Nem akarok több gyereket
Van négy gyerekem, és nem akarok többet. Sajnos a baj már megtörtént, a hasamban van az ötödik. De nem fog megszületni.
Tudom, hogy sokan elítélnek amiatt, amire készülök, ezért nem is vállalom a nevem. De szeretném megmagyarázni, mi késztet erre a megoldásra.
Van négy gyerekem, a legnagyobb már nagykorú, a két középső középiskolás, a legkisebb 12 éves. Csak a legnagyobb gyerekem költözött el, az összes többi itthon lakik még. Van egy szoba a fiúknak, egy a lánynak, egy pedig nekünk. Szűkösen vagyunk, de még éppen elférünk. Fogalmam sincs, hogyan gyömöszölhetnénk be az életünkbe egy kisbabát.
De ezt talán még meg tudnánk oldani. Valójában teljesen megrémiszt a gondolat, hogy elölről kelljen kezdenem az éjszakai keléseket, a gyerektől való teljes függést, a mellgyulladást, mindent. 40 éves elmúltam, nem hiszem, hogy bírnám ezt, fizikailag sem, lelkileg sem. Én már inkább a nagymama szerepére készülök, van olyan kolléganőm, aki velem egyidős, és már unokázik. Szerintem ebben a korban már ez a normális.
Nálunk sajnos nincsenek már nagyszülők, akik segíthetnének. A nagyobb gyerekeket pedig sosem terheltem azzal, hogy vigyázzanak a kisebbekre, ez nálam alapelv. Gyűlöltem gyerekként az öcséimet, mert mindig az én nyakamba varrta anyám őket, mindenhova cipelnem kellett őket magammal, teljesen tönkretették a kamaszkoromat.
Nincs karrierem, azt nem féltem. Dolgozom, de a mai viszonyok között bármikor az utcán találhatom magam, nem vagyok pótolhatatlan. Ha szülési szabadságra mennék, anyagilag is nagy visszaesés lenne, mivel minimálbéres munkám van. A munkahelyem egészen biztosan nem várna vissza a GYES letelte után.
A férjem munkája meg olyan, hogy néha rengeteg, még éjfélkor is a műhelyben van, máskor meg napokon keresztül itthon lézeng, mert nincs megrendelés. Erre az időre persze fizetést sem kap. Ilyen viszonyok között az én fizetésem kiesését nagyon megéreznénk, hiszen még a nyakunkban van a lakáshitelt.
Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ahol elfér négy gyerek, ott elfér az ötödik. Ha nem rólam lenne szó, biztosan én is ilyeneket mondanék egy hasonló helyzetben lévő nőnek. De nagyon nem így van. A többi gyerekemet terveztük, mindegyik akkor jött, amikor akartuk.
Ez az ötödik gyerek teljesen váratlanul ért engem. Pedig védekeztünk. Nem akarom. Hamarosan sor kerül arra, amiről beszélni soha, senkinek nem fogok, sem a férjemnek, sem a gyerekeimnek. Ez az én keresztem lesz halálomig.
Anonymus
Anonymus, 2013. május 06.
Babanet hozzászólások(114 hozzászólás)
Csak azt a kis életet sajnálom. Azt, ahogy, amilyen módszerrel megölik az ÉDESANYJA kérésére. :(
bármilyen nehéz, próbálj más megoldást találni.... ahogy pannacotta is írta, sokan boldogan, nagy szeretetben nevelnék fel...
van segítség:
http://www.bolcso.hu/page/varandosok-1265458571
http://www.golyahiregyesulet.hu/varandos_anyaknak.php
Ami az orokbeadast illeti, szerintem lelkileg sokkal nehezebb, mint ahogy a babara vagyok hiszik. Nem hiszem, hogy sokan lennenek kepesek egy picirol lemondani, akit 9 honapig a szivuk alatt hordtak, meghallgattak/ megneztek, hogy ver a kicsi szive, vegigeltek vele a szulest...
Ez is hagyhat orokke fajo sebet, nemcsak az abortusz.
