Terhesnapló 8. - Már csak a terhesség, no meg egy fotózás

Persze azért is, mert nincs már kényelmes póz, sokat járunk pisilni stb., de az igazi oka az, hogy teljesen magunkba fordulunk és figyeljük a babánk és testünk minden rezdülését, titkos apró változását. Nem lehetek túl kellemes beszélgetőpartner mostanában, hiszen én már csak erről az állapotról és a születendő babámról tudok beszélni. Na és persze arról, hogy éppen hol fáj vagy mit érzek. Hallgatni mondjuk tudok, de biztos vagyok benne, hogy sokat nem fogok fel abból amit nekem mondanak. Kivéve,ha az a szüléssel és a babákkal kapcsolatos. Na de azt hiszem,hogy ez így is van rendjén.

Csak most örülök igazán, hogy nem kell leckét írni, észben tartani egy csomó dolgot, hogy mi fog kelleni az oviba, milyen esemény lesz a suliban. Lehet, hogy képtelen lennék rá. annyira leköti minden gondolatomat a kislányom. És ha a naptárból nem tudnám, akkor is érezném, hogy már nagyon kevés idő van hátra, hiszen beindult a fészekrakó ösztönöm. A 36. hétre amúgy is el szoktam készíteni a kórházi csomagomat és a baba ruháit, holmijait, hogy ne kelljen kapkodni, ha mégis korábban érkezik. Ennek már most is nekiálltam, egyrészt ugye praktikus okok miatt, másrészt meg nem bírok már magammal. Rettentően szeretném már szeretgetni végre a kislányom... És hát igen, fárasztó is ez a vége állapot már. Na de amíg megérkezik a hercegnőnk, addig nézegetem ezeket a szép pocakos képeket! Ebből merítek erőt a vége hajrához. Szerintem egész jól sikerültek, ügyes volt a fotós és nagyon kedves. Végig jól éreztem magam,n em volt semmi erőltetett. Egy barátnőm csodaszép házában zajlott a fotózás. Hát ezek lettek belőle.