Szülőnek lenni nem velünk született tudás, de ettől még elég jó szülő leszel!

Kudarcot vallottam szülőként?

Ha már szülő vagy, akkor szembesültél azzal, hogy bár a gyermek születése előtt máshogy képzelted, de nem tudsz mindent, nem jön minden ösztönből, ami a kisgyermekes család működtetéséhez szükséges. És ez sokszor nehéz érzés, kudarc, hogy nem tudsz megfelelni mások elvárásának és a saját elképzeléseidnek. 

Érezted már szülőként valaha is, hogy nem megy, csalódott vagy, reménytelennek érzed, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a mindennapok?

A szülőség nem velünk született tudás, ugyanakkor egy része ösztönösen, öröklötten működik. 

Nem vagyok nagy matekos, mégis most az jutott eszembe, hogy így tudnám felírni a helyzetet:

Kisgyermekes család = örömök + nehézségek

Lehet, hogy felkiáltasz: Ennek tényleg így kell lennie? Nem lehetne csak az öröm-faktor? Muszáj a nehézségnek is vele járnia? 

Muszájnak nem muszáj, de én még – a sajátomat is beleértve – nem láttam olyan kisgyermekes családot, ahol fenékig tejföl lenne az élet. És nem csak azért, mert azokat a kisgyermekes családokat látom közelebbről, akik valamilyen probléma, nehézség megoldása érdekében keresnek meg. Minden gyermek megszületésével a korábbi viszonyok megváltoznak a családban, az új, egyre több örömöt hozó egyensúlyi állapot kialakulását természetes módon kísérik nehézségek, amelyek, ha enyhülnek, tolódik a hangsúly a pozitív oldal felé.

Tehát vegyük alapnak, hogy valamennyi nehézség időnként adódik egy kisgyermekes családban. Lehet ez a gyermek oldalán