Barhogy is dontesz, szerintem osszad meg az erzeseidet valakivel,ne fojts mindent magadba, az a legrosszabb.
Aztán most nekem lehet ugrani, hogy mit ugatok bele, de ahogy írtam az élet igazságtalan, van akinek SOHA nem lehet gyerek, ilyen-olyan okból most ez mindegy és akkor vannak akik eldobják.Igen ...TE is....
Gyorsan leszögezem, HA az a baba nagyon betegen születne(gyógyíthatatlanul) és erről van minden lelet, én is elvetetném. Ugyanakkor nem vetetném el, ha "csak" Down kóros vagy valami fizikai baja van ( hiányzik végtagja...ilyesmi) Nahh szóval remélem értitek.
kelica hozzászólásához pedig még annyit, hogy amint megszületik, meg sem szabad néznie. Kegyetlen, tudom, de ez az egyetlen "jó" megoldás abban a helyzetben.
Ne haragudjatok, de szerintem ebben a helyzetben ez nem realis alternativa. A fentebb leirt okokon tul ti vajon hogy ereznetek magatokat, ha lenne a vilagon valahol egy gyereketek, akinek az eleterol nem tudtok semmit es semmmi befolyasotok nincs ra? Az evenkenti szuletesnapon? Karacsonykor? Hogy magyaraznatok meg a nagyobbaknak, hogy hat 'bocs, a kisteso mar tul keson jott es ezert nem kell'? Ok vajon hogy ereznek magukat?
Nekem a cikkbol az jon le, hogy az iroja mar meghozta a donteset - akarmilyen fajdalmas is az.
Es talan ezt a cikket is azert irta meg, hogy az 'nem mondhatom el senkinek, elmondom hat mindenkinek alapon' segitsen neki feldolgozni a dontesenek a kovetkezmenyeit.
Én nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy elvetessem a babámat, de elfogadom, hogy másnak lehet ilyen helyzete, ahogy a családunkban is volt már ilyen, és támogattam az illetőt, ahogy tudtam. De ő sem csinálta végig az apa nélkül, szerintem ezt nem szabad. Minden jót!
Az megdöbbentő, hogy a férjednek nem akarsz szólni. Bizalom, megértés, támogatás...?
Azon is ledöbbentem, hogy 40 éves önmagadat hogy leöregezed. Én 41 vagyok és öt éve küzdünk babáért. Az elsőért. Nem hiszem, hogy nekem máris fekete fejkendőt kéne kötnöm magamra és unokázni... :-) A baráti körünkben is max. 14 év körüliek a gyerkőcök... De nyilván ez tájegységenként változhat.
Na de könyörgöm..az tényleg nem opcionális, hogy nem osztod meg a férjeddel!!!!!!!!!!!!! Ennyi erővel minek élsz vele??? És egyébként az Ő gyerekét készülsz "elvetetni", hogy szép szóval éljek, de ne szépítsünk, megölni! És ő még csak nem is tud róla...és, ha egyszer véletlenül kiderül??? Akkor mit mondasz neki?? És Ő hogyan fogja érezni magát??? :( Fordítva te hogy éreznéd magad????
Hiszem, hogy ez a lelkecske okkal szeretne a világra jönni! De ha mégsem...hát legalább az apja tudtával és méltósággal távozhasson a világból, ne pedig titokban, szégyenkezésben és sunyin...szerintem legalábbis. Sajnálom a férjed és remélem jól döntesz/döntötök!!!!!
A férjnek tényleg illene elmondani, azért ez őt is érinti.
Azzal pedig nem értek egyet, hogy ahol elfér négy, ott van hely az ötödiknek is, mert ez meddig folytatható? Húsz gyerek esetén is fennáll? Nem tartom normálisnak, hogy a férj egész nap robotol, hogy el tudja tartani a családot, mert akkor tulajdonképpen mikor vannak együtt?? :(
Az életszínvonallal kapcsolatos véleményem: hozzászoktunk a jómódhoz, amelyet nehéz feladni. Nem biztos, hogy akkor vagyunk jó szülők, ha minden gyereknek külön szobája, legújabb "kütyök" stb. vannak, hanem ha szeretjük Őket.
