Terhesnapló 11 - Zsuzska: Szürke hétköznapok, vicces esetek, és az én kis fóbiám...
Legalább tízszer fogalmaztam már meg a mostani bejegyzésemet - persze csak fejben - mert mire odakerülnék, hogy leírom, már nem is tűnik olyan említésre méltónak a sztori, pedig előtte még nagyon jónak tűnt. Valószínűleg rögtön papírra kellene vetnem a napi sztorikat, mert mire végére érek egy-egy hétnek, teljesen kimegy a fejemből.
Egy vicces beszólás mondjuk pont eszembe jutott, amit a 6 (na jó mindjárt 7) éves Gergőm mondott, mikor megkértem szegény gyermekemet reggel 7-kor, hogy ugyan legyen kedves összeszedni a szennyesét. Mi volt a válasz: halál komolyan közölte velem, hogy "pont most derült ki, hogy fáj a lábam" . Egyre kreatívabbak kifogás terén, de fejlődők velük én is. Sajnos nekem is kiderült, hogy aznap annyira fájt a fülem, hogy nem hallottam mikor kért valamit. Visszafele már nem tetszett neki annyira a dolog 
Az sem elhanyagolható esemény, hogy a negyedik kisfiam is megtanult bicajozni. Nagyon akarta már tekerni a bicajt, de egyedül nem jött rá. Az én módszereim pedig nem voltak hatékonyak, mert hiába mutogattam, mondogattam nem sikerült tekerni. Ideje volt bevetni apát, aki a hiper-szuper módszerével 10!perc alatt megtanította a biciklizés rejtelmeire. Jó, én sem érthetek mindenhez, úgy tűnik ez ilyen férfidolog. Főzni legalább tőlem tanulnak.
Babácskával is jól alakulnak a dolgok, már 1100 g környékén van a súlya, nagyon jól érzi bent magát. Bár még legyen is bent jó sokáig, hiszen még csak a 29.hetet töltjük. Próbálok már összehozni egy pocakos képet is nektek, de vagy "fotós" hiányban szenvedek, vagy pedig én nem érzem magam fotogénnek. Leginkább mostanában kövérnek érzem magam. És hiába tudom, hogy nem híztam még sokat, és hiába mondja orvos, védőnő, hogy ne aggódjak, én magamhoz képest most tényleg kövér vagyok. Legalább 2 kilóval vagyok nehezebb, mint mikor Lucát szültem. És ezt érzem. Nehezebb a mozgás, hamarabb kifulladok, és néhány hajszálér is megjelent a lábamon. Jó persze, ez nem tragédia, csak saját magammal szemben vannak ilyen elvárásaim, aminek nem tudok most megfelelni.
De persze nem bánom mert tudom, hogy ennek a mostani állapotnak egy gyönyörű kisfiú lesz az eredménye, olyan kis ügyes okos, mint a bátyjai. Ez az érzés így anyák napjához érve pedig csak erősödik, főleg mikor ilyen csodaszép meghívót kapok az anyák napi ünnepségre. Igen csak szívet melengető a kis kezük munkája!
Zsuzska, 2017. május 05.
