Terhesnapló 8. - Az 5. gyermeket várva hajlamos az ember a szünetben is elindulni az iskolába

A várakozásaimmal ellentétben egész nyugisan telt a szünet, ami nálunk nagy szó. A fénypont a húsvét hétfő volt a locsolással, locsolkodókkal. Annyira cuki ez a sok fiam, mikor szépen felöltöznek, kiskosarat kezükbe veszik, kölnit berakják a kosárba és vígan elindulnak megöntözni a szép kislányokat. Anyuka meg addig pihen. De ez volt az utolsó, jövőre már mi is teljes díszben várjuk a locsolókat Lucával.

Ennyi a szünet, gondoltam én szerdán reggel és elindultunk az iskolába. Elég gyanús volt a sok szabad parkoló az iskola előtt, így felhívtam a tanárnénit, aki felvilágosított, hogy csak csütörtökön kezdünk. A felismerés pedig otthon ért, hogy hétfői órarend szerint pakoltunk be, hát röhögtem magamon rendesen. De azt hiszem ennyi baki belefér egy nagycsalád életébe.

Ugyancsak szerdára volt időpontom a 18. heti ultrahangra, eszembe is jutott, hogy be kellene telefonáljak, hogy biztosan mehetek, biztosan ma?! De úgy gondoltam, ennyire nem lehetek peches, így elindultam. Szerencsére tárt karokkal fogadtak, Luca köszöni szépen, tökéletesen jól van, ismét végig mozgolódott. A kedves doktorbácsi volt megint, aki 12 hetesen is nézte. Ja, és még mindig kislány, valószínű már így is marad!

Azt már ugye említettem, hogy szeretünk családilag bicajozni, sajnos a legutóbbi ilyen nem sikerült túl jól. Újra elindultunk, megcéloztuk a játszóteret, előtte 2 méterrel elesett Geri,a minek a következménye 1 medencezúzódás, 1 monokli, 1 törött szemüveglencse (amit 2 hónapja csináltattuk...). Hát no comment... Nem ártott volna, ha egy sebész megnézi, de 2 szelet torta elfogyasztása és egy óra intenzív focizás után gyógyultnak nyílvánítottam. Ez után a hab a tortán a legkisebb arccal esett a betonjárdára, de az már tényleg csak pár karcolás volt, a visítás viszont annál nagyobb. Hát így legyen nyugodt a várandósságom... Esélytelen...

Ja, és a kötőhártyagyulladással egybekötött takonykórt már el is felejtettem. Nagyon aranyos volt a gyerekorvos asszisztense, miszerint elküldi hozzánk a fiát, hátha kedvet kapnak végre a gyerektémához. Hát én inkább elrettentő példának érzem magunkat,de legalábbis igen flúgosnak kell lennie annak aki nálunk járva kedvet kap a családhoz.