Terhesnapló 8. - Nem bírjuk tovább a meleget

Kettőt szültem nyáron, kettőt télen és meg voltam győződve, hogy jobb egy nyári, mint egy téli baba. Ebben már nem vagyok biztos... Már csak a nyüglődés megy. Én még hagyján, de a gyerekek nagyon tudnak kínlódni. Meg nagyon tudnának egész nap kint lenni, akár a legmelegebb időszakokban is, viszont én nagyon nem. Így be vannak parancsolva, kötelező olvasás, számolás gyakorlása megy, nehogy elfelejtsék, amit egész évben tanultunk. Itt jegyezném meg mellékesen: van az a meleg, mikor nem érdekel, mennyi mesét néznek. Nem vagyok rá büszke,de egyszerűen nincs már erőm újabb játékokat, foglalatosságot kitalálni nekik. Szeptembertől minden a régi lesz, esküszöm, de most nem!

Nincs az a pénz amiért én bárhova kimozdulnék itthonról. Ha nem lenne klímás az autónk még orvoshoz sem mentem volna. Pedig milyen jó, hogy elmentem. Kiderült a kisasszonyról, hogy nem rendelkezik túl nagy méretekkel, így leszek szíves minden héten ultrahangra menni, hogy tudjuk követni a fejlődését. A történelem ismétli önmagát, nagyon úgy néz ki, a 3.kisfiam volt ilyen picike, aki meg is született a 36. héten. Na már most, ha ezeket és a jóslókat figyelembe vesszük, akkor az orvosom szerint minden esély meg van rá, hogy ismét így történjenek a dolgok. Nem mondom, hogy beparáztam, de elég kevésnek tűnik ez a 2 hét, ami esetleg még hátra van. 34. hetet betöltöttük, kislányom rendületlenül edzi a tüdejét sok csuklással a kinti életre, én pedig nekiállok és elkészítem a kórházi csomagomat, nem szeretnék az utolsó percekben kapkodni, mert akkor tuti itthon marad valami rettentő fontos dolog, amit persze nem tudnak ám behozni később, mert biztos,hogy nem fogják megtalálni. Attól pedig előre rettegek, hogy mi lesz otthon 3 napig nélkülem...