Terhesnapló 7. – Koromhoz képest jól tartom magam!

Állandó álmosság, oké, ez még mindig az alacsony vérnyomás miatt van. Tegnap, miután hazahoztam a lányokat az iskolából, még arra sem voltam alkalmas, hogy teát főzzek a kisebbiknek, csak eldőltem és két pillanaton belül aludtam. De a nagylányom eszméletlen aranyos volt, csinált teát a húgának, vigyázott rá abban a fél órában, amíg én hevertem. Őt elnézve már előre látom, hogy nem leszek itt segítség nélkül Julcsi mellett, őt már simán megbízhatom kisebb feladatokkal.

Már egy ideje mondjuk mindketten abszolút segítőkészek - kivéve a reggeli önálló készülődést -, kitisztítják a macskaalmot, felsepernek, törölgetnek, felmosnak, leviszik a szemetet, lelkesen házimunkáznak. Most jön majd az, hogy megtanítom őket porszívózni, egyedül boltba járni, főzni, ők meg előbb-utóbb feljelentenek a gyámhatóságnál gyerekmunkáért. Neeem, tudom én, hogy ez így a természetes, és örülök, hogy együttműködőek.

Ugyanis néha kicsit kétségbeesek, hogy jajj-mi-lesz-velem, hogyan oldom meg a házimunkát, dolgozást, babát, nagylányokat egyszerre. Mert bizony dolgozni kell majd Julcsi mellett, ami nem probléma, mert szeretem, amit csinálok, és öröm, hogy itthonról is tudom csinálni, csak azt nem tudom, hogy idővel és energiával hogyan fogom bírni.

De most most van, foglalkozzam azzal, hogy a doki elküldött magzati szív-ultrahangra, ami jövő héten lesz. Valami szakértő ember jön és megnézi Julcsi szívét, a kéteres köldökzsinór és a KOROM (!!!!) miatt. Erről a “maga korában” kérdéskörről már írtam egy egész bejegyzést, most nem ismételném meg, továbbra is nevetséges, hogy 35 év 6 hónaposan úgy kezelnek, mintha vén trotty lennék, akinek már nem alkalmas a teste egy gyereket kihordani.

A lényeg, hogy ez izgalmas, várom már az ultrahangot, bár teljesen biztos vagyok benne, hogy Julcsi szíve egészséges, inkább azért várom, hogy lássam a kis helyes arcát. Már rég volt a 22. hét, jó lesz megint bekukucskálni, mi a helyzet vele.

Jó kusza terhesnapló lett ez, ez is egy tünete a terhességemnek: szétgurult gondolatok, dekoncentráció, végletes gondolkodás, fókuszvesztés. Ebben az esetben ez nem annyira baj, hiszen ez egy napló, de a munkámban nem annyira jön jól ez a tünet. De már csak tíz hét és helyre áll a világ rendje. Julcsi itt lesz velünk és kezdődhet a nagy kaland!

Lujza