire nyitva volt, a szobában égett a lámpa, s ahogy a kisbárány belesett azon a kis résen, hát ott látta a pásztorfiút. Az ágyban feküdt a pásztorfiú hatalmas dunyhák között, fehér-sápadt volt az arca, beteg volt. Megfázott abban a nagy esőben. A kisbárány nagyon megsajnálta, valahogy befurakodott az ajtón, és bement a szobába. Az ágy mellett állt egy hokedli, a kisbárány feltette rá a két mellső lábát, és fejét a pásztorfiú mellé hajtotta. A pásztorfiú sápadtan-betegen elmosolyodott, megsimogatta a kisbárány fejét és azt mondta: „Édes kicsi báránykám, nem tudok most neked furulyázni, de ígérem, ha meggyógyulok, olyan szép dalokat játszom majd, amilyeneket még sohasem hallottál.” Nagyon kényelmetlen volt ez így a kisbáránynak, hogy két lábával a hokedlin állt, és úgy hajtotta a fejét a pásztorfiú mellé, de nem mozdult, mert nagyon szerette a pásztorfiút. Aztán bejött a szobába a pásztorfiú anyukája, megsimogatta a kisbárányt, de kiküldte a szobából, mert a bárányok nem valók a szobába, nekik az akolban van a helyük. Szomorúan sétált vissza a kisbárány az akolba, lefeküdt, de nem tudott elaludni. Egyre csak az járt a fejében, milyen igazságtalan dolog, hogy a bárányoknak sűrű, meleg bundájuk van, meg sem érzik az esőt, a szegény pásztorfiú meg bőrig ázik, ha nagyon esik. Így szomorkodott, így bánkódott a kisbárány, végül aztán csak elaludt.

Másnap aztán furcsa dolog történt. A bárányok nem mentek ki a mezőre, hanem egy karámba terelték őket. Ott ült az a másik pásztor egy hatalmas ollóval a kezében, és levágta a bárányok szőrét, meleg bundáját. A gyapjút a pásztorfiú anyukája fonallá fonta a rokkán, és jó meleg pulóvert kötött belőle a pásztorfiúnak. A maradék gyapjút pedig lespriccelte szappanos vízzel, és addig-addig gyúrta-szappanozta, amíg jó erős nemez nem lett belőle. („Tudod, ahogy Dörögdön is csináltuk a labdát, meg a hajadba a kisvirágot.”) A nemezből aztán kalapot készített. Következő tavasszal már abban a meleg pulóverben és a kalapban vezette a pásztorfiú a bárányokat a mezőre. Nem is fázott meg, akármilyen hideg, csípős hajnalban mentek, és akármennyire esett is az eső. A mezőn aztán vizet húzott a kútból és a vályúba öntötte, körbejárta a nyájat, megszámolta és megsimogatta a bárányokat, és miután a dolgával végzett, leült egy fa tövébe, a tarisznyájából elővette a furulyáját, és gyönyörű dalokat fújt bele, olyan csodaszépeket, amilyet még sosem játszott. A kisbárány pedig odament hozzá, az ölébe hajtotta a fejét, úgy hallgatta a szép muzsikát, hallgatta, csak hallgatta a kedves furulyaszót, amíg végül elaludt.

Jaj, GyeZsu, de szépek!!!! És mi lett az eredmény, elment Kata táncolni a tündérekkel?
A folytatásos mesénél hogyan zársz le egy történetet? Mindig elalszik a kisbárány vagy a pásztor?
Manóvarrást én is várom.

Én is pont Waldorfos csanát szeretnék, megnézném őket valamikor.

Ovista dalokat-mondókákat gyűjtök, írnátok a sajátotokból/oviban tanultakból?

