Családközpontú szülészet

Szandtnerné Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata
2001

2. A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatok

2.4. Megbeszélés

A megkérdezettek éppen, vagy a közelmúltban, szülésen átesett nõk. Akiknek átlag életkora 28 év. A körükben végzett vizsgálat kitért a családközpontú szülészet  fontos elemeire, melyek a szülésre felkészítés, a nyitott szülõszoba, illetve együttszülés és a rooming-in.

A vizsgálat kezdetén felállított elõfeltevések nagyrészt helytállóak voltak, kevés kivétellel.

A szülésre felkészítõ programban résztvevõk többsége magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik és nagy volt a szellemi foglalkozásúak aránya is a körükben.

Nagyobb a részvételi kedv az elsõ szülésükre készülõ nõk esetében is.

Összehasonlítva azokat az eseteket, amelyekben tervezett terhességrõl volt szó, azokkal, amelyekben nem, lényeges különbség a tanfolyamon való részvételi kedvben nem mutatkozott. Hasonló eredményekhez jutottam az apák hozzáállását vizsgálva a gyermek érkezéséhez. Szembetûnõen nem befolyásolta a részvételi arányukat az, hogy örültek-e párjuk terhességének, vagy csak elfogadták a tényét.

Összességében véve az a tapasztalatom, hogy a felkészített szülés iránti igény nem kielégítõ. A megkérdezett nõk 65,5%-a nem járt a foglalkozásokra, a férfiak részvételi aránya ennél még alacsonyabb. Véleményem szerint nem feltétlenül az érdektelenség az oka a gyermeket váró párok hozzáállásának. Felmértem néhány szülészeti intézmény által szervezett szülésre felkészítõ programot. Az a tapasztalatom, hogy a foglalkozások ritkán vannak, 1-3 havonta indítanak újabb csoportot. Az idõpont megválasztás sem ideális, ugyanis többnyire a kora délutáni órákra szervezik õket 15-16 óra tájban. Nagyon sokan dolgoznak még ebben az idõpontban, amennyiben részt kívánnak venni a felkészítõn szabadságot kell kivenniük. Kevesen tudják ezt megtenni.

Véleményem szerint a Szent Imre Kórház szülésre felkészítõ programja volna a követendõ példa, ahol a fontos kérdéseket érintõ elõadások folyamatosan zajlanak. Minden téma többször napirendre kerül. Az érdeklõdõk a szülészet írásos tájékoztatóból választhatják ki az õket érdeklõ témát és a számukra megfelelõ idõpontot. Az elõadások a nagyközönségnek szólnak, bárki részt vehet rajtuk, akár többször is. Emellett kiscsoportos foglalkozásokon is részt lehet venni. Különbözõ klubok mûködnek, amelyeken a szülésznõk, illetve csecsemõgondozók irányításával személyreszabottabb információátadás történik.

A vizsgálati adatok összevetése során fényderült arra, hogy bár a felkészítõn való részvételi kedv nem túl magas, az együttszülések aránya 90%-os. Kényszeríteni senkit nem lehet, hogy a felkészítõn résztvegyen, de legalább meg kellene próbálni tudatosítani a szülésre készülõ párokban, hogy csak azok az apák tudnak aktívan és eredményesen közremûködni feleségük szülésénél, akik résztvesznek a felkészítõ programokon. 

A családközpontú szülészet, a nyitott szülõszoba kapcsán, korábban végzett szakmai vizsgálatok eredményei arról számolnak be, hogy a szülésre felkészítõ programban való részvétel kedvezõen befolyásolja a szülési fájdalom alakulását. A felkészítõn résztvett nõk kisebb intenzitású fájdalomról számoltak be, mint azok a terhesek, akik ilyen felkészítésben nem részesültek. Az önálló vizsgálatom során nyert eredmények ezt a megfigyelést nem támasztották alá. Azt tapasztaltam, hogy a fájdalom tekintetében nincs különbség a két csoport között. Valószínûsítem, hogy az irodalmi adatok és a saját eredményeim közötti eltérés hátterében az áll, hogy míg a korábbi szakmai vizsgálatok során kontrolláltan hatékony szülésre felkészítés kapcsán nyert adatokat elemeztek, addig az én vizsgálatom nem egy intézményben szült nõk tapasztalataira hagyatkozott. 

A felkészítõ programok hatékonyságát illetõen nincsenek adataim. Így feltételezhetem, hogy nem nyújtottak kellõ információt a szülõnõk számára.

A szülõnõk számára rendelkezésre álló fájdalomcsökkentõ technikákról úgy tûnik többen tudnak, mint ahányan felkészítõn résztvettek. Sokan élnek is a lehetõséggel. A legtöbben a speciális légzéstechnikákat alkalmazzák és a megkérdezettek 77%-a próbálta ki a különbözõ testhelyzeteket a vajúdás illetve szülés ideje alatt. A vizsgálati eredmények összevetésébõl kiderült azonban, hogy felkészített szülés esetén a kezdeményezõ kedv sokkal nagyobb a szülõnõk részérõl. 

Újból a korábbi szakmai vizsgálatokat véve alapul, hasonlóságot fedeztem fel az irodalmi adatok és a saját eredményeim között az együttszülés és a szülés alatt átélt élmény összefüggése tekintetében. Tapasztalataim szerint ugyanis, azok a nõk, akiket párjuk elkísért a szülõszobába, nagyobb arányban nyilvánították nagyszerû élménynek az átélt eseményeket, mint az egyedül szülõk. Megosztani párunkkal a gyermekszülés katartikus élményét, együtt átélni a családdászervezõdés folyamatát a kiteljesedést, valóban nagyszerû érzés.

A családi egység megteremtésének nagyon fontos momentuma, hogy születés után ne válasszák el az újszülöttet édesanyjától. Ennek lehetõségét teremti meg a rooming-in szisztéma, amellyel kapcsolatban sokan kifejtették véleményüket. Az álláspont nem egységes. A megkérdezett nõk között elõfordultak támogatók és ellenzõk egyaránt. Számos javaslat is akadt a válaszok között Az alábbiakban pontokba szedve ismertetem ezeket:

1.    legyen lehetõség arra, hogy a babát idõnként szakképzett gondozókra lehessen bízni anélkül, hogy a mamának lelkiismeret furdalása legyen

2.    legyen módja választani az anyának, hogy rooming-in elhelyezést kíván-e

3.    minden intézménybe be kellene vezetni

4.    a csecsemõgondozók több idõt töltsenek az anyákkal

5.    lehessen választani a 24 és 12 órás rooming-in között

6.    a rooming-in maximum 12 órára szóljon, éjszaka lehessen pihenni

2001.07.18

Összefoglalás

Tartalom