Családközpontú szülészet

Szandtnerné Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata
2001

2. A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatok

2.3. Önálló kutatás során nyert vizsgálati eredmények

A vizsgálat során két forrásból jutottam a szükséges információkhoz.

Egyfelõl 100 db kérdõívet osztottam ki három intézmény szülészeti osztályán, Budapesten a Szent Imre Kórházban és a Szent István Kórházban, valamint Szegeden a Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikán. A kiadott kérdõívekbõl 80 db-ot kaptam vissza, amelyek közül 6 értékelhetetlen volt.

A másik forrás, pedig az Internet volt, ahol a Babanet weboldalán megjelenített felhívásra válaszoltak a kérdéseimre az érdeklõdõk. Így 76 db kérdõív érkezett vissza, ebbõl 4 db volt értékelhetetlen.

A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatom eredményeként összesen 146 édesanya tapasztalatairól tudok beszámolni.

A megkérdezett édesanyák átlag életkora 28 év az édesapáké, pedig 31 év.

Az iskolai végzettség tekintetében mind a nõk, mind a férfiak körében a szakközépiskola, illetve gimnázium a jellemzõ (nõk:51%; férfiak:37%), de viszonylag nagy a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya is( nõk:36%; férfiak:31%), a nõk 9%-a, a férfiak 22 %-a rendelkezik szakmunkásbizonyítvánnyal. A párok között nyolc általános iskolai végzettségû is elõfordul, a nõknél közel 3%, míg a férfiaknál 4%-ban.
Az édesanyák iskolai végzettségét az I. sz ábra szemlélteti.

I. sz. ábra A nõk iskolai végzettsége

Igen nagy a megkérdezettek körében a szellemi foglalkozásúak aránya. Különösen az édesanyák esetében, náluk ez az arány 75%-os. (II. számú. ábra) Az édesapák közül nyolcvannégyen végeznek szellemi tevékenységet, a hatvan fizikai dolgozóval szemben.

II. sz ábra A vizsgált nõk foglalkozás szerinti megoszlása

Valószínûsítem, hogy a magasabb iskolai végzettségûek nagy száma, valamint a szellemi foglalkozásúak nagy aránya hátterében az áll, hogy a kitöltött kérdõívek majdnem fele (146 db-ból, 72 db) az Internetrõl származik. Ez a szolgáltatás elsõsorban az õ körükben terjedt el, illetve népszerû.

A vizsgált személyek lakóhely szerinti megoszlására az jellemzõ, hogy túlnyomó részük városban él (92 fõ). Ezt az értéket a megyeszékhelyen, valamint községben  lakók száma messze alulmúlja. A legkisebb az aránya a falusi lakosoknak. A nõk lakóhely szerinti megoszlását a III. számú ábra szemlélteti.

III. sz. ábra  A megkérdezett nõk lakóhely szerinti megoszlása

Utólag a kérdõív kritikájaként meg kell említenem, hogy Budapestet nem jelöltem meg önálló kategóriaként, pedig mint Magyarország fõvárosát különálló szociológiai egységként kell tekinteni.

A megkérdezett nõk több mint 50%-a (79 fõ), elsõ szülése élményét élte át. A második terhességüket viselõk száma is viszonylag magas volt (49 fõ). A többedszer szülõk aránya 13%-os

A legtöbben tervezték terhességüket, és örültek a születendõ gyermeknek. Ez jellemzõ volt mind a nõkre, mind a férfiakra. Csak nagyon kevesen nyilatkoztak úgy a terhességgel kapcsolatos kérdésemre, hogy elfogadták a tényét (nõknél 2 fõ, férfiaknál 8 fõ). Negatív megnyilvánulás egy sem volt.

A vizsgálati adatok elemzése során kiderült, hogy a megkérdezett nõk többsége (55%) nem vett részt szülésre felkészítõ programban. (IV. sz. ábra) A férfiak részvételi aránya 33%-os volt.