Én megértem, ha valaki "hibázik" (bár a hibákban nem hiszek, minden okkal történik és azért hogy tanuljunk belőle, bölcsebbé váljunk), de észre kéne venni hogy megoldás mindig létezik, javítani lehet minden helyzeten. Csak nem árt, ha a szívünkre hallgatva cselekszünk, félretéve az önzést, mások véleményét, ( és anyagi helyzetünket). Teljes szívemből kívánom, hogy ne kövess el erőszakot a gyermeked ellen, akire még annyi öröm és szeretet várna az életében!
Mennyire könnyű mások felett ítélkezni, és mennyire kegyetlenül teszi ezt néhány nő, te atyaég! Ráadásul álszentül.
A körülmények megítélése ennyi információ alapján meg nem lehet reális, és úgy gondolom nem is volt az írás célja.
Ne adja örökbe, csak azért, mert valakinek nem sikerül teherbe esnie. Ne legyen bűntudata azért, mert másnak nem sikerül. Nem a másik életét éli, hanem a sajátját.
És ahol elfér 4, ott már nem biztos, hogy az 5-nek is jut hely. Vagyis jut, de anya/apa egyre kevesebbet eszik. Mindenki tudja, hogy mennyi az a gyerekszám, amit még el tud tartani.
És ha az 5. babát elveteti, a többi 4nem fogja a szemére vetni anyának. Én utánam is lett volna tesó, szüleim már nem tudták vállalni. És nem maradt bennem rossz érzés. Az ő dolguk volt, semmi közöm a szüleim döntéséhez.
Azért mert nekem van 2 gyerekem, még megértem azt is, aki csak egyet tud vállalni. Ő tudja, mennyit bír el a család. De mást elítélni és gyilkossággal vádolni, az szemét dolog.
A posztíró megkért, hogy továbbítsam a következőket felétek - szeretne továbbra is névtelen maradni:
"Nem szerettem volna hamis néven beregisztrálni, ezért Diát kérem meg, írja meg helyettem is a válaszokat.
Köszönöm mindenkinek, aki megértett. Fáj minden olyan szó, amelyik támad, elítél, lelkiismeretlennek nevez. Higgyétek el, nem pillanatnyi szeszélyből döntöttem így, alaposan átgondoltam, volt rá időm.
Az, hogy örökbe adjam, egyáltalán nem jöhetett szóba. Megírtam az anyagi helyzetünket, a terhesség, a szülés és gyerekágy alatt nem mehetek szabadságra, táppénzre, mert az egyenlő lenne a kirúgással és az anyagi ellehetetlenüléssel. De ez csak az anyagi oldala. Nem lennék képes megválni attól a babától, akit én szültem, de akkor meg megint abban a mély szakadékban találnám magam, amitől éppen óvni akarom a családomat. Egészségileg sem vállalhatom a terhességet, öregnek érzem magam hozzá, és fáradtnak. A nagy gyerekeimnek hogyan is magyarázhatnám el, ha a megszült kistesvérüket odaadnám egy idegennek?
Volt, aki azt írta, lehetne fogalmam a védekezésről. Mint írtam, védekeztünk (védekeztem), ami éveken át nagyon jól működött. De egyik módszer sem 100%-os, aki lekezel azzal, hogy nem volt eszem védekezni, az maga is belekerülhet ebbe a csapdába bármikor (kivéve persze, ha nem él nemi életet soha többé).
A férjemnek azért nem mondtam el, mert ő mélyen vallásos, lebeszélt volna az abortuszról. De aztán ő hajszolta volna magát a még több túlóra vállalásával a szívinfarktusba, mert ő nagyon lelkiismeretes, erején felül dolgozna, tudom. Márpedig a meglévő 4 gyerekünknek anyára és apára is szüksége van.
Amiért még nem mondom el neki, az pont a hite. Nem akarom, hogy minden nap marcangolja magát.
Megvan már az időpontom a műtétre. Szerencsére a nőgyógyászom nagyon megértő és emberséges.
