Terhesnapló 7. – Túlzások trimesztere

A hétfőt már jó ideje nagyon várom, már akkora Julcsi, hogy ha most születne meg, akkor is minden rendben lenne vele - remélem. A 35. hetet írják vízválasztónak, úgyhogy az, hogy idáig tulajdonképp problémamentesen kihúztam vele, már abszolút sikernek mondható.

Annyi tünete van az előrehaladott áldott állapotomnak, hogy egyre gyakrabban keményedik a hasam, és egyre nehezebben állok fel a kanapéról. A járásom határozottan hasonlít egy pingvinére mindeközben, és egy emelet megmászása után fél órát pihegek. Egyszóval kicsit nehéz most épp cipelni ezt a kölkincét a hasamban, de annyi baj legyen, már csak 3 hetünk van egyben.

Valószínűleg a műtét közelsége is az oka annak, hogy néha túlzásba esek a vásárlások terén is. Amennyire csak praktikusan vásároltam eddig Julcsinak, annyira el tudnék szállni most. De persze mindig meggyőzöm magam, hogy nélkülözhetetlen épp az a cucc, amit megveszek neki. Így van mostanra már 5 kis sapkája, ami feleslegesnek tűnhet, pedig igazából mindegyik más vastagságú, úgyhogy nyilván létfontosságú, hogy ennyi legyen.

Illetve időközben megérkezett egy babahinta is, amit fellógattunk szépen máris, hogy majd a leírás szerint a babánk a méhemben érezhesse magát idekint is. Tulajdonképpen tök mindegy, hogy igaz-e avagy sem, hogy neki ez milyen biztonságos érzés lesz, a lényeg, hogy ilyet már akkor is szerettem volna, amikor a nagyok születtek, úgyhogy Julcsinál most ezt az álmomat is megvalósítottam.

Amit még a terhességnek tulajdonítok, vagyis a hormonoknak és a közelgő születésnek, hogy egyre többet horgolok. Nemcsak Julcsinak, mert az úgy nem igazságos, hanem a nagylányoknak is mindenféle figurát. A nagyobbiknak például egy übercuki unikornis készül névnapjára, a kisebbiknek meg egy csirke, amit ő maga rendelt tőlem. Éjszakába nyúlóan tudok csak ezzel foglalkozni, mintákat keresgélni, megfejteni, aztán megvalósítani, örömködni.

Hirtelen annyi mindent szeretnék horgolni, hogy ha tehetném, akkor egész nap, munka helyett is ezt csinálnám. Néha komoly erőfeszítés, hogy a gépemet vegyem az ölembe, ne a horgolásomat. Két cikk közötti pihenésképp pedig nem a híreket olvasgatom, hanem új cukiságok mintáit kutatom. Nem mondom, hogy ez teljesen normális, de gondolom, majd visszaáll, ha rendeződnek a vegyi folyamatok az agyamban.

Ezt egyébként már nagyon várom, nem csupán a horgolásmánia miatt, hanem már unom a saját hangulatingadozásaimat. Jó lenne újra kicsit kiegyensúlyozottabban állni a világban.