Terhesnapló 8. - Végre kint programok

Pedig muszáj menni oviba suliba ha esik ha fúj. A gyerekek biztos rosszul vannak összerakva, mert nekik  mindegy, hogy milyen az idő. Ma pl. orkánerejű szél van odakint, de Geri fiammal közelharcokat vívok egész nap a kimenetel miatt. Ha nem engedem ki, akkor visít legalább annyira mintha középkori kínzóeszközökkel nyúznám folyamatosan. Pedig erről szó sincs. Nem is tudom mit csinálnék velük valahol a panelrengetegben a 4. emeleten. Egy szó mint száz menni kell, mozogni kell, bicajozni kell, focizni kell. Hatalmas a mozgásigényük.

Emellett pedig azért csak kéne főzni meg takarítani. Néha, na jó mindig úgy érzem versenyt futok az idővel, hogy minden készen legyen időben. Elég lehetetlen vállalkozás ez. Apropó mozgásigény: annyira látszik, hogy kislány lakik a pocakomban, mert annak ellenére, hogy betöltöttük a 18. hetet , Luca nem egy focis típus, sőt. Az első mozgása után, amit már éreztem, eltelt úgy 2 hét, hogy szerintem meg sem moccant. Nem gondoltam, hogy alapvető dolgokban lesz más egy lánnyal a terhesség. Pedig én már mindenre gondoltam (persze csupa negatív dologra,), hogy miért nem mozog, mígnem hajlandó volt a kisasszony megsimogatni. Na hát még ez is annyira lányos volt! Majd elolvadtam a boldogságtól. De azt hiszem kell is végre egy kis finomság ehhez a sok fiúhoz. Biztos puhít majd rajtuk egy kicsit a hugi.