Szabad-e terhesen sportolni? – Mit szabad, és mire kell vigyázni. A szakértő válaszol (I. rész)

„Számomra a mozgás = ÉLET”

Nóri kisgyermek kora óta sportol, és már akkor beleszeretett a mozgásba. Évekkel ezelőtt egy súlyos autóbaleset után újra kellett tanulnia mindent; kezdve a lélegzéstől a mozgásig. Ez a meghatározó esemény alakította filozófiáját, mely szerint „a mozgás maga az élet”. Így nem volt kérdéses, mivel akar foglalkozni, ha „nagy lesz”; küldetése az, hogy másoknak is megmutassa, mennyire fontos testük karban tartása.

Bár nem kifejezetten csak kismamákkal foglalkozik, azért választottam interjúm alanyául, mert állandó vendégeként tudom, hogy folyamatosan továbbképzésekre jár, és az izmok megdolgoztatásán túl a prevencióra is ügyel. Minden óra elején felteszi a kérdést, hogy van-e valakinek valamilyen „panasza” (ilyenkor jelentkezhetnek a kismamák is) és egyetlen pillanatra sem felejti el a tréning alatt, hogy az illetőnek könnyített gyakorlatot vagy helyettesítő alternatívát kínáljon.

Amikor felkértem Nórit, hogy válaszoljon néhány, minden sportos, várandós nőt foglalkoztató kérdésre, felcsillant a szeme, mert elmondása szerint, sajnos nap, mint nap lát olyan helyzeteket, ahol a pocakos anyuka (edzői jelenlét mellett!) helytelenül mozog.

Ha a terhesség előtt rendszeresen sportoltunk, folytathatjuk azt várandósan is? - Aki nem sportolt előtte az is elkezdheti, vagy inkább ne most kísérletezzen?

Tapasztalataim szerint, azok a lányok, akik évek óta állandó vendégeim, a teherbe esés után is igénylik a mozgást. Persze első és legfontosabb dolog, hogy beszéljenek erről az orvosukkal, és ha nincs valami súlyosbító/tiltó tényező, én mindenképp azt javaslom, hogy módosításokkal ugyan; de a mozgás maradjon minden napjaink szerves része; hiszen hormonálisan és lelkileg is pozitív hatással van a kismamákra, segít megőrizni a vitalitásukat, az izmok rugalmasságát (ami ebben az élethelyzetben különösen fontos), illetve felkészíti testüket a plusz teher cipelésére.

Nem igazán javasolnám, hogy ebben a 9 hónapban kezdje el valaki az ismerkedést a testmozgással, hiszen, bár pozitív értelemben, de a mozgás mindenképpen egy stresszforrás a testnek. Másrészről, az évek óta edző anyukákkal ellentétben egy kezdőnek nincsen meg az a mozgáskultúrája és előismerete, aminek segítségével meg tudná állapítani, hogy az, amit érez (izomláz, húzódás, nyúlás, instabilitás); normális – az edzéssel együtt jár- vagy épp egy jelzés a szervezetünktől, hogy „nem jó, ne csináld”. Persze, ezek a kismamák sincsenek „eltiltva” a mozgás örömétől – főleg, ha kifejezetten kívánják-, Nekik külön erre az időszakra kitalált csoportos tornákat (kismama-tornát) ajánlom.

Beszéltünk arról, hogy mindenképp szólni kell óra elején az edzőnek, ha várandósok vagyunk. Ez hányadik héttől igaz?

Az elejétől kezdve, ahogy tudomást szerzünk az állapotunkról, jelezzük az oktatónak, hiszen mindhárom trimeszternek megvan a maga specifikuma, veszélye; az első időben a megtapadás miatt kell kímélni a kismamát, a későbbiek folyamán a túlterhelés, illetve a túl korai szülés-beindulás elkerülése miatt kell mellőzni bizonyos pózokat, gyakorlatokat.

Léteznek olyan segédeszközök is, melyeket előszeretettel alkalmaznak a mai aerobic- és fitneszirányzatok, ám használatuk a várandósság alatt tilos. A terhelés intenzitása sem mindegy; a kis- és közepes intenzitás a megfelelő; a tréning legyen könnyed, energetizáló hatású! Hiszen gondoljunk csak bele: hogyan tudna a bébi fejlődni a testünkben; a megfelelő tápanyagokat beépíteni, miközben mi kizsigereljük azt, a mozgással elvonjuk tőle az energiát?!

Mikre kell figyelni az edzés során, mi az, amit kerülni kell?

Azon kívül, hogy fontos, hogy hallgassunk az ösztöneinkre, a belső jelzéseinkre, mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy a testünk középpontja, egyensúlyi helyzete megváltozott. Kerüljük a nagy terheléseket, nagy súlyokat, a túl magas pulzus- és vérnyomást okozó gyakorlatokat, az izomfeszülést, főleg a mélyhasizmokban, a gyors, hirtelen mozdulatokat, helyzetváltoztatásokat, az instabil gyakorlatokat.

Szintén kerülendők a hasüreg összenyomódásával járó feladatok, a hason fekvés, előre döntött helyzetben végzett gyakorlatok, az ugrálás, futás, szökellés. Viszont nagyon hasznosak a mobilizációt támogató mozgások és a nyújtás.

            Cikkünk folytatásában további hasznos tanácsokat olvashatsz, és olyan különleges korrekciós technikákról is beszélünk, amik egyéni foglalkozás keretében támogatják a születendő baba helyes tartását, fürdetését, és amelyekkel elkerülhetök a kényszertartás okozta derék-, illetve vállfájdalmak.