Gyezsu, bocs!
Pindi, nagyon köszönöm a drukkot, nagyon jól esik! A család egyéb felnőtt tagjai igencsak nyomnak az ovi felé, viszont én tudom, hogy ők nem igazán tudják, hogy is telik egy napunk... A cikket még ma elolvasom! A Waldorf pont azért is tetszik, mert mintha alapvetően az őszinte barátság hajtaná, vagy szimpátiák, művészetek felé, egymás felé...
Savitri, azt mondogatják nekem, hogy a gyerek nem tudja előre, mi az, hogy óvoda, és majd megszereti, ha pár hetet már járt. És hogy ne essek kétségbe, ha majd ő is, meg én is zokogni fogunk, ha ott kell őt hagynom. Ez a Waldorf ovikban is ilyen evidenciának van beállítva? Nekem valahogy nem tűnik annak. Erőt ad, hogy írtok, köszönöm!

Gyezsu!

Kösz a receptet! Nekem a rozs valahogy mindig olyan kemény marad, ez normális?

Csillaghegyiekről tudsz bővebben? Milyen óvónők, mennyi a gyerek, és hogy lesz-e Évával az a játszócsoport délelőttönként?

A Bólyairól tudtok valamit? Megkeresném őket...

És Óbudairól? Lesz játszócsoport?

kösz, bocs a kérdésbombákat...

klári

Picinke, azt gondolom, hogy nekünk magunknak is óvodaéretté kell válnunk. Én már 1,5 éve kezdtem a folyamatot, és még mindig nem vagyok a végén. Nagyon sokat segített ez a topik, a megértő (és hozzáértő ) közeg, és hogy kiírhattam magamból a gondolataimat. Nekem lételemem az írás (ezt gondolom, már sejtitek ), magamban is azzal, akkor tisztázom a dolgokat, amikor megfogalmazom és leírom. Amikor például leírtam, mennyire nehezemre esik Katát "kiadni a kezem közül", hogy félek attól, hogy "feltörik" az ő kis naív, gyermekien tiszta világát, akkor majdnem elbőgtem magam (és még most is összeszorul tőle a torkom), mert akkor értettem meg a saját érzéseimet oviügyben. És azt is tudom, hogy mindez nem csak az oviról szól, hanem arról is, hogy el kell tudnom engedni. Nagyon szoros kapocs van köztünk, talán azért is, mert első gyerek, de egyébként is nagyon én vagyok, magamat látom benne, általa magamról is tükröt kapok, és egy esélyt arra, hogy jobbá váljak. Szeretném nem átadni neki a szorongásaimat, a kisebbségi érzéseimet, szeretném, ha egy harmonikus, szerető emberré válna - de el kell tudnom engedni. Nálunk erre most jött el az idő.

Vikó, melyik napot lőjjük be akkor manóvarrásnak? Rengeteg dalt, mondókát tudok, szabás-varrás közben szívesen mesélem A meséknek igen, igyekszem az elalvás-álom véget adni, ha meg nem, akkor egyszerűen befejezem, és közlöm, hogy Jó éjszakát! , esetleg hozzáteszem, hogy holnap este majd tovább mesélem. Szeretek ragaszkodni ahhoz, hogy egy este csak egy mese van. Ha könyvből van mesélés, akkor az én mesém után Kata még elkéri a könyvet, és ő is mesél - ami a betűkről, rajzokról eszébe jut

A rozsot keménynek nem mondanám, olyan ropogós

GyeZsu

Gyezsu, ezek annyira szépek!

Picinke, persze hogy nem tudja mi az az ovi. De miért kéne ezt könnyek közt megtudni? Majd mesélnek neki a többiek a játszótéren, vagy a már ovis ismerősök. Elsétálhattok az ovihoz, nézhetitek kívülről a sok vidám gyereket.
Neked is jót tenne, ha minden tét nélkül látod, hogy tulajdonképp jó ott nekik. Ha meg mást látsz, akkor meg örülhetsz, hogy kerítésen kívül vagytok mindahányan.
Amíg te magad nem érzed úgy, hogy jó helye lesz ott neki, addig ő is jó okkal szorong miatta.
Én kivárnék.

