Terhesnapló 8. - A 4 fiam kapcsolata

Én vagyok a sorban az utolsó előtti, nem igazán hallottam a testvérféltékenységről, nálunk nem volt divat. Sőt, megszülettek a fiaim, náluk sem tapasztaltam (egy darabig, legalábbis). A nagyobbak mindig nagy örömmel várták a kicsit. Ez egészen addig ment így, míg a 4. fiam is megszületett.

Míg pocakban volt, addig hármaska is szerette, legalábbis úgy nézett ki, de mikor hazavittük a kórházból, 2 hétig tudomást sem vett róla. Aztán egyszer csak se szó se beszéd, szoptatás közben hozzávágta a könyvet a pici fejéhez, amit mellettem ülve lapozgatott. Nem is igazán tudtam, hogy reagáljam le a dolgot, persze elmondtam neki, hogy nem szabad, fáj a kicsinek stb... Hát nem volt sétagalopp az elmúlt egy év, nagyon fokozatosan barátkoztak össze, de még ma is sokszor előfordul, hogy bántja az öcsit. Legtöbbször már eljátszanak együtt és egyre kevesebb a konfliktus, mióta a kicsi megvédi magát és visszaüt, ilyenkor a nagyobb meglepődik és odébb áll.

Most,hogy várjuk a hugit, elkezdtem félni, hogy mit fog hozzá szólni. Nem a kicsi ,hanem Andrisom, a hármaska. Nagyon magának való gyerek, ő az esetek 90%-ában külön játszik, azt szereti ha csak vele foglalkozunk. Elég érdekes egy ilyen habitusú gyerek egy nagycsaládban. Olyan kívánságai vannak, aminek ugye nem tudunk maradéktalanul eleget tenni. Mert ha egyedül lehet , akkor egy tündér kisfiú, semmi gond nincs vele. De amint hazaérnek a tesói, átváltozik egy kis fúriává. Amolyan fekete bárány érzésem van ilyenkor. Nagyon sajnálom, mert saját magát rekeszti ki a tesói közül. Szóval egyelőre várja a Hugit, simogatja a pocakomat, mondja hogy megrúgta a szemét a hugi, meg hogy neki is van a hasában hugi. Csak remélhetem, hogy esetleg majd a hugival jóban lesznek. Amolyan igazi jó testvéri kapcsolatban, mint a két nagyfiam, akik azóta együtt töltik minden percüket, hogy a kisebbik megszületett. Emlékszem az érzésre, mikor behozta apa az újdonsült nagytesót a kórházba, gondoltam majd jól megszeretget, mert biztos hiányoztam neki - hát csak gondoltam, mert nem is érdekelte,  hogy én is ott vagyok, csak a Gejgő volt a fontos!  Egyrészt nagyon rossz érzés volt, másrészt végtelenül örültem,hogy így rajong az öcsiért!