Terhesnapló 8. - Folyton csak az evés (és mégsem hízom, sálálálá!)
El sem fogjátok hinni, de folyton csak eszem és eszm és eszem... Na azt nem tudom, hogy sikerül az, hogy ennyi kajálástól nem hízok, de még tartom a 71 kg-ot. Vagy az is lehet, hogy elromlott a mérlegünk. De az biztos, hogy a pocakom rohamtempóban nő.
Az előző heti genetikai ultrahang szerint tökéletesek a picurkám méretei, köszöni szépen tökéletesen jól érzi magát odabent. Még szerencse, hisz jó pár hétig még az lesz az otthona.
El kell mesélnem, hogy a 7 év alatt jó pár orvossal volt szerencsém megismerkedni, ám aki most csinálta az ultrahangot, valami fantasztikus orvos. (Emlékszem, még Ádikánál az utolsó héten ő vizsgált egyszer méhszájat, mert az én dokim nem ért rá, már akkor is jó fej volt, de kb. csak 1 percig tartott a randevúnk.)
De most alaposan megvizsgálta a babót és mikor kérdezte, hogy hanyadik baba, nem hogy nem esett le a székből, de gratulált, meg elmondta, hogy mennyire szereti az ilyen nagycsaládokat, és hogy biztos nagyon jó szüléseim voltak. Még egy sztorit is elmesélt egy régebbi kismamájáról aki szintén 4 fiú anyukája volt és az 5. kislány lett, és hogy ő ezt szívből kívánja nekem is! Az i-re pedig az tette fel a pontot, hogy őtörölte le a hasamról a zselét. Ezen úgy meglepődtem, hogy hirtelen fel sem fogtam. Lehet, hogy ez más orvosnál természetes, de én még nem találkoztam ezzel a jelenséggel. Egyszerűen letörölte a papírral és slussz. Se több se kevesebb. Mindenesetre jól esett ez a gesztus.
Bejelentkeztem március 5-re a saját orvosomhoz, megmutatom neki a tökéletes leletemet, megkapom a következő beutalókat. Csinál ultrahangot, akkor már a 14. héten leszünk, és nagyon nagyon remélem, hogy fog látni valamit... Vagyis inkább ne lásson semmit.
Esetleg megemlítem még neki, hogy mennyire tünemény volt ez a doktor és ha van kedve, akkor tanulhatna tőle. Úgy döntöttem nem hagyom szó nélkül a múltkori bunkó stílusát. Nem ezért fizetek ki nem kis összegeket, hogy úgy bánjanak velem mint az sztk-ban.
A szűk baráti kör, na meg az ovi-suli már már tudja, hogy érkezik a kistesó. Végre nyíltan lehet beszélni a srácok előtt is. Olyannyira, hogy a nagyfiam "összeveszett" a Mamival, hogy márpedig neki most hugija lesz, és ne beszéljen hülyeséget. Mert a Mami szerint csakis fiú lehet. Ez lassan már kiderül...
Végre jöhetne az igazi tavasz, mert ezt az esős délutánt is a lakásban kell töltsük. Azért sikerül valahogy lefoglalni a fiúkat, pl. szkanderbajnoksággal, ahogy a képen is látjátok!
Zsuzska, 2015. február 27.
