6 dolog, amivel szembesülnöd kell, ha korababád születik!

Egy korababa születése biztosan nem olyan körülmények között zajlik, mit egy érett újszülött világra hozatala. Aggódás, féltés, félelem, sőt rettegés lengheti be, hiszen itt minden mozdulat, döntés és perc számít, egy vagy akár több kis életről van szó. Ha pedig a korababa szerencsésen megérkezett, még sok időt fog eltölteni a mesterséges anyaméhben, vagyis az inkubátorban. Hogy ezalatt mi zajlik a szülőkben, arról álljon itt a következő hatos lista.

1. Úgy fogod érezni, becsaptak!

De ez nem csoda. Nyilván arra készültél, hogy az első napokat a babád dédelgetésével fogod tölteni. Hogy a kórházban töltött pár nap után hazamehettek. És ehhez képest, egy kisszéken ülve kuporogsz az inkubátor mellett órákon keresztül, miközben esetleg még azt is megtiltották, hogy hozzáérj a babádhoz. Nem a tiéd lett az első etetés, fürdetés és pelenkacsere élménye, mert azt az egészségügyi személyzet végzi el. Persze, hosszú távon nézve ez az egész csak pár röpke pillanat, de soha vissza nem térő pillanat. Szóval mondjuk ki, fullosan szívás!

2. Bűntudatod lesz

Méghozzá kétszeresen is akár. Egyfelől a terhességed és a baba miatt. Biztos figyelhettél volna jobban az étkezésre, biztos meg lehetett volna előzni a császárt, nem kellett volna annyira hajtani, vagy épp aktívabbnak kellett volna lenni, és a sort még folytathatnánk. Mi, anyák úgy általában remekül értünk ahhoz, hogy bűntudatot generáljunk magunkban, de a korababás mamák ebben tutira olimpiát nyernének a szülők között. No persze, erre a környezet olykor még rá is segít egy lapáttal.

És akkor azt a fajta bűntudatot még nem is vettük számításba, ami később jelentkezhet. Például akkor, ha olyan korababás szülőtárssal találkozol, aki elvesztette a babáját, míg a te, hasonló esélyekkel indult gyermeked szerencsére egészségesen fejlődik, él és virul. Naná, hogy beüthet ilyenkor is az érzés. Mert miközben más a gyerekét temette, te képes voltál azon gyötrődni, hogy mennyire becsapva érzed magad, de közben röpke pár hét után már hazavihetted a kicsit. Persze, ilyenkor lehet, hogy nem bűntudatot érzel, hanem iszonyú mély fájdalmat és nem kevés hálát, hogy nem te vagy a helyében.

3. Elképesztő a fájdalomtűrő képességed!

Ha valami a gyereknek fáj, az nekünk, szülőknek is. Szeretnénk minden bajtól, fájdalomtól megóvni a gyerekünket, de ha korababád született, akkor az már az indulásnál teljesen világos lesz, hogy ez bizony lehetetlen! Brutális átélni és végignézni, ahogy a csöppnyi gyereked hangtalanul sír tubussal a szájában, te pedig nem veheted fel, nem ölelheted át és nem tudod megnyugtatni. Vagy amikor újra és újra hiába szúrják meg, hogy bekössék a centrális katétert, te meg ott állsz az üveg másik oldalán és nézed. Csoda, ha olyan kőkeménynek érzed magad belül ezek után, mint egy gettóban élő bandatag?

4. Számíts a flashbackekre!

Igen, pont úgy, mint a droghasználóknál. Van, akinek elég megérezni a kórházi fertőtlenítő illatát a gyerekrendelőben ahhoz, hogy egy másodperc alatt visszarepüljön az első napokba, és rászakadjon minden érzelem, amit akkor érzett. Lehet, hogy a Facebookon a beteg babák látványát sem bírod majd elviselni. Mert egy másodperc alatt gyomorremegtető idegességet érzel attól, ha egy aprócska gyerek orrában meglátod a tubust. Szóval számíts rá, hogy időnként elő fognak törni a kezdeti időszak felkavaró érzéseid, akár még akkor is, mikor a gyereked már iskolás lesz.

5. A kórházból hazatérni még csak a kezdet!

Mert valójában nem is hazaviszed majd a gyereket, hanem mindenféle fejlesztésekre és kontrollokra. Ha kell, a gyerekorvos, ha kell, a neurológiára, vagy épp mozgásterápiára. Minden mérföldkő számítani fog. Minden etetés, minden telerottyantott pelenka, minden pisi fontossága felnagyítódik. A felső légúti betegségektől való félelem miatt előfordulhat, hogy alig mered kitenni a lábad a lakásból. Sosem hagyod abba az olvasást, a tanulást, és az azon való tűnődést, vajon most már minden, a kezdetek miatti szövődménytől megszabadultatok-e. Ja, és arra is rájössz, hogy a koraszülöttséggel gyakorlatilag minden problémát – legyen az látási vagy tanulási – kapcsolatba hoznak.

6. Elveszted az ártatlanságod

Az elején még biztos hiszel az orvosodban, vagy épp az orvosodnak. Amíg minden úgy megy, ahogy a nagykönyvben le van írva, talán ez is természetes. De az a helyzet, hogy semmi sem nyújt garanciát arra, hogy a szüléssel és a gyerekkel minden rendben lesz. Persze, sokat segít, ha figyelsz magadra. De a színvonalas terhesgondozás, az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott párkapcsolat is mind csak segítHET abban, hogy a szülés rendben menjen. És a valóságban olykor még ez sem elég. Mert előfordul, hogy annak ellenére nem megy minden rendben, hogy az orvos erről biztosít. Mert mondjuk szülés közben még egy fertőzés is fellép, amit az orvos nem látott előre. Mindenesetre megtanulod, hogy képezd magad és ne higgy és bízz vakon abban, amit az orvos mond.

Korababás anyukák, ti még mit tapasztaltatok magatokon? Mivel egészítenétek ki a fentieket?

HAMAROSAN KORASZÜLÖTTEK VILÁGNAPJA!