Terhesnapló 7. – Hétszámolgatás a köbön

A hetek számolása nem megy nekem. Mert ha múlt héten voltam 29, akkor nyilván ezen a héten kell belépnem a 30. hétbe, aminek ma van a napfordulója, csak közben meg a kórházban egy héttel kevesebbnek számolnak mindig. Tulajdonképpen teljesen mindegy is, bent nem marad az a gyerek, az a biztos.

Ezen a héten amúgy nagyon jól viselkedtem, kivételesen időben mentem el vérvételre, nem halogattam és egyszerre háromféle vizsgálathoz is levettek tőlem vagy nyolc fiola vért. Ez a pisiadás a rémálmom ilyenkor, egyszerűen nyomás alatt nem megy, akkor sem, ha amúgy már elértem azt az időszakot, hogy félóránként pisilni kell. Ha felszólítanak rá, akkor esélyem sincs. De most már okosabb voltam, mint múltkor és vittem magammal, kis üvegben otthonról, nem fognak ki többé rajtam (ördögi kacaj).

Elkezdtem elgondolkodni azon, hogy mi minden hiányzik még ahhoz, hogy Julcsi érkezzen, és bizony elég sok minden. Vagyis tulajdonképpen azt hiszem még minden. Nincs babakocsi, nincs kiságy, nincs pici ruha, nincs semmi sem. Vagyis van, mert kaptunk rengeteg ruhát a barátnőmtől, meg még baby guardot is, de ezekkel nem tudom elindítani a világba a kicsilányt, úgyhogy erősen el kell gondolkodnom, hogyan és honnan fogok mindent beszerezni, persze olyan áron, amit meg is engedhetünk magunknak.

Mert ugye harmadik gyereknél már nem úgy választ az ember lánya babakocsit, hogy az hiperszuper legyen és még színben is menjen majd a ruhatárhoz, hanem körbekérdez, hogy kinek van kölcsön esetleg egy szabad babakocsija. Pont ez egyébként úgy tűnik, megoldódik, mert a bátyáméknak pont van egy, hála az 5 éves unokahúgomnak, már csak azt kell kilogisztikáznunk, hogy hogyan hozzuk el. Mert kocsink az nincs, biciklivel bajos lenne, marad a BKV, nyilván, ami a város másik végéből kifejezetten felér egy extrém vadvízi túrával.

A másik nagy problémám, hogy nézegettem a neten az eladó kislány babaruhacsomagokat, mert én aztán nem akarom egyenként levadászni a kisruhákat, gondoltam megveszem egyben. De valahogy nem találok olyat, ami kifejezetten nekem kell. Mert a fejembe vettem a tapasztalataimból kiindulva, hogy most nem lesz Julcsinak ilyen kisnadrágja meg olyan cuki kisruhája, mert teljesen felesleges még jó darabig, hanem olyan induló csomagot szeretnék, amiben van 10 rugdalózó meg 10 body 56-os méretben, ugyanez 62-esben és 68-asban. Jó, dőreség volt azt hinni, hogy ezt a három méretet majd pont így megtalálom egyazegyben, de a reményhalmeg, mint azt tudjuk.

Dolgozni meg még bejárok, annak ellenére, hogy egyre nehezebben húzom fel a hasamat a hegyre, és az egy óra BKV is nehezemre esik, de a társaság miatt meg muszáj. Egyedül begolyózok otthon. Pedig a munka ugyanannyi otthonról, mint a munkahelyen, mégis egész más a hatékonyságom is. Még október végéig remélem, be tudom ide vonszolni magam legalább. De tény, hogy egyre nehezebben megy, a menetrendszerű délben rám törő álmosságról nem is beszélve. Sebaj, már csak 8 hét. Esetleg 9. Ki tudja mennyi - de már 10 alatt van.

Lujza