Kedves Mindenki,

főleg a régi írók, nagyon tetszik a meghittség és nyitottság, amit itt megéltem, ahogy olvasgattalak benneteket:)

Sikerült textileket beszereznetek? Van valamennyi fölajánlható textilem (azaz remélem, még megvannak, megboldogult dekoratőri korszakomban beszállítottam a főiskolára), csak az elszállítást kellene megoldani. Manóvarráshoz. Bár még nem tudom pontosan, mi is az:)

Mit ajánltok játékként egy 7 hónapos ifjú hölgynek? Konkrét játéktól a mondókázásig pl. mit igen, mit nem?Odaadhatom neki pl. a színes kockát, ami majdhogynem beszél, vagy maradjunk a fajátéknál? Hol informálódjak ez ügyben? Pl. most Steiner nevelési könyvét olvasom, ezen fölül még mi lehet irányadó? Nagyon köszönöm!

Indianyó, írtam néked pü-t, körösztölő ügyben.

Még valami, lehet, hogy nem is a megfelelőt olvasom? Címe: A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból. Mit lenne jó még?

És a Babajelek mért ne? Pont nemrég vettem ki könyvtárból...

És a babauszi? Valóban nem kéne mennünk? A Kalovits-programot választottuk, de mintha a sors (vagy én) mégse akarná(m), olyan nyögve-nyelős döcögős...

pumama,
en beszeltem a bolyais ovonovel a mult heten. Azt mondta, egyelore ugy nez ki, hogy tele van a csoport, de hivnom kell ot hetfon, hogy van-e valtozas a nyar vegi allapothoz kepest. Ha beszeltem vele, irok a listara is, csak addig nem akartam.
Egyebkent nalunk is az van, hogy hetfon kezd a lanyom a keruleti oviban. Alig varja, nagyon lelkes, mindenkinek elmeseli, hogy o milyen nagylany mar Remelem az elso nap utan is megmarad a lelkesedese, es nem lesz elkeseredve mondjuk amiatt, hogy nem Brigitta az ovonenije.

Nemhiába a kedvenceim egyike. Ma megint tanultam tőle
Hát így valahogy és máris nem a fejét növeltük a gyereknek.

http://anthromama.blogspot.com/2007/08/ ... esson.html

Hehe, most látom csak, Szilvi is hasonló eredményre jutott

Hello Indianyo, megkaptad pü-t, mit küldtem? Üdv. M

Gyezsu!

Lehet, hogy lemaradtam az infóról, de szívesen varrnék én is manót. Gyerkőkkel gondoltátok? Vagy hogy lehet ezt kivitelezni?

Amúgy hol érdemes beszerezni gyapjúfonalat? És hernyóselymet? (ugye, az az a lehelletfinom anyag?) Szeretnék olyan "öveket" készíteni, amit az Óbudaiban láttam (gondolom, ez minden ovi alapkelléke), csak sem az alapanyagát, sem az elkészítését nem tudom, tudnátok segíteni? (Egyszerű, színes, lapos gyapjúfonat (?)...)

klári

Juj, még valami! Ne haragudjatok, jól beletaposok a szép gondolatokba az információkéréseimmel.

Jól tudom, hogy Solymáron van egy bolt is, ahol gyönyörűséges képeket (is) lehet venni? Hol és mikor vannak nyitva, tudja valaki?

köszi
klári

Klári Solyáron a Fő téren az iskola mellett az Aranyalma a kincsesbolt. Mi épp készülünk oda Orskoval, gyertek velünk! Legalább egy jót kirándulunk. Gyapjúfonalat a Guzsalyasban, a Kenderkócban és a szövőházban lehet kapni. Hernyóselymet nem tudom. Az övet nem egészen értem, de kívácsivá tettél!

Selyemkendők vannak a Katicában (fehér és színes is), de szerintem az Aranyalmában is kell lennie, hiszen eléggé alap waldorf-termék...

Köszi lányok!