Kívánom mindenkinek, hogy sose kerüljön ebbe a helyzetbe, aki pedig elítél, próbálja meg az én szememen át nézni a helyzetemet. Könnyű a másik felett pálcát törni, ha nem nekünk kell a következményeket viselni."
Egyébként, akik azt tanácsolják, hogy adja örökbe azok voltak már hasonló helyzetben és meg tudnák tenni?? Mert mondani ugye nagyon könnyű!!
Nem kell halál, meg egyéb tragédia, elég manapság egy féléves munkanélküliség és padlóra vág egy családot.
Szörnyű dolog az abortusz, de a már megszületettekre is gondolni kellene!!
Olvastam dia levelét, nem kívánok többet a témához szólni. Amennyiben az a magzat egészséges lenne és már megfogant, JOGA van az élethez. Szememben ez a névtelen hozzászóló, még ha azt mondom meg is értem az anyagi helyzetét...stb. akkor is egyenlő azzal a nővel akivel halálra éheztette a gyerekét. Semmi különbséget nem látok a két eset között. Gyilkos.
És gyorsan még leszögezem nem vagyok abortuszellenes. Sőt két olyan eset is lenne amikor én sem gondolkoznék egy percet sem:
1. Ha élettel nem összeegyeztethető a kicsi megszületése és erről persze van mindenféle orvosi papír.
2. Ha azt mondnák, hogy én meghalok, mert mondjuk méhen kívüli és nem lehet megmenteni sehogy sem vagy valami más bajt okoz a terhesség, ami miatt közvetlen életveszélybe lennék és sehogy sem lehetne megmenteni mindkettőnket.
Plussz egy különleges eset:
3. Ha mondjuk megerőszakolnak az utcán és terhes maradok. Ebben az esetben kihordanám és örökbe adnám.
Azért arra gondoljatok, hogy egy megfogant kis élethez minden esetben két ember kell - vagy lombik, de ez most itt mindegy - szóval azért még felvetődött bennem a kérdés. Milyen módon védekeztek, hogy várandós maradt? Ez érdekelne.
Egy hivatalosan még nem létező sejtcsomó abortálása más, nem ugyanolyan, mint egy anyakönyvezett, élő gyermeké.
Az embrió NEM gyerMek!
A posztolótól Én kérek elnézést.
Ha később kiderül, márpedig az ilyen dolgok igen is ki szoktak derülni, akkor a posztoló valószínűleg örökre elveszíti a férje bizalmát, ne adja isten, magát a férjet is. Ez sem lesz jótékony hatással az anyagi helyzetükre. (csak halkan jegyzem meg, ilyen erővel a már meglévő gyerekekből is tizedelhetnénk, ha valami okból anyagi csődbe kerülünk. De ugye azt mégsem teszi senki. Egy magzatot elvetetni sajnos sokkal könnyebb, pedig az is ember, lélekkel, testtel, kislábujjakkal együtt!)
Orvosilag is megkérdőjelezhető a sejtcsomó elnevezés, mivel nem tudjuk hanyadik hétben van az anyuka.
csakis a sajat lelkiismeretednek tartozol elszamolassal es nincs konyortelenebb biro, mint a lelkiismeretunk. Nekem ugyan sosem volt abortuszom, de el tudom kepzelni, hogy az egyik legfajdalmasabb es legnehezebb dontes, amit egy no meghozhat eleteben. A kovetkezmenyeit is neked kell viselned es bar ugy erzem, helyesebb lett volna, ha a ferjeddel kozosen dontotok, ertem, hogy ot probalod vedeni (a politikai korrektseget mellozve, a ferfiak ugyanis sokkal gyengebbek nalunk).
Ne torodj az alszent itelkezokkel, mar Jezus is megmondta, hogy az dobja az elso kovet, aki buntelen.
Sok lelkierot kivanok neked es szerencset, hogy sose kelljen tobbe ebbe a helyzetbe kerulnod.
