Terhesnapló 8. - Nyár, kutya meleg

Igaz még csak most kezdődött, de vége is lehetne már. Ugorjunk egyet, mondjuk szeptember 3-ra. Jó? Lehet? Azt hiszem nem, így viszont marad a 3 hónap medencézés. Én bizony ki nem fogok onnan szállni. Szerencsére a fiaim is vízimádók, így ez a része is letudva. Komolyan van még (vagy már csak) 3 hónapom. A kőkemény melegebbik fajtából. Annyira ráparázok mindig erre a meleg témára, pedig nem ez az első nyári babám, szám szerint a harmadik, de biztos érnek majd még meglepetések.

Viszont olyan jó nosztalgiázni. Valamelyik nemalvós, forgolódós éjszaka után hajnal 4-kor felkeltett a férjem, mikor a legjobban lehetne aludni. Természetesen nem bírtam visszaaludni, viszont rám törtek ilyen régi, mondhatni elsőbabás emlékek vagy inkább érzések. 7 éve ilyenkor az elsőt vártam , most az utolsót. Mondhatni, hogy rutinos vagyok, de nem. A várakozás az mindig más. Sosem tudhatom,melyik nap jön el Az a nap, mikor kezembe foghatom a rég dédelgetett álmomat. Nem tudom milyen lesz majd, hogy fog kinézni, kinek a szeme színét örökli. Nem tudom hogy makacs lesz-e mint az apja, hisztis-e mint a anyja!? Szorgalmas mint a nagypapa, jámbor, mint a nagymama? Na és vajon hogyan kell nevelni egy kislányt? Fogalmam sincs egyelőre... Csak azt tudom, hogy szeretni fogom, de nagyon! Ha pedig szeretem akkor nagyon nem foghatok mellé, nem igaz?

Most már a 27. hétben vagyunk, még a múlthéten meglátogattam az orvosomat. Megnéztük a picilányt, akkor kb. 80 dekára mérte. Olyan kis picurka, de teljesen a korának megfelelő méretekkel rendelkezik. Merthogy én közben orr-fül-gégésztől szájsebészig, fogorvosig rohangáltam az elmúlt hetekben, ugyanis van egy gócpont valahol az arcomban,amit nem találnak. De szülésig elhalasztunk most már minden kezelést. Szigorúan csak orrot lehet fújnom. Azt hiszem már csak ezért is jó lenne szeptemberre ugrani... Még mindig nem lehet?