Varázslatos hét ez, ma töltöm a 38. hetet, most már aztán tényleg a finisben vagyunk. Utolsó bejelentkezés következik.
Az utolsó előtti naplóbejegyzés következik, a 37. hetet tapossuk, pont 11 nap van hátra a császármetszésig.
Jippijájé, elértem a 36. hetet, nagy baj már nem lehet, legalábbis a szakirodalom szerint.
A 35. hét is elérkezett, hétfőn ultrahang, méhszájmatatás meg hasonló kedves dolgok.
Ma töltöm be a 34. hetet, már egyre inkább rajtam van, hogy legyen már itt velünk Julcsi.
Hello 33. hét, jó, hogy jöttél! Érdekes tudatállapot ez terhesen, hogy az ember számolja a heteket, örül egy-egy betöltött hétnek úgy öt percig, aztán már alig várja, hogy elteljen a következő. Én legalábbis ebben élek...
Elérkezett a 32. hét, a maga nehézségeivel és szépségeivel. A gyermek növekszik. Elvégre ez a dolga, nincs ebben semmi furcsa. A hasam vele együtt nő, én meg bálnának érzem magam. Hatalmasnak érzem magam, és nehézkesnek, nem...
Helyre tettük a hetek kérdését: a 31. hetet töltöm be ma, örvendezzünk!
Nem is írok hetet már, mert én már nem tudom hanyadik héten járunk, majd kiszámolom egyszercsak.
Ez a hét nem az én hetem volt, szerintem a telihold az oka, vagy csak szimplán vannak ilyen hormonális mélyrepüléses időszakok az ember életében.
Helló 28. hét, jó, hogy itt vagy, már vártalak. A harmadik trimeszter előszobájába lépve, nézzük mik a tüneteim.
A 27. hét úgy kezdődik, hogy “ááááááááááá”, mindezt fejhangon visítva adnám elő legszívesebben.
Azt írják a 26. hétre, hogy a babám már 36 centi és egy kiló körüli, így már akkor értek mindent.
Elérkezett a 25. hét, őrület, hogy már itt tartunk! Csendesen telnek a napok, növekszik a pocak, szorít a nadrág.
A 24. hét jelmondata: “a maga korában szülni…” Szerintem minimum hatszor hallgattam ezt meg orvostól, szomszédtól, pénztárostól. Mi van veletek emberek?