Indi! Többit magánban... Szívesen csatlakozom!

klári

Márti,
a Nagy Gyermekkalauzban sok jó infó van, a betegséges csak az első része. Sztem ez a waldorf-alapmű kisgyerekhez. (Később a Nevelés művészete.) Az általad említettet nem olvastam, nem is fogom, sztem, mert valószínűleg kevés gyakorlati infó van benne.
Milyen játékok? Attól függ, mennyire vagy "ortodox". Én sem "adtam" Timónak a (nagyon egyszerű) fajátékokon kívül anno semmit, ez nem azt jelenti, hogy a nagyok ne hoztak volna le neki duplo-kockát, habtapilapot, ő maga ne kaparintott volna meg műanyagflakonokat a fürdőszobaszekrényből. A konyhában meg leginkább a (műanyag) tupper-edényeimmel játszik (mert a rozsamentesek csapkodása mellett nem bírok főzni, meg félek, hoyg eltöri vele a követ.)
Úszás: az első évben a gyerek "feladata" a felegyenesedés, az állni, majd járni tanulás. Ezzel ellentétes az úszás, waldorf-szempontból, mert pont a gravitáció ellenében hat: a gyerek nem érzi a saját súlyát, nem lehet függőleges, stb. (Ezzel együtt én két gyerekkel úsztam, a legkisebbel csak azért nem, mert gyűlölt autózni, és így is eleget hallgattam az ordítását, amikor a nagyobbakat szállítmányoztam. De Alex szerette, Abigél lányom pedig egyenesen imádta.)
Babajeleket nem ismerem, de úgy érzem, minek akármit is "tanítani" ilyen pici korban. Talán Liv tud erről többet.

Klári,
szerintem a horgolt zsinórokra gondolsz. Ált. egyráhajtásos pálcával horgolnak 2-3 sort (de nagyon hosszút.)
Selyemkendőt Brigitta is szokott festeni, azokat a Biodában lehet kapni (az ovihoz közeli biobolt, de nem mindig van, itt a telefon: 2503593.) Ezek álomszépek.

Ja, gyapjúkép: http://www.gyapjukep.hu/
Lehet nyálat csorgatni.

indianyo,
mikor mentek Orskoval Solymarra? Lehet, hogy en is csatlakoznek.

Babavarrassal mi a helyzet? Szervezunk akkor csoportot?

Szilvi,
a gyerekekrol szolo w. konyveket hol lehet megvenni?

Toll Tünde gyapjúképei gyönyörűek.
Pünkösdkör Őrségben volt egy kiállítása. Manók és tündérek voltak elsősorban a képein. Persze más jellegű képei is vannak, oda ezeket hozta a gyerekeknek, akiknek nagyon tetszett. Du lehetett Tündével gyapjúképet készíteni, elsősorban gyerekeknek hírdették, de egy szülőtársammal(ő Waldorf-tanár) nem bírtuk "csak" nézni, így mi is készítettünk egy képet közösen. Persze nem tudtuk eldönteni kié legyen, így odaadtuk az ovinknak.

Még azt szerettem volna az előzőekhez hozzáfűzni -csak lemaradt-, hogy nem csak a képei gyönyörűek Tündének, hanem szerintem ő maga is egy fantasztikusan jó ember.

Még azt szerettem volna az előzőekhez hozzáfűzni -csak lemaradt-, hogy nem csak a képei gyönyörűek Tündének, hanem szerintem ő maga is egy fantasztikusan jó ember.

Szülőtársam. Azért si próbálom "hirdetni" mindenfelé. (A fia Alex osztálytársa.)

Szilvi,
a gyerekekrol szolo w. konyveket hol lehet megvenni?

Például az Aranyalmában. De a Nagy Gyermekkalauzt meg a Nevelés mővészetét sima könyvesboltban is lehet kapni. (Vagy Szőke Henriknél, mivel az kalauzt ő fordította magyarra.)

Szeretnék olyan "öveket" készíteni, amit az Óbudaiban láttam (gondolom, ez minden ovi alapkelléke), csak sem az alapanyagát, sem az elkészítését nem tudom, tudnátok segíteni? (Egyszerű, színes, lapos gyapjúfonat (?)...)

A szegedi oviban körmöcskézett gyapjú-övek vannak.

