Terhesnapló 7. - Finisben

Csupa CTG és ultrahang hetem volt, no meg munka, munka, még több munka. Ki se látok az előre dolgozás alól, úgyhogy tulajdonképp időm sincs nagyon azon agonizálni, hogy mekkora a hasam, milyen nehéz vinni magamat és hogy visszatért a hányinger a mindennapokba.

Ez utóbbin azért néha mégis fennakadok, mint ma is, mert hát az már nem tréfadolog, hogy ebéd után arccal előre a vécékagylóban találom magam. Ki tudja, hogy ez most a hányós vírus vagy csak a terhesség velejárója, mivel már csak 3,5 napunk van hátra egyben, ezért annyira nem is aggódom rajta. Csak kissé megakasztják ezek a rosszullétek az élet folyását, és túlélő-üzemmódra kapcsolok tőlük. Ez annyit jelent, hogy semmit sem csinálok, csak ledőlök és lélegzem, várok, elalszom, téli álmot alvó medvét játszom. Nem rossz móka, csak közben úszik a lakás, nincs kimosva a szennyes és még Julcsi szobájában is lenne bőven tennivaló. A még rám váró két leadandó cikkről nem is beszélve. De érdekes módon estére alábbhagy a rosszullét és mint főnixmadár felkelek hamvaimból, nekiülök dolgozni és este 11-ig haladok annyit, mint egész nap nem.

Egyébként is annyira akörül jár már a fejem, hogy legyünk már túl a műtéten és én az egészséges, szépséges kislányomat szeretném már a kezemben tartani, hogy egyre kevésbé bírok koncentrálni bármire is. Az a szerencsém, hogy pont most kezdődik a téli szünet a lányoknál a suliban, így legalább azt a lelkifurdalást megúszom most egy darabig, hogy mi mindent felejtettem el beküldeni, elintézni, felírni, megoldani velük kapcsolatban.

Julcsi amúgy meg a frászt hozta rám tegnap, alig akart mozogni, már rémeket kezdtem látni, még jó, hogy pont CTG-re kellett mennem, meg hogy utána még UH is volt. Kiderült, hogy teljesen keresztben fekszik, véletlenül sem állt irányba, megértem, ki akarna fejjel lefelé lebegni hetekig, ugye. Tudom persze, hogy az lenne a feladata, hogy szüléshez készülődve beékelődjön, de úgy látszik sejti, hogy neki nem az lesz a kijárat, úgyhogy hátat fordított neki. A feje a jobb oldalamon, lába a bal oldalamon, így amikor nyújtózik, akkor kicsit szétszakadok. De még ez jobb, mint amit az első lányom adott elő odabenn, hogy talppal volt lefelé és rendszeresen a hólyagomon taposott. Érdekes jelenség ez is, hogy egyre több dolog jön elő az agyam bugyraiból a lányok babakorából, pedig tíz év az sok idő. Rendkívül hosszú 3,5 nap vár rám, már látom előre.