IV. sz. ábra A nõk részvételi aránya a szülésre felkészítõn

Érdekesnek találtam, hogy a felkészítõn tapasztalható alacsony részvételi arány dacára a nõk többsége együttszült a párjával (108 fõ). Csak 38 esetben nem volt együttszülés. Az apák részvétele a legtöbb esetben közös elhatározásból történt (97 fõ). 15 esetben az anya, míg 8 esetben az apa kívánságára. Viszonylag sokan, a megkérdezettek 18%-a nem válaszolt erre a kérdésre.

Arra a kérdésre, hogy beváltotta-e az együttszülés a hozzá fûzött reményeket 94 fõ igennel válaszolt, 6 fõ esetében, csak részben, 4 fõnek egyáltalán nem jelentett segítséget. 46 nõ nem válaszolt a kérdésre, de ebben benne vannak azok az édesanyák is, akik párjuk jelenléte nélkül szülték meg gyermeküket.

A vajúdás és szülés során a nõk számára rendelkezésre álló fájdalomcsillapító eljárások közül a legtöbben a speciális légzéstechnikát és a különbözõ testhelyzeteket alkalmazták. A relaxációs technika kevésbé népszerû, a megkérdezett nõknek csak 30%-a próbálta ki. Nagyon sokan, a vizsgálati alanyok közül 33 fõ nem válaszolt a fájdalomcsillapító eljárásokkal kapcsolatos kérdéseimre. Ennek valószínûleg az-az oka, hogy tartalmilag a felkészítõn szerzett információval kapcsolatos kérdéshez soroltam õket és mivel sokan nem jártak felkészítõre automatikusan átléptek a válaszadáson.

Az adatok elemzése során, a szülésre felkészítõn való részvételi kedv tekintetében kiderült, hogy elsõsorban a magasabb iskolai végzettségûek veszik igénybe a szülészeti intézmények ilyen irányú szolgáltatásait. A legtöbben a szakközépiskolai, illetve gimnáziumi érettségivel rendelkezõ nõk jártak el a felkészítõre (48%). A diplomások 42%-a, a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezõk 8%-a, míg a nyolc általános iskolai végzettségûeknek csak 1%-a tartotta fontosnak a részvételt.

Összefüggés mutatkozott a megelõzõ szülések száma, illetve a felkészítõn való részvételi kedv között. A kapott eredményekbõl az derült ki, hogy elsõsorban az elsõ gyermeküket viselõ terhesek látogatták a foglalkozásokat (46%). Viszonylag nagy volt a részvétel a második szülésükre készülõ nõk körében is (39%). A többedszer szülõ nõk körében azonban a részvételi kedv jelentõsen lecsökken. Harmadik terhesség esetén 3%, negyedik terhesség esetén 9%, ötödik terhességnél már csak 2 % járt el az elõadásokra.

Úgy tûnt az a tény, hogy a párok elõre tervezték-e a gyermek jövetelét, vagy sem kevésbé befolyásolta a nõket abban a döntésben, hogy járjanak-e felkészítõre. Bár tervezett terhesség esetén nagyobb százalékban (45%) vettek részt a foglalkozásokon, a különbség nem volt túl nagy.

Meglepõ volt számomra mennyire kevesen élnek a felkészített szülés lehetõségével. A megkérdezett nõk közül, csak 65 fõ vett részt a programban és csak 48 terhest kísért el a párja is. Ebbõl kitûnik, hogy az apák részvételi aránya különösen alacsony.

A felkészítõrõl való távolmaradást a legtöbb nõ azzal indokolta, hogy nincs rá ideje, mert dolgozik, vagy iskolába jár. Hasonlóan gyakori indok volt még az édesanyák részérõl, hogy a felkészítõ helyszíne távol esik a lakóhelyüktõl és ezért nem tudják megoldani a rendszeres részvételt.