Köszi a gypjúöv recepteket, bár rég körmöcskéztem, nem lehet olyan nehéz elkészíteni...

Nevelés művészetéről írnátok pár szót? Alapdolgokról szól waldorfos nézetekkel? (dackorszak, pozitív nevelés stb.?)

klári

Egyelőre nincs konkrét időpont, akkor az Aranyalmát tegyük jövő hétre, addig felkészülünk, így busszal menjünk

v s3

Üdvözlet mindenkinek!

Újra megpróbálkozom az info-és segítség kéréssel felétek, akikről úgy hiszem, tapasztaltabbak vagytok,

mivel a waldorf szerinti nevelés érdekel, és mert totálisan egyedül vagyok (anyu meghalt, más nőrokonom, segítségem nincs), waldorfos ismerősi köröm (még) nincs, otthonszülős baráti köröm nincs, lánykori baráti köröm (már) nincs, könyvek nem válaszolnak, ha kérdezek. Ezért fordulgatok hozzátok könyörgőleg. Kora gyermekkoromtól a természetes megoldások, irányvonalak érdekeltek, mivel allergiás lettem a gyógyszerekre, így füvekkel-egyébbel találkoztam-ismerkedtem-gyógyultam, ez áll közel hozzám ma is.

Szóval. Otthon szültem, 7 hónapos a kislányunk, a várandósságom alatt jártam a "lelki köldökzsinór" - kommunikációra.
Mondókázok, énekelek-táncolok sokat. Aztán elfogynak, vagy épp aznap unalmasak a mondókák, vagy épp ide ülnék írogatni, akkor mi a helyén való? Mi legyen a kisleánnyal?

Mert azt, amit csinálok, hogy berakom a kis ülésbe, és adok neki ezt-azt játszásra (pl. szereti a recsegős zacsit), kockát, zörgőt, s hagyom, hogy "ellegyen", míg nem sivít, na effelől bizonytalan vagyok. KAptunk ajándékba számos ügyes, "fejlesztő" gömböt, izét, meg színes plüsst, amit én utálok, de ő megfogja, gyömöszöli, majd elhajítja.

Ti hogy csináltátok? Mit csináltatok? Mi kötötte le a babátokat?

Ha megosztjátok, higyjétek el, óriási segítség számomra. Köszönöm nagyon szépen! Márti.

Márti: szia! akkor elölről:
a babajelek többségének szerintem nem sok értelme van, a cica, kutya, nyuszi, labda stb. mutogatása sztem simán gyerekprodukáltatásra jó, viszont van pár, amit én is megtanítok, ezek a következők: pisi-kaki (mert pisiltetjük a kicsit, itt a topic, ha érdekel), még, kérek szépen, köszönöm. Ezekkel az akaratát ki tudja fejezni, és kevesebbet frusztrálódik azon, hogy nem érted, mit akar mondani.
Én sem olvasnék Steinert, pusztán azért, mert nem gyakorlati. Az itt ajánlott könyvek jók, és sokkal hasznosabbak.
Ittvan még a CC-ről sok érdekes cikk, sztem jók nagyon.
Nem tudom, az otthon szülés mennyit változtat valaki gyereknevelési nézetein, de ha ezt fontosnak érzed, akkor az otthonszülős topicban biztosan van még jobb tanács, bár Szilvi ott is "viszi a pálmát", tehát nem gondolom, hogy mást mondanának, hihi!
Én a 7 hónapossal nem foglalkoznék rendszeresen, hanem "hagynám, hadd nőjön". (Nekem egy 4.5 hónaposom van, aki a hátamon a kendőben tölti a nap nagy részét. )Ha már mozog, tedd le, hadd másszon.
Emellett még jó olvasnivaló a hordozós, pelusozós, pozitív nevelős, szopis, együttalvásos, környezettudatos, receptes topicok.

