A kisbabák is szeretik a saját hangjukat – és ez fantasztikus!

Egy csecsemő első hangadási kísérletei zene szülei fülének – épp úgy, ahogy a kicsik is ugyanezt az örömöt élik meg saját hangjuk felfedezésével kapcsolatban.

A tanulmány készítői 43 kisbabát vizsgáltak, akik közül 27 jó, 16 gyenge hallással rendelkezett. Utóbbiak ritkán adtak ki hangot, ismételtek hangutánzó szavakat, mint például azt, hogy „da-da”, ezért az ő fülükbe cochleáris implantátumot helyeztek (ez a belső fülbe ültetett elektróda és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó/dekóder egység). Miután ez megtörtént, a babák már nemcsak a hallott szót, szótagszámot ismételték el, hanem azt megduplázták vagy meg is triplázták (da-da-da).

Tény, hogy hamarosan ezek a kisbabák is épp annyit gügyögtek, mint jó hallással született társaik.

A kutatást végzők arra voltak igazán kíváncsiak, hogy az implantátum, azaz a kicsik hallási képessége, hogyan hat beszédük további fejlődédére. (Válasz: nagyon.) Ez a felfedezés ugyanúgy hasznos a szülők számára is, hiszen ez megmutatta, hogy nekik is fontos szerepük van abban, hogy gyermekük ne csak passzívan hallgassa őket, hanem ösztönözzék őket, hogy aktívan gyakorolják a hangadást.

„A kutatás rávilágít, hogy a babák igenis szeretik hallani a saját hangjukat, és ezek a hangadások nagyon is hasznosak,” állítja a kutatás vezetője. „Az elméletük, hogy a babák a fejükben megalkotják a saját kis gügyögésük által babnyelvüket, ahogy ezeket a szótagokat ismétlik. Talán ez lehet az oka, hogy az első szavaikban sokkal inkább ezek vannak jelen, ezekkel kezdődnek, nem pedig a szüleik által leginkább ismételgett szavak.”

Fontos tehát, hogy szülőként és gondozóként figyeljük, segítsük a kicsiket saját fejlődési útjukon. „A kutatás semmiképp sem szeretné csökkenteni a jelentőségét a mások által hallott beszédnek a babák szempontjából, de mindenképpen bizonyosságot ad, hogy a kicsik nem csak passzív befogadói a mások által hallottaknak. Ők ugyanis elkötelezett résztvevői saját fejlődési folyamataiknak.”