Családközpontú szülészet

Családközpontú szülészet Szandtnerné Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata 2001
	2. A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatok 2.4. Megbeszélés
	A megkérdezettek éppen, vagy a közelmúltban, szülésen átesett nõk. Akiknek átlag életkora 28 év. A körükben végzett vizsgálat kitért a családközpontú szülészet fontos elemeire, melyek a szülésre felkészítés, a nyitott szülõszoba, illetve együttszülés és a rooming-in. A vizsgálat kezdetén felállított elõfeltevések nagyrészt helytállóak voltak, kevés kivétellel. A szülésre felkészítõ programban résztvevõk többsége magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik és nagy volt a szellemi foglalkozásúak aránya is a körükben. Nagyobb a részvételi kedv az elsõ szülésükre készülõ nõk esetében is. Összehasonlítva azokat az eseteket, amelyekben tervezett terhességrõl volt szó, azokkal, amelyekben nem, lényeges különbség a tanfolyamon való részvételi kedvben nem mutatkozott. Hasonló eredményekhez jutottam az apák hozzáállását vizsgálva a gyermek érkezéséhez. Szembetûnõen nem befolyásolta a részvételi arányukat az, hogy örültek-e párjuk terhességének, vagy csak elfogadták a tényét. Összességében véve az a tapasztalatom, hogy a felkészített szülés iránti igény nem kielégítõ. A megkérdezett nõk 65,5%-a nem járt a foglalkozásokra, a férfiak részvételi aránya ennél még alacsonyabb. Véleményem szerint nem feltétlenül az érdektelenség az oka a gyermeket váró párok hozzáállásának. Felmértem néhány szülészeti intézmény által szervezett szülésre felkészítõ programot. Az a tapasztalatom, hogy a foglalkozások ritkán vannak, 1-3 havonta indítanak újabb csoportot. Az idõpont megválasztás sem ideális, ugyanis többnyire a kora délutáni órákra szervezik õket 15-16 óra tájban. Nagyon sokan dolgoznak még ebben az idõpontban, amennyiben részt kívánnak venni a felkészítõn szabadságot kell kivenniük. Kevesen tudják ezt megtenni. Véleményem szerint a Szent Imre Kórház szülésre felkészítõ programja volna a követendõ példa, ahol a fontos kérdéseket érintõ elõadások folyamatosan zajlanak. Minden téma többször napirendre kerül. Az érdeklõdõk a szülészet írásos tájékoztatóból választhatják ki az õket érdeklõ témát és a számukra megfelelõ idõpontot. Az elõadások a nagyközönségnek szólnak, bárki részt vehet rajtuk, akár többször is. Emellett kiscsoportos foglalkozásokon is részt lehet venni. Különbözõ klubok mûködnek, amelyeken a szülésznõk, illetve csecsemõgondozók irányításával személyreszabottabb információátadás történik. A vizsgálati adatok összevetése során fényderült arra, hogy bár a felkészítõn való részvételi kedv nem túl magas, az együttszülések aránya 90%-os. Kényszeríteni senkit nem lehet, hogy a felkészítõn résztvegyen, de legalább meg kellene próbálni tudatosítani a szülésre készülõ párokban, hogy csak azok az apák tudnak aktívan és eredményesen közremûködni feleségük szülésénél, akik résztvesznek a felkészítõ programokon. A családközpontú szülészet, a nyitott szülõszoba kapcsán, korábban végzett szakmai vizsgálatok eredményei arról számolnak be, hogy a szülésre felkészítõ programban való részvétel kedvezõen befolyásolja a szülési fájdalom alakulását. A felkészítõn résztvett nõk kisebb intenzitású fájdalomról számoltak be, mint azok a terhesek, akik ilyen felkészítésben nem részesültek. Az önálló vizsgálatom során nyert eredmények ezt a megfigyelést nem támasztották alá. Azt tapasztaltam, hogy a fájdalom tekintetében nincs különbség a két csoport között. Valószínûsítem, hogy az irodalmi adatok és a saját eredményeim közötti eltérés hátterében az áll, hogy míg a korábbi szakmai vizsgálatok során kontrolláltan hatékony szülésre felkészítés kapcsán nyert adatokat elemeztek, addig az én vizsgálatom nem egy intézményben szült nõk tapasztalataira hagyatkozott. A felkészítõ programok hatékonyságát illetõen nincsenek adataim. Így feltételezhetem, hogy nem nyújtottak kellõ információt a szülõnõk számára. A szülõnõk számára rendelkezésre álló fájdalomcsökkentõ technikákról úgy tûnik többen tudnak, mint ahányan felkészítõn résztvettek. Sokan élnek is a lehetõséggel. A legtöbben a speciális légzéstechnikákat alkalmazzák és a megkérdezettek 77%-a próbálta ki a különbözõ testhelyzeteket a vajúdás illetve szülés ideje alatt. A vizsgálati eredmények összevetésébõl kiderült azonban, hogy felkészített szülés esetén a kezdeményezõ kedv sokkal nagyobb a szülõnõk részérõl. Újból a korábbi szakmai vizsgálatokat véve alapul, hasonlóságot fedeztem fel az irodalmi adatok és a saját eredményeim között az együttszülés és a szülés alatt átélt élmény összefüggése tekintetében. Tapasztalataim szerint ugyanis, azok a nõk, akiket párjuk elkísért a szülõszobába, nagyobb arányban nyilvánították nagyszerû élménynek az átélt eseményeket, mint az egyedül szülõk. Megosztani párunkkal a gyermekszülés katartikus élményét, együtt átélni a családdászervezõdés folyamatát a kiteljesedést, valóban nagyszerû érzés. A családi egység megteremtésének nagyon fontos momentuma, hogy születés után ne válasszák el az újszülöttet édesanyjától. Ennek lehetõségét teremti meg a rooming-in szisztéma, amellyel kapcsolatban sokan kifejtették véleményüket. Az álláspont nem egységes. A megkérdezett nõk között elõfordultak támogatók és ellenzõk egyaránt. Számos javaslat is akadt a válaszok között Az alábbiakban pontokba szedve ismertetem ezeket: 1. legyen lehetõség arra, hogy a babát idõnként szakképzett gondozókra lehessen bízni anélkül, hogy a mamának lelkiismeret furdalása legyen 2. legyen módja választani az anyának, hogy rooming-in elhelyezést kíván-e 3. minden intézménybe be kellene vezetni 4. a csecsemõgondozók több idõt töltsenek az anyákkal 5. lehessen választani a 24 és 12 órás rooming-in között 6. a rooming-in maximum 12 órára szóljon, éjszaka lehessen pihenni 2001.07.18
Összefoglalás Tartalom