Jaahh én fel sem veszem az ilyen hozzászólásokat, mint lenovo, aki sejtcsomónak nevez egy pár hetes embriót illetve később magzatot, az nincsen tisztában azzal, hogy pl mikortól ver a kis szíve. De ha már ennyire belemegyünk az részletekbe, akkor amikor még csak sejtcsomó, már akkor is ÉL! És aki öl az gyilkos. Mindegy mekkora az az ember. ( A kivételes eseteket már leírtam ) Ha már kelica is a Bibliából idézett, akkor én is megteszem : Ne ölj....ez "csak" a tíz parancsolatban van benne...
És akkor ismét elmondom, hogy nem azzal bajom amit tesz, hanem ahogy!!!!!!
Tipikus női hozzáállás,mindenki moralizál ezerrel...félreértés ne essék,én is nő vagyok és abszolút abortuszellenes,mégis betegesnek tartom ezt az egészet.
Hát NEM.
Éljen csak a tudattal, hogy embert ÖLT. És hogy miért gondolom, hogy már nem csak egy sejtcsomóról beszélünk, nos, az, hogy észrevette terhes, az legalább 4-5 hétbe telt és ha igaz, hogy gondolkozott még néhány hetet, ahogy ő írta, akkor mondjuk legyen 8 hetes. Nem kell mélyreható biológiai tanulmányokat végezni, elég csak a felső menü sorba rákattintani a terhesség hétről-hétre 8-as gombjára, idézek akkor:
" A babádnak immár felismerhető arca van! Egyre felismerhetőbb a szája, nyelve, orrcimpája, és már a 20 tejfog csírája is ott várakozik a fogínyében. A hát izmai a gerinc mentén növekednek, miközben az ivarszervek fejlődése is lassan differenciálódik, most alakulnak ki a herék és petefészkek kezdeményei. A karokon és lábakon már felismerhető a könyök és a térd. Az ujjak és lábujjak is láthatók már, de egyelőre még össze vannak nőve. A kicsi testhossza most már eléri a 8-11 mm!
Amint a kéz- és lábujjak fejlődése során kialakulnak az első ujjpercek, megkezdődik a csontosodás folyamata. Az agy pedig nő és fejlődik, hogy babád jó eszű gyerek lehessen. Megjelennek az első reflexes reakciók – bizonyos ingerekre adott automatikus válaszok. A téged és gyermeked összekötő köldökzsinór működésbe lép, és minden véredényével a kicsi tökéletes ellátását szolgálja. Sőt, babád leendő belei is még a köldökzsinór részét képezik. Ha ezen a héten készül ultrahangos felvétel, azon már jól látható az ütemesen összehúzódó szív és a kicsi reflexes mozdulatai."
És akkor egy 8 hetes "sejtcsomóról" beszélünk ugyebár...
Vagy másik példa: Bár teherbe esik, de sorra veszíti el a magzatait, van itt olyan, aki 4-5-6 vetélésen van túl vagy ami még rosszabb halva szülésen. És mégis itt ír a babaneten, és nem adja fel a sokadik halál után sem
Mondok még: Egészséges született baba, akiről később derült ki, hogy leukémiás, súlyosan. Meghalt....
Folytassam? Ezek mind-mind babanetes történetek. Mind itt olvastam.
Aki nem képes együttérezni, miért tartja fontosnak, hogy belerúgjon még egyet? A saját testével műveli azt, amit művel, nem a tiétekkel.
Egyébként meg örülök annak, ha olvassa! Helyes! Legyen csak tisztában azzal amit tesz! És ismét elmondom, hátha valaki nem olvasta:
Rengetegen várnak örökbe fogadható kisbabákra. És ez a kis lény boldogan élhetne egy családban! ADJA ÖRÖKBE!!! Élete végéig hálával fognak gondolni rá, akikhez kerül a baba, még ha ismeretlenül is.
Ehelyett a kórházi veszélyes hulladékban végzi. Gratulálok!
Gondolom, milyen nehéz lehet neked. Nem próbállak lebeszélni, azt megteszik itt mások.
Javaslom, ha már megteszed, gyászold el rendesen. Nem lesz könnyű. Én elveszítettem egy babát, és magamat vádolom érte, pedig nem tettem semmi ártót.
