Terhesnapló 7. – Időpontok, ultrahangok, meg a tele hócipő

Én úgy érzem, tényleg mindent elkövetek, hogy teljesítsem a kötelességemet és elmenjek a genetikai ultrahangra, de tényleg. Mégsem sikerül, az egészségügy nem engedi. A Honvéd kórházat továbbra is hiába hívom, azt a telefont nem veszi fel senki, ami meg van adva genetikai uh-ra. Ezért mentem a régi orvosomhoz vissza, hogy utaljon be akkor a János kórházba.

Ott adtak időpontot, ma reggel 8:20-ra. Már majdnem örültem, hogy milyen egyszerű dolgom van, na lám, olajozottan működik valahol a gépezet. Aztán jött a koppanás. Odaértünk 8:20-ra, sehol senki, egész 8:40-ig egy lelket sem láttunk, csak a pácienseket. Elkaptam egy nővérkét, aki mondta, hogy türelemmel várjak, jön majd az orvos. Fel is tűnt egy doki, aki bevitte az uh-ra a saját páciensét.

Ekkor már 9:00 volt, kezdtem ideges lenni. 9:10-kor kijöttek, jött egy másik orvos, szintén hozta a saját betegét, bevitte az uh-ra. Itt felálltam, visszamentem a nővérkéhez - eddigre 50 perce várakoztunk, miközben időpontra jöttünk -, hogy most mi van. Maradjak nyugton, majd jön az orvosom. Mondtam, hogy nekem nincs itt az orvosom, ő a magánrendelőjében üldögél, csak erre a vizsgálatra küldött ide. Ja, hát ilyenkor nem tudja mi a protokoll, akkor megkérdezi. Megkérdezte. Üljek nyugodtan, majd jön valaki, aki elvégzi az ultrahangot.

Ültem még 10 percet, miközben még bement ugyanígy egy páciens egy orvossal, és ekkor lett elegem. Egy órát ültem, időpontra jöttem, senki sem mond értelemeset, én meg meguntam, hogy játszadozzanak velem, úgyhogy fogtam magam és hazamentem. Felhívom majd az orvosomat, hogy ilyenkor mi a teendő, ahogy a Honvéd kórházas orvosomat is fel fogom hívni, hogy azzal a fel nem hívható telefonszámmal mit tegyek. Be fogok menni és lesátorozok a Honvédos genetikai ultrahang előtt, az lesz, és addig el nem toloncol onnan senki, amíg valami értelmes nem történik: időpontot kapok vagy megvizsgálnak. Vagy nem lesz genetikai ultrahang nálam, gondolom, akkor sem tartják bennem a gyereket majd, ha szülünk, ha ez hiányzik.

Két tünet jött elő különben, az egyik az őrült szívdobogás időnként, amikor muszáj fújtatni, mert olyan, mintha épp kiugrana a szívem a helyéről és még meg is fulladnék. Ez teljesen indokolatlan a szívem részéről 18. hetesen, és mélységesen ellenzem. Persze egy EKG-ra elmegyek, mert mégis csak maradjon már a helyén ez a szív, ha már ilyen jól szolgált eddig. Úgyis menni kell a háziorvoshoz, mert tegnap vért talált a vizeletben a védőnő, úgyhogy nincs mese, labor lesz, kivizsgálás, valami nem stimmel. Vérzés nincs semmi, sehol, tehát valami húgyúti bizgere lesz ez, hurrá.

De azért szép az élet, növekszik a pocak és már egyre többször érzem, hogy rugdos a mi kis Julcsink. Remélem, jól érzi magát odabenn még jó sokáig, legalábbis karácsonyig.

Lujza