Terhesnapló 8. - 41. hét???

Egészen az évnyitóig nagyon jól voltam, örültem, hogy el tudtam indítani a fiúkat a suliba, oviba. Gondoltam, hogy mennyire rendes ez a kiscsaj, hogy nem születik meg addig, míg az anyukájának fontos dolga van. Másnap teljesen összetörtem lelkileg, hogy ez is csak velem fordulhat elő, illetve, hogy miért pont velem? Mikor mindegyik fiú időre született. Lehet azért van ez, mert ő kislány? Lehetséges, hogy ez befolyásolja a születése idejét? Hiszen ugyanaz a testem, ugyanúgy kéne működnie, nem? Pedig olyan szépen elterveztem, még az utolsó szabad estén, mikor elmentünk fagyizni a fiúkkal, hogy évnyitó után már ki is bújik Luca, nagy boldogság, apa itthon rendezi a nagyokat én meg pihenek a kórházban. Ehhez képest még mosok, teregetek, felsöprök, egyszerűen nem tudok leállni.

Szomorkodok, pityergek és csak arra gondolok, hogy nem akarok művi szülésindítást a 41. héten! Zavar már minden, szeretnék csak magunkkal foglalkozni. Sokan izgulnak értünk, csak ennek az a hátránya, hogy folyton cseng a telefonom, valaki mindig érdeklődik... Tudjátok: egyben vagy még!? Lépten nyomon megállítanak, hogy lent van a hasam, fent van a hasam, dagad a szám, nem dagad. Kicsit kiborító, na... ! De mától itthon fogtam apát, én pedig ki sem mozdulok! Válaszolgasson csak ő a sok kérdésre! Remélem legközelebb vagyis miharabb Luca születésének hírével jelentkezem!