Részvétem a fájdalmadban, s ha mégis meggondolod magad, hajrá-hajrá!(Amúgy a családoddal nem beszélsz a kicsiről, lehet más perspektívát is kapnál, s világosodna a kép előtted...)
És te is csak egy embrió voltál régebben.
Tudom, hogy téged nem tudlak meggyőzni és nem is akarlak, te úgy gondolod én így.
Csak abban reménykedem, hogy a poszt írója meggondolja és átgondolja ezt az egészet. Nahh akkor eddig nem is szóltam hozzá, néhány kérdést csak feltennék, hátha válaszol a poszt írója, aminek azért is örülnék, mert néhány homályos részletre fény derülne.
Tisztelt Anonymus!
1. Hogyan védekeztek?
2. Miért nem használt esemény utáni tablettát, amennyiben a védekezés tablettával vagy óvszerrel történt és elfelejtette bevenni a tablettát vagy kiszakadt a gumi.
3. Ha már megesett a "baj" , ez mikor hányadik hétben derült ki?
4. Most hanyadik hétben van?
4. Hogyan akar a mélyen vallásos férje szemébe nézni aki nyilvánvaló azt mondaná, hogy ne tegye? Mit csinál ha évek múlva véletlen kiderül?
5. Miért van annyira ellene az örökbe adásnak?
@bdana: te beteg vagy...kezeltesd magad...Jó szakemberek vannak itt a babaneten is...
Nem mindig tesszuk ezt kegyetlensegbol, gonoszsagbol, sokszor onmagunkat vedjuk azzal, hogy felrenezunk, kenyelmesebb nem tudomast venni valamirol, hiszen akkor az mar nem is letezik, nem igaz?
Hanyan ezren eheznek es elnek emberhez meltatlan korulmenyek kozott csak itt, Magyarorszagon? Hany gyermek ebred gyomorgorccsel, hogy vajon aznap mert fogjak ot utni-verni a kedves szulei? Talan eppen a szomszedunkban. Hany raszorulo mellett megyunk el naponta erzeketlenul.
Ha eletrol beszelunk, szerintem nem csak a puszta biologiai let szamit, hanem a minoseg is - szeretik vajon azt a kicsit (vagy nagyot), ertekes-e valakinek az o lenye, ramosolyognak-e, megolelik-e?
Vagy ugy no fel, hogy o mindenkinek csak teher, kolonc. Naponta a szemebe vagjak, hogy omiatta nem engedhetik meg maguknak ezt vagy azt, dolgozzak magukat halalra es o az oka, hogy nem onmegvalosithat anyuka vagy apuka.
Egy idealis vilagban valoban nem lenne szukseg abortuszra, a valosagban viszont ne iteljunk el masokat - hiszen mi nem vagyunk az o borukben, nem ismerhetjuk az osszes korulmenyt, ami meghozatta veluk a dontesuket - ezert nem mukodik az, hogy 'en a te helyedben...'
Ha az abortusz révén kevesebb megalázott, elhagyott, bántalmazott, nélkülöző, nem szeretett, de megszült gyerek születik, akkor igenis van létjogosultsága. Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehet annak a gyereknek leélni egy életet úgy, hogy tudja NEM KELLETT, de mégis megszületett?
Én itt kiszálltam, és tisztelettel megkérek mindenkit, hogy ne etesse a trollt. Köszönöm.
Amit írtál, kicsit kisarkítottnak érzem most ezzel a poszttal kapcsolatban. ( Egyébként én is pont így gondolom általánosságban ahogy te)
Én nem mondtam, hogy nevelje fel a babát a posztíró. Azt mondtam, hogy ha azok a pontok nem állnak fent amit írtam, hogy mikor támogatom az abortuszt, akkor hordja ki, szülje meg és azonnal adja örökbe. Szerintem így az ő lelke is tiszta maradna és meg merem kockáztatni, ha lenne annyi tisztesség benne, hogy oda áll a férje elé és elmondja mi a helyzet, akkor még a férj is belemenne ( ismerve a posztíró által leírt anyagi körülményeket )
Csak remélni tudom, hogy a posztíró olvassa a kommenteket és ismét csak annyit tudok mondani, hogy nagyon bízom abban, hogy átgondolja a dolgokat. Mindenki miatt! Saját maga miatt, a férje miatt és a meg nem született baba miatt is.
