Terhesnapló 8. - Közel a célegyeneshez

Ez nálam ilyen lélektani határ, amikortól már nem kell izgulnom azért, hogy ha megszületne a baba, akkor lenne bármi baja, viszont lehet azért izgulni, hogy innentől bármikor beindulhat a szülés. És azt hiszem, ez a legnehezebb része a dolognak, hiszen minden reggel úgy kelek, hogy majd talán ma, minden este úgy fekszem le, hogy talán az éjjel végre történik valami. Mondjuk múlt éjjel történt is, eleve nehezen tudtam elaludni, alig múlt éjfél mikor felébredtem az első fájásra. Persze ezek csak gyenguszka összehúzódások voltak, de arra jó volt, hogy jól megijedjek, hogy már tényleg nincs sok hátra. Természetesen az éjszaka hátralévő részét ébren töltöttem, bár ha akartam volna sem tudtam volna elaludni. Valamikor hajnalban szűnt meg a hasogató derékfájás és a pocak keményedése.

Délután választ is kaptam az éjszakai jelenetre, mikor nagy vihar kerekedett, esővel, villámlással, égdörgéssel, ugyanis én eddig még mindig esős hidegfrontra szültem meg. Szóval tréningezik a nagy napra a méhem, kicsit besegítek neki. Elkezdtem inni a málnalevélteát, illetve a jól bevált homeopátiás bogyóimat. Hogy hatásosak-e vagy sem, erről megoszlanak a vélemények, de tény, hogy én eddig mindig rendkívül gyorsan és könnyen hoztam világra a srácokat. Tehát magától értetődik, hogy ezúttal sem hagyom ki. Tehát már csak a nagy esemény várat magára, amit bevallom, már nagyon várok! A héten táborozunk a gyerekekkel, ez egy szuperjó móka, erre vártunk a nyáron, így jó lenne kihasználni ezt a kis pihit, hogy legalább a 2 nagyfiam le van foglalva reggel 8-tól 4-ig. Az orvosom is csak 10-én jön vissza a szabadságáról, őt pedig szeretném megvárni a szüléssel. De aztán hadd szóljon!