Terhesnapló 8. - Kutya meleg, csak a pancsolás

Kicsit dagad is a lábam, bár ezt is inkább csak érzem, semmint látványos. És persze megérkeztek az elmaradhatatlan jóslófájások is. Nem mondom, kicsit korai ez a 32. héten, de hát ez van. Szorgalmasan irogatom a naptárba, de értelme nem sok van, hisz sok mindent nem árul el. Illetve annyit talán mégis, hogy számíthatok rá, hogy a terminus vége előtt fog kibújni.

A 3. kisfiammal jártam így, vele nagyon korán éreztem a jóslókat, 36. hétre meg is született. De vele emlékszem, hogy nagyon sokat kínlódtam, már a 32-33.héten úgy éreztem magam, mint az előzőekkel az utolsó héten. Ha belegondolok, hogy lehet már csak 3-4 hetünk van hátra ebben a duálúnióban....Nem is tudom szeretném-e, hogy hamarabb megszülessen. Ez olyan kettős érzés: várom már a találkozást a kislányommal, ez tény, viszont tudom, hogy neki még hetekig odabent lesz a legjobb. Addig meg csak elütjük valahogy az időt. Magamnak már majdnem mindent megvettem a kórházi időszakra, Lucának se sok minden hiányzik már. És hát azért nekem még közben fel kell készítenem egy iskolást és két óvodást a tanévkezdésre. Szóval tényleg nem ártana, ha kivárná az idejét a kisasszony. A meleget tényleg csak a medencében lehet kibírni, de hát örülnöm kéne, hogy nem sok dolgom van azon kívül, hogy egész nap pancsolok a gyerekeimmel!