Terhesnapló 7. – Helló, 7. hét!
Remek hetünk van, a nap hétágra süt, a hányinger egésznapos, az alvásigény a duplájára nőtt, az érzelmek hullámoznak, mint a viharos óceán. Azt hinné az ember lánya, hogy ugyanmár, hiszen már harmadjára vagyok terhes, hozzá vagyok szokva a tünetekhez, de nem.
Azt hiszem, nem lehet hozzászokni ahhoz, hogy a legkülönbözőbb dolgokon bőgöm el magam, leszek ideges vagy épp vidám, teljesen indokolatlanul. Vagy ahhoz, hogy méla undor fog el szegény kiskutyánk egészséges ebszagától. A hányingert a szakirodalom reggeli hányingerként írja le, nos, nekem kijut, úgy tűnik harmadszorra is az, amikor a reggel 24 órán át tart - én bizony csak alvás közben nem émelygek.
A figyelmem szétszórt, elkezdtem izgulni, hogy mi lesz, hogy lesz. Néha gyorsan pánikolok egy kört, hogy a június 2-i következő vizsgálaton vajon lesz-e szívverés vagy ketten lesznek, vagyvagyvagy.
A hormonok gonosz játékot űznek ilyenkor, ráadásul nekem hormonpótlást is kell szednem, mert a sárgatesthormon szintem alacsony. Ezért is kis csoda, hogy ő megfogant, mert nem szoktak ilyen alacsony hormonszinttel csak úgy hipphopp, véletlenül teherbe esni az anyukák. Kezdek büszke lenni rá, hogy ennyire akar élni.
A terhességnek ebben a szakaszában valljuk be, nem túl mozgalmas még az élet, kis változások vannak, mint például a kívánósság megjelenése. Nálam ez mindenféle citrusfélék mértéktelen fogyasztásában csapódik le, rákattantam a grapefruitra, és harapom hozzá a citromot. De tényleg, szó szerint.
Illetve a savanyú minden fajtájára vágyakozom, így esett az eset, hogy az ember az egyik nap felkerekedett este 9-kor, hogy nekem fagyasztott meggyet vadásszon. Persze véletlenül sem ugráltatom, nem arról szól ez, de ha ő a férfi, aki a mamutot üti le doronggal, akkor a fagyasztott meggy teljesen logikus elvárás.
Mindeközben látványra az ő javára változtam, a mellem egy méretet már nőtt, ami szerintem kárpótolja a késő esti kiruccanásokért.
Lujza
Lujza, 2014. május 23.