Nem tudom, mit tennék - de el biztosan nem vetetném.
Azt tudom, hogy nagyon-nagyon sokan hosszú éveket várnak, hogy örökbe fogadhassanak egy babácskát. Ők csak úgy tudnak gyermeket vállalni, ha a gyermek megszületik. Minden baba az életre készül.
Gondold át: add meg neki az esélyt, hogy ember lehessen. Ha nem is tudod felnevelni, add meg a lehetőséget, hogy éljen és boldog családba kerüljön.
Ha mégis másképp döntesz - az a te döntésed, de a férjeddel mindenképp beszéld meg!
És én a mai napig nem értem, hogy az abortusz HOGY nem számít gyilkosságnak a 21. században. A baba fogantatástól ember, ez tagadhatatlan, maximum méretben picike. Ez az emberke Benned most ugyanúgy érez mindent, mint az első négy gyermeked közül bármelyik. És ez az emberke ugyanúgy haláltusát fog vívni, mikor eljön a perc, hogy széttrancsíroztatod. A gyilkosságot pedig semmilyen körülmény nem ellensúlyozza. A különbség, hogy 9 hónap múlva leültetnének érte....de most még hogy ilyen kicsi, nem. Álszent buziság. És nagyon, de nagyon szomorú és tehetetlenül dühös vagyok, mikor még mindig azt látom, hogy legálisan ölethetünk Magyarországon!
Kedves Névtelen. Én úgy gondolom, nincs az a körülmény, ami felmentene téged. Add örökbe őt. Tényleg millióan várnak babára... és a gyilkosságot sohasem fogod tudni feldolgozni..főleg nem egyedül.
Arra meg büszke lehet az az anyuka aki 10 nm- re 5 személyt is bevállalna. Csak gratulálni tudok. Lehet gondolkodni, mi lesz amikor már nem két éves lesz a gyerek. Na de a családi támogatás biztos jól jön...
Csikken, te meg ezért a hozzászólásodért pont azon a szinten vagy, ami a nick neved, csirkés szendvicsnek pont jó lennél, a kutyáknak biztosan ízlenél....
barom....
A másik - a felelős gondolkodás ugyanígy igaz KELL legyen a szóban forgó Névtelenre is. Ha valaki pontosan tudja, hogy NEM akar több gyereket, akkor válassza a "sterilizálás" opciót. Ha pedig nem tette, és már itt az a pici szívecske, akkor tessék megteremteni neki az élet feltételeit - vagy őnála, vagy máshol.
Amin egyébként alapból "felhúztam" magam, az a posztírónak az a mondata volt, hogy ő a saját kényelme miatt nem akar már babát, mert fel kell kelni...stb. Nem tudom elolvastad-e a előző hozzászólásaimat, ahol pl. megkérdeztem, hogy a védekezés mely formáját használták ?( Mert ugye ez sem mindegy, értsd: ha csak a "most elmegyek és gyorsan kihúzom és nem lesz baj" nahh ez nem VÉDEKEZÉS!!! ahogy az sem, ha tablettát szed és elfelejti bevenni pár napot, az SEM az)
Egy szó, mint száz, iszonyat sok olyan nyitott kérdés van aminek ismeretében lehet sok mindenki más véleménnyel lenne, köztük én is.
Egy viszont biztos és ebből az álláspontomból nem engedek. Amennyiben nem állnak fent azok a körülmények amiket leírtam, hogy miért vagyok az abortusz MELLETT, akkor amit a posztíró csinál legazilált gyilkosság.
Jahhh, plusz egy lehetőséget pedig te vettél fel csikken, amennyiben megélhetési "szülő".
A kutyatápért meg elnézést....
Hát ennyit szerettem volna még hozzáfűzni...