Arra a kérdésemre, hogy miért nem vettek részt a szülésre felkészítõ programban a nõk a következõ válaszokat adták:

1.      nem válaszolt (19%)

2.      idõhiány (15%)

3.      a felkészítõ helyszíne távol van a lakhelytõl (15%)

4.      elõzõ terhességnél már járt (11%)

5.      megelõzõ szülések tapasztalatai elegendõek (10%)

6.      nem érezte szükségét (7%)

7.      orvos-védõnõ-szülésznõ elõre tájékoztatta (6%)

8.      veszélyeztetett terhes (5%)

9.      egészségügyi végzettség miatt vannak ismeretei (2%)

10.    nem volt az intézményben ilyen foglalkozás (1%)

11.    lustaság (1%)

12.    pénzhiány (1%)

13.    nem tudta, hogy létezik szülésre felkészítés(1%)

14.    influenza járvány miatt elmaradt (1%)

Az apák leginkább azért nem jártak felkészítõre, mert párjuk sem (84%). Azokban az esetekben, ahol az anya  résztvett, de az apa nem az indokok a következõk voltak:

1.    idõhiány (9%)

2.    nõi dolog (3%

3.    nem érdeklik a részletek, távol tartja magát (2%)

4.    otthon készül(1%)

5.    elváltak(1%)

Az a tény, hogy az apák örültek-e a gyermek érkezésének, vagy csak elfogadták a helyzetet kevésbé befolyásolta a felkészítõ foglalkozásokon való részvételi kedvüket, mint korábban gondoltam. Bár csekély mértékben magasabb volt a részvételi arány azoknak a férfiaknak a körében akik örültek párjuk terhességének, látványos különbség nem mutatkozott. (örült 33%, elfogadta 25%)

Annak a kérdésnek a kapcsán, hogy mennyire segítették a felkészítõn szerzett információk a szülõnõt a vajúdás, illetve szülés ideje alatt, a legtöbben az arany középutat választották. A megkérdezettek 30%-a választotta a felkínált számskálán a középsõ értéket. 23% nyilatkozott teljesen pozitívan, számukra nagy segítségül szolgáltak a kapott információk és csak nagyon kevesen, a válaszolók 7%-a nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem tudta hasznosítani a  tapasztalatait.

A vizsgálati adatok értékelése során azt tapasztaltam, hogy a megfelelõen felkészített terhesek sokkal inkább tudták alkalmazni a rendelkezésükre álló fájdalomcsillapító technikákat. A felkészítõn résztvett nõk 45%-a alkalmazta sikeresen a relaxációs technikát, 60% próbálta ki a különbözõ testhelyzeteket és 77% hasznosította a különbözõ légzéstechnikákat. Az alkalmazási arány a felkészítõre nem járt nõk körében mindhárom tekintetben alulmúlta a fent említett értékeket. (V. sz. ábra)

V. sz. ábra A fájdalomcsillapító eljárások alkalmazási aránya a felkészítõre nem járt nõk körében

A kérdõíven arra kértem a megkérdezett nõket, hogy a szülésük során átélt fájdalom intenzitását egy 1-tõl 5-ig terjedõ számskálán jelöljék meg. A megjelölt értékek feldolgozása során azt tapasztaltam, hogy a fájdalom mértéke független volt attól, hogy az illetõ részt vett-e szülésre felkészítõ programban, vagy nem. A felkészített terhesek 17%-a, míg a foglalkozásokra nem járt nõk 15%-a élt át elviselhetetlen fájdalmat. Azok tekintetében, akik a fájdalom mértékét nagyon gyengének minõsítették az arány 2%-os volt a felkészítõn résztvett nõk esetén és 3%-os a felkészítõre nem jártak körében .

