Terhesnapló 8. - Az 5. gyermekem születésének története

Aki nem emlékszik, annak segítek: szeptember 2-re voltam kiírva. Reménykedtem frontokban, nagytakarításban, literszám ittam a málnalevél teámat, az orvosom szigorúan előírta a házaséletet. Ahogy teltek a napok a terminus után, egyre elkeseredettebb voltam. Nem mondom, hogy semmi jele nem volt a szülésnek, mert volt, na de ez ugye csak elvárható a 41. héten, nem? Az orvosom azt mondta, hogy 8-án vagy 9-én megindítja a szülést, amitől nagyon féltem, mindenáron el akartam kerülni. Szerencsére Luca úgy döntött, neki senki ne mondja meg, hogy mikor szülessen meg.

7-én reggel anyukám a sebészetre igyekezett, aznap vették le a gipszét, én pedig apukámmal elmentem ctg-re, a férjem pedig a srácokkal volt. A ctg-n minden rendben volt, az áramlás is rendben. Sajnos a dokimmal nem tudtam beszélni, mert műszakot cserélt, reggel ment haza. Nagyon szomorúan indultam haza, hogy még most sem történik semmi, ezért mindenképp indítani fognak másnap. Este 5-re szülői értekezletre kellett mennem, de mivel a srácok betegek voltak, gondoltam feltöltöm gyógyszerekkel a házipatikát, hogy ne apának kelljen ezzel kínlódni. Leparkoltam a kocsival és ahogy a patika felé mentem, olyan érzésem volt, mintha csordogálna a magzatvíz. Hamar elhessegettem ezt a gondolatot, mondván hogy nekem eddig mindig a fájásokkal indult meg a szülés. Még beszaladtam a boltba, ezután pedig beültem a szülőire.

Továbbra is éreztem néha enyhe csordogálást, de mielőtt azt gondolnátok, hogy ennyire gyagya vagyok, jelzem, tényleg minimális volt, a tisztasági betét teljesen felfogta. Mivel nem tudtam másra figyelni, csak arra, hogy mi történik a pocakomban, ezért gondoltam,h ogy lecsekkolom a mosdóban, mi a helyzet. Megnyugtattam az óvónőt, hogy csak pisilni megyek. Viszont arra nem számítottam, hogy ahogy leülök a wc-re, úgy zúdul ki belőlem a magzatvíz mint a Niagara. Na tessék, te akartad ezt is megtapasztalni ,hát itt van, gondoltam magamban... Csak az járt a fejemben, hogy minél előbb haza kell jutnom és indulni kell a kórházba, mert ugye nincs sok időm az eddigi tapasztalatok alapján! Berohantam a terembe, felkaptam a cuccaimat, mindenki kérdőn nézett rám, de csak annyit tudtam kinyögni, hogy mennem kell... Nem akartam, hogy nekiálljanak aggodalmaskodni, hogy majd hazavisz valaki, meg ne menjek egyedül stb. Muszáj volt a kocsit hazavinni.

Valószínűleg Luca fejecskéje dugóként működött, mert a következő adag víz itthon folyt el. Gyors öltözés, csomag a kocsiba és már indultunk is. Hívtam az orvosomat is, szerencsére felvette, indult ő is. 7 körül értünk be,  az ügyeletes megállapította, hogy 3 ujjnyi a tágulás (csaaak?), közben a szülésznő hívta a dokimat, hogy siessen, ha nem akar lemaradni! Átmentünk a szülőszobára, ctg-re tettek. A fájások teljesen elviselhetőek voltak, sőt ki merem jelenteni, hogy alig fájt. Gondoltam is, hogy ez így nem lesz jó, ha nem fáj eléggé ,nem fogok tágulni. Szóval pihizgettem, mikor lehetett, közben maceráltak a régi osztálytársaim (szülésznő hallgató voltam korábban), branült kaptam, vérnyomást mértek stb. Én magamban fél 8-ra saccoltam, hogy kibújik a kisasszony. Nos fél 8-kor az orvosom sétált be, hát mit ne mondjak, nagyon örültem, hogy végre itt van.

Na de Luca is csak rá várhatott, mert akkor éreztem, hogy nyomnom kell. Így végülis csak 7 percet tévedtem, mert 2 vagy 3 nyomással 19:37-kor született meg Luca! Gátvédelem volt, így az égvilágon semmi sérülésem nem lett. Viszont a méhlepény nagyon nem akart kijönni, így azt az orvosom nyomta ki belőlem, mivel teljesen leállt a méhösszehúzódás. Na, azt viszont nem kívánom senkinek, rettentően fájdalmas. Még napokig fájt a doki öklének a helye. De aranyos volt az orvosom, odaugrott megnézni a baba nemét, biztos ami biztos. Láttam rajta, hogy ő is örült, hogy végre sikerült! Miután kitisztított, összepakoltak és hagytak minket hármasban lenni. Apa hozta Lucát,hogy fogjam meg, de nem akartam. Nem tudtam mi van velem, rosszul voltam. Hívtuk a szülésznőt, akkor már éreztem hogy hányingerem van. Apa nagyon félt, nehogy nagy baj legyen. Nekem is megfordult minden a fejemben. Szerencsére csak attól voltam rosszul, hogy kb fél-egy liter epe hirtelen beömlött a gyomromba. Miután kihánytam, 3 pillanat alatt jól lettem! Luca ügyesen szopizni kezdett és nagyon boldogok voltunk!

Azóta eltelt 3 hét, már egy kilót hízott! Nyugis baba, csak kaja legyen, de az sok! Imádom mikor összebújunk és békésen szopizik! A tesói imádják, féltékenységnek jele sincs! Apa jó 2 hétig itthon volt, de most már egyedül maradtam. Elég nehéz, de lassan majd csak kialakul az életünk!