Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese

Népmesét hallgatni – és olvasni – jó. A népmesében nagy igazságok fogalmazódnak meg, és nagy bölcsességek is, tudás, amely így maradhatott fenn az évszázadok során. És persze, van bennük izgalom, fordulatok, jók és rosszak, jutalmak és büntetések is, mókák és kacagásra okot adó vicces helyzetek.

Magyar szülõként leggyakrabban magyar népmeséket olvasunk a gyereknek, pedig a szomszédos népek meséi testvérei a mi meséinknek. Hasonló életkörülményeik, hasonló külsõ hatások formálták õket is, mégis icipicit különbözünk egymástól. Ezért is érdemes például a szlovák népmeséket is odacsempészni a gyerek fejébe, esténként az Eszes lányról, a Nevetésbe fulladt gyászbeszédrõl, a Csúnya fiúról és az õ rongyos kabátjáról szóló történettel altatni el a legkisebbeket.

Závada Pál tollából ezek a mesék a legszebb hagyományokat követik, Kun Fruzsina finom, fátyolos képei pedig szépen kiegészítik a történeteket. Harminchárom mágikus, varázslatos estére elegendõ történet – azaz több mint egy hónapra. Vagy kettõre, háromra, mert egész biztos kell majd ráadást is olvasni belõle.

(Magvetõ Kiadó, 2010)