Terhesnapló12 - Lily: „Eddig, eddig, eddig vagyok: 32. Hét”
Elérkeztem a várandósságom azon pontjához, hogy minden zavar: Ha felgyűrődött a szőnyeg, vagy ha a kanapé huzat lelóg a földre egy kicsit is vagy ha valami nem a helyén van.
A hét elején voltam védőnőnél, leadtam a papírjaim, megbeszéltük a szülés előtti utolsó időpontot.
Most, hogy már ekkora a pocakom, azt hittem az emberek már nem néznek nagyon fiatalnak. Hát de! Akárhova megyek, elkérik a személyimet vagy kinéznek onnan. Én már csak nevetek rajta... . :
Egyre türelmetlenebb vagyok. Másra már nem is tudok gondolni, csak a pici fiamra. Hogy nézhet ki? Milyen baba lesz? Mik lesznek a szokásai? Az apjával már tűkön ülünk. Mindig eljátszunk a gondolattal, hogy hogy legyen a szülés, hogyan tudjuk segíteni a másikat, milyen hétköznapjaink lesznek stb.
Az éjszakáim már gyakorlatilag nem is az alvásról szólnak. A helyezkedés és a wc-re járkálás teszi ki ezt az időt. Mind e mellett bedagadtak az ujjaim és a szám hasonlít Kim Kardashian szájára. Ez is már azt jelzi, hogy lassan de biztosan a végéhez érünk.
Lily, 2017. október 08.