Márti ha megteheted, hogy leteszed a földre, hogy kedvére guruljon-forogjon-másszon, akkor hajrá! A legjobb, amit tehetsz, hogy hagyod őt felfedezni a világot irányítás nélkül. (persze résen kell lenni, kisfiam első "mászós" alkalomkor rögtön letépte a szekrényajtót )
Nekem az a tapasztalatom, hogy a sipító-csörgő-zörgő-villogó izék nagyon érdekesek a gyerekek számára, így ott résen kell lenni és idejekorán és észrevétlenül eltávolítani őket. Sajnos nálunk eleve nehéz volt ez, lévén a szüleimnél lakunk és itt a nagy unokatesók vackai nagy kísértést jelentenek. De azért a jó kis konyhai, füdőszobai eszközök és dobozok, üvegcsék nagy örömet nyújtanak még ma is. No és itt a gesztenyeszezon
Merre laksz? Gyere velünk hordozós sétára 22-én, ha tudsz! És kérdezz, mesélj!

Sziasztok!

Babavarrásra szeptember 14. péntek délelőtt nálunk? (Római part) Nyugodtan lehet gyerekkel együtt jönni, megoldjuk. Az ebédet is megoldjuk, még a délutáni alvást is meg tudjuk , szóval maradhattok. Akkor előző napokban meg lehetne venni az anyagokat is, szívesen megyek Solymárra én is. Mennyi anyag kell egy manóhoz? Tudunk kis egységcsomagokat készíteni? Mert aki jönne varrni és nincs anyaga, de Solymárra nem jönne el érte, annak szívesen megelőlegezem.

Lányok, ha a Manó nem készül el, mi legyen egy 1 éves kicsi fiú születésnapi ajándéka? Vagy a Manó mellé mit adjak még? Mindenképp valami játékot szeretnék.

GyeZsu

Indi!

Mondasz többet a 22-i sétáról? Érdekelne, de kimaradtam valamiből

Gyezsu!

Olyan szívesen mennék, de szerintem képtelenség nekem a két kölköm mellett nyugodtan varrogatni. Bori egész nap ordít, ami a torkán kifér, Julinál meg folyton résen kell lenni, mert könnyen összetűzésbe kerül. Szóval esetleg Juló nélkül mennék, de még töröm rajta a fejemet...

klári

Klári sétáról itt: www.hordozo.naplopok.hu

többit holnap

elnézést, a jó link: www.hordozas.naplopok.hu

Gyezsu,
én tudok menni 14.-én, persze csak délig, akkor mennem kell Abigélért.

Manó alapanyag: trikóanyag: fejhez kb(!)10 x 22 cm, kezekhez: 2 db 6x6 cm (ha ennél picit nagyobb, könnyebb vele dolgozni)
Testéhez a színes anyagból (bébiplüss, flanel, vászon, stb.): felsőtest: 30x14,5, lábak: 31,5x 23,5 (plusz varrásráhagyások)
Csőtrikó (ha használunk): 50 centi (Ezt tudok vinni, ha nem vesz senki.)

GYeZsu!

Én is csatlakozom szívesen 14-én.
Ha mentek anyagért, megpróbálok én is menni. Van erre már időpont?

Lesz játszócsoport az óbudai oviban? Bocs, ha már írtatok erről, de még nem tudtam mindent visszaolvasni... (Picit nyaraltunk még... )

ORsi

Szilvi
A csőtrikót hol veszed? Gondolom egyszerűbb vele a fejet elkészíteni.

A barátnőm vette gyógyászati segédeszköz boltban. És igen, sokkal egyszerűbb azzal.

Siasztok,
nahát, tömeges solymári kirándulás lesz ha tudunk, mi is (annál is inkább, mert jó régen tettem erre egy igéretet), de ha ovi közbeszól, hát majd csak varrogatni megyünk.
Gyezsu, egységcsomag össeállitás jó ötlet.

Van ám waldorfos kérdésem, majd jól megfogalmazom este.

o

14-én ott leszünk és tömeges solymári kirándulásra is szívesen jövünk.

Szilvi!

Nagy gyermekkalauz miben más, mnt a Plattner könyv? Érdemes beruháznom?

Orsi