Terhesnapló 7. – Nem a nyugdíjas otthonból érkeztem!

Kezdődött a genetikai ultrahanggal múlt hét pénteken, ahol a kissé lepukkant uh-vizsgálóban - ahol nem sikerült egy monitort kitenni úgy, hogy a kismamák is lássák ilyenkor a babájukat, de ez mellékszál -, egy rendkívül hallgatag és kifejezetten undok orvossal hozott össze a sors. Tudom, mert nekem semmi se jó. Konkrétan mondjuk, nem izgat, ha undok velem, mert nem jópofizni mentem oda, de ne szóljon be legalább.

Az ultrahangon minden rendben volt, mindenből pont annyi és pont ott van Julcsinak, amennyi és ahol lenni kell. Egyetlen dolog nem stimmelt, ami végül is nem újdonság, mert már a 12. heti ultrahangon sejthető volt: a köldökzsinór nem három, hanem két érrel rendelkezik. Ez a nődokim szerint semmire nincs semmilyen hatással, emiatt most én nem lettem veszélyeztetett, Julcsi pedig megkap a két éren keresztül is mindent, amire szüksége van.

Az ultrahangos doki szerint azonban emiatt amniocentézist kellene végezni, hasbaszúrás, kromoszómavizsgálat, világvége van. Mert, idézem: “igaz, hogy minden rendben van az ultrahangon és semmi sem utal elváltozásra, de az amniocentézissel a genetikai rendellenességeket ki lehetne szűrni, és az alapján dönteni. Mert a maga korában szülni már kockázattal jár, hát még, ha csak két eres a köldökzsinór…”

Én meg néztem rá bambán, hogy hát mi az, hogy az én koromban? 35 év 5 hónapos vagyok, jelentem, nem a nyugdíjas otthonból érkeztem terhesen, miről beszél? Amióta terhes lettem ez jön bele az arcomba folyamatosan, hogy hát az én koromban. Tényleg, a mai világban, amikor mindenhol arról olvasni, hallani, hogy egyre később szülnek a nők, olyan öreg lennék a szüléshez 35 évesen?

Most akkor meddig vagyunk alkalmasak szülésre, kezicsókolom? Babázzon le mindenki 20 évesen, mint anyáink, minden élettapasztalat nélkül? Mert akkor a testünk még jó formában van hozzá? Tényleg értetlenül állok a jelenség előtt. Vajon Madonnának is beszólogattak a korára, mikor negyvenen túl szülte a gyermekét?

Az amniocentézist pedig tisztelettel visszautasítottam. Kérdeztem a dokit, hogy ha hasbaszúrnak, és megvizsgálják úgy kromoszómailag, akkor mi derülhet ki? Hát, például az, hogy Down-kóros vagy sem. És ha Down-kóros, akkor most már, a 23. héten hova szaladjak ezzel az infóval? Akkor még eldönthetem, hogy elvetessem.

Most?! El nem tudom képzelni, hogy én magamtól azt mondjam egy feltételezett Down-kór miatt, hogy akkor gyilkolják le a babámat, aki itt rugdos a pocakomban. Akinek már teljesen mindene megvan, épp csak híznia kell meg tüdőt érlelnie ahhoz, hogy kibújjon a nagyvilágba.

Nem tudom persze, biztos, hogy vannak olyan okok, amik indokolnak egy ilyen döntést, de nem érzem azt, hogy ha amúgy minden rendben van, láthatóan, minden vizsgálat alapján, csak épp két ér lüktet a köldökzsinórban, akkor nekem már kockáztatnom kellene. Csak mert 35 vagyok. És az én koromban szülni, ugye...

Lujza