A szülés kapcsán átélt szorongásukat a kérdõívet kitöltõk a fájdalomhoz hasonlóan számskálán jelölték. E tekintetben szembetûnõ különbség mutatkozott a szakemberek által felkészített és felkészítõre nem járt nõk között. Az elõbbi csoportba sorolható szülõnõk kevésbé szorongtak 39%-uk arról számolt be, hogy egyáltalán nem érzett félelmet, szorongást, míg ez az arány a fel nem készített nõk esetén csak 24%-os volt. A programban résztvett terhesek közül csak 1 fõ számolt be igen intenzív félelemérzésrõl (1%), ezzel szemben a másik csoport képviselõinek az 5%-a.

Nagyon népszerû volt a megkérdezettek körében az együttszülés. A 146 szülésbõl 108 esetben kísérték el párjukat az édesapák.

Meglepõnek találtam, hogy az együttszülésen résztvett férfiaknak kevesebb, mint a fele csak 40%-a járt a szülést megelõzõen felkészítõre.

 Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb esetben közös elhatározás eredménye volt az apák részvétele (81%), míg 12%-ban az édesanya, 7%-ban az édesapa kívánságára történt.

Az együttszülés igen magas aránya okot adott arra, hogy megvizsgáljam, miért döntenek úgy a párok, hogy az apa is résztvegyen a szülés eseményeiben.

Arra a kérdésre, mi volt az oka annak hogy apás szülést terveztek a következõ válaszokat kaptam:

1.      apa is legyen jelen a szülésnél, természetes, hogy a gyermek megérkezésénél együtt legyen a család (53%)

2.      biztonság, testi-lelki segítségnyújtás (26%)

3.      az apa kívánságára (10%)

4.      kíváncsiság (8%)

5.      divat (3%)

Amint látható az elsõdleges szempont a családi egység kialakítása, de a szülés alatti biztonságérzet megteremtése is igen fontos motívum.

A legtöbb együttszülés kapcsán úgy nyilatkoztak a megkérdezett nõk, hogy beváltotta a hozzá fûzött reményeiket és csak kevesen nyilatkoztak negatívan. (VI. sz. ábra)

VI. sz ábra Beváltotta – e az együttszülés a hozzá fûzött reményeket?

Számskálát használtam annak megítélésére mennyire segítette a szülõnõt párjának jelenléte. A kapott adatok megfelelnek az elõbbieknek. A nagy többség számára óriási segítséget nyújtott, a megkérdezettek 90%-a nyilatkozott így és csak 1 fõ volt, aki számára egyáltalán nem nyújtott segítséget az apa közelsége.

Azt tapasztaltam, hogy azok a nõk, akik párjukkal együtt szültek nagyobb arányban élték meg a szülést nagyszerû élményként (46%), mint az egyedül szülõk (36%). A párjuk nélkül szülõ nõk inkább elviselhetõnek minõsítették az eseményeket. 3% jelölte meg ezt a kategóriát.

A szülõnõk többsége lelkesen nyilatkozik a rooming-inrõl. Általában jó kezdeményezésnek tartják feltéve, ha minden feltétel adott. Lehetõséget ad az anya-gyermek jó kapcsolat kialakítására, tapasztalatgyûjtésre, a tejelválasztás beindulásának meggyorsítására.E témával kapcsolatos kérdésemre a következõ pozitív válaszokat kaptam:

·          lehetõséget ad az anyukának, hogy szakértõ segítségével gyakorolja a baba ellátását

·          bármikor lehet szoptatni, így hamarabb beindul a tejelválasztás

·          összeszokik az anya gyermekével

·          ha több gyereke van az anyának, akkor legalább az elsõ hetet a picinek szentelheti

·          biztos, hogy nem kap mást enni a baba

Azok a nõk, akik nem támogatják a rooming-in szisztémát az alábbi indokokat adták:

·          nem tud a frissen szült anya pihenni

·          nincs mód a regenerálódásra

·          24 órás együttlét esetén éjszaka sem lehet pihenni

·          több ágyasak a rooming-in szobák

·          a nõvérek magukra hagyják a mamákat, keveset segítenek

2001.07.18

2.4.  Megbeszélés

Tartalom