Terhesnapló 7. – Az új orvos és a Szent Előjegyzési Füzet

Nem tudom honnan jött és miért, a pocakom mérete, baba súlya még nem indokolja, hogy a derekam így viselkedjen. Ha állok, ha megyek, ha ülök, ha fekszem, bárhogy vagyok, fáj a derekam. Remek. Végül is csak a mindennapi teendőimet nehezíti meg, szóra sem érdemes.

Egy kicsit, kis időre segít rajta a terhes Pilates, amit itthon csinálok, de max egy óra és visszatér. Most alternatív gyógymódok után keresgélek, hogy mit tegyek, merthogy ezt még 16 héten keresztül bírni maga a pusztító kegyetlenség lenne.

Mert bizony még 16 hétig bent lesz az én Julcsim, voltam az új dokinőmnél - juhé, összejött az orvosváltás -, és végre egy alapos, lelkiismeretes orvosra leltem. Két terhességen túl vagyok, két tervezett császárral, de még sosem volt ilyen élményem, hogy én már a 22. héten tudjam, hogy hogyan zajlik majd a szülés. Az előző orvosom úgy tűnik, improvizálni szeretett, felkészülni nem annyira. A dokinő most elmondta aprólékosan, hogy kapok tüdőérlelőt már a 36. héten - mivel a kisebbik lányom a 37. héten érkezett -, és legkésőbb a 38. héten kiveszik a babát.

De persze sok mindentől függ ez, leginkább majd a vérnyomásomtól és a fehérje szinttől, mert az előző két terhesség alatt megtalált a magas vérnyomás és a 37. héten való császár is azért volt, mert mellé még fehérje is volt a vizeletben.

Így most áttettem a székhelyemet a Jánosból a Honvéd kórházba, ami lényegesen leegyszerűsíti az életet, mert míg a János másfél órányira volt tőlünk, ez alig félóra, úgyhogy bemászkálni vizsgálatokra-vérvételre is könnyebb lesz. Arról nem beszélve, hogy ha bármi miatt szaladni kell, akkor sem mindegy, hogy ide szaladunk közelre, vagy a város másik végébe. Ma például rögtön kétszer is járok a kórházban, mert reggel le kellett adnom vizeletet, mivel vért találtak benne a múltkor a védőnőnél, másodszorra pedig fél hatra kell visszamennem genetikai ultrahangra.

Ja, hogy már voltam genetikai ultrahangon - mondhatnátok, és igazatok is lenne, hiszen múlt héten pont ezen örömködtem. Igen ám, csakhogy egy kissé átverős volt a fizetős genetikai uh, mivel nem a nemtudommilyen protokoll szerinti vizsgálatot csinálják, nem végeztek annyi mérést, nem vizsgáltak meg olyan alaposan, ahogy az elő van írva. Így azt a leletet visszadobták a kórházban, hogy nincs mese, el kell menni a kórházas genetikai uh-ra.

Mondtam, hogy én boldogan elmegyek, ha valaki hajlandó időpontot adni, mert én hetekig próbáltam hívni őket, de nem vette fel senki. A dokinő ezt egy huszáros vágással megoldotta és levitt a genetikai uh-ba, elővette a Szent Előjegyzési Füzetet és beírt engem ma estére. Tádááámmm, egy újabb gordiuszi csomó átvágva!

Terhesség fronton más újság nincs igazán, minden más most munka az életemben, meg iskolakezdés a két nagyobbnak - 60ezer pénznél áll a számláló és még pörögni fog, tuti -, ami önmagában is őrület. Plusz még a nagyobbiknak nincs kész az olvasónaplója, és a kicsinek nincs még ünneplős cipője, és a gyógyszerén is változtatni kellett, és szaladgálni kell a MÁK-ba is papírokkal, a kutya még mindig nem szobatiszta, a főzőlapom meg elromlott ésatöbbiésatöbbi. Kicsi Julcsi kissé háttérbe szorul már most, ezen még dolgozni kell, hogy ugyanannyi figyelem jusson majd rá is.

Lujza