Legbelül én is picit "haragszom" Anonimusra, amiért kioltani készül egy csöpp életet, de ez valóban az Ő döntése. Azzal nem értek egyet,hogy a férjének nem mondja el! Én nagyon szeretem a férjem és ettől sokkal kisebb horderejű dolgot sem hallgatnék el előle. Ha valóban hibátlan a kapcsolat/házasság, és a férj valóban vallásos, akkor ne számítson megbocsátásra a "tett" után-szerintem! A férjnek joga van tudni a dologról, mégha a döntés végleges is! Így a kapcsolat menthető, a döntés együtt "túlélhető".
Voltam hasonló helyzetben, így tapasztalatból írhatok, és én is azt mondom szörnyen nehéz helyzet/döntés, de ezt a döntést mindenképp 2 embernek kell meghozni! MONDD EL!
A kommentelőknek üzenem (akinek inge) SZÉGYELLJE MAGÁT MINDENKI! Egy csomó hozzászólás gusztustalan, vádló, felháborító. Nincs jogunk pálcát törni senki feje felett. Ha a szomszéd, vagy egy ismerős/barát lenne, akiről minden körülmény ismert több joggal alkothatunk véleményt, de ez annál sokkal összetettebb. Másrészt úgy "gyilkolásszátok" egymást mintha muszáj lenne. Az ember azt gondolná ezért jöttök ide.
Szerintem ennek az egésznek az lenne a lényege, hogy megírjuk a véleményünket CIVILIZÁLTAN! És pont! Ennyi!
Kedves Anonimus!
Ha meg nem is gondolod magad- bár én bízom benne, BENNED , de szépen kérlek beszélj a férjeddel, amíg lehet! Joga van tudni, joga van neki is ezt a terhet cipelni, és joga van a saját véleményéhez, mégha az nem is változtat semmin!
Köszönet a figyelemért!
Sajnálom a kilakoltatást.
A babanetet meg kérdezem, hogy hol a határ, mi mindent lehet itt még leírni?
Figyelj, az abortusz legális gyilkosság ( a kivételes esetektől eltekintve, amiket már elég sokszor leírtam) Nekem ez a véleményem, és igen, lehet ez valakiknek fáj, nem ért vele egyet, de attól még ez a véleményem és nem ülök a kis trónszékemben, nagyon rosszul gondolod. Hidd el, én kb annyi dolgot megéltem és átéltem, hogy itt 100 embernek bőven elég lenne.
3-4 gyerek,szép nagy család,az 5. gyermek is gyönyörű!De 4 gyerek után ott a "de"...
Hagyjátok békén mindannyian!!!
Nekem meg abból van elegem,hogy vannak akik csak siránkoznak,de a munka büdös, ezért szül x gyereket és annyi pénzt lenyúl az államtól,mint egy jól kereső.
Semmi sem véletlen!
A normális ésszel rendelkező csak addig nyújtózik,ameddig a takarója ér.
Sajnos tudomásul kellet vennünk hogy nekünk soha nem lehet vérszerinti gyerekünk.
Elhatároztuk hogy örökbefogadunk egy csecsemõt.
Kérem aki tudd segitsen...bármiben.. Mit tegyünk? Esetleg ismernek-e olyan személyt aki várandós és nem szeretné,nem tudja felnevelni a kisbabát...? Kérem segítsenek hogy örökbe fogadhassunk egy csecsemõt!!!!
Olyan hölgyet keresünk aki nem tudja megtartani születendő babáját és Ő szeretné kiválasztani az öröbefogadó szülőket.Kérem ha van itt olyan nő aki ilyen helyzetben van írjon és mindent megbeszélünk. Nagyon szeretnénk egy kisbabát akit elfogadunk és teljes szivünkből szerethetünk!
ani8603@gmail.com
Köszönettel: Ani
Amennyiben születendőgyermeteket nem tudjátokmegtartani,kérlek vegyétek fel velem a kapcsolatot, én szívesen örökbefogadnám, nemre és származásra való tekintet nélkül.
20/59511-14
szám 20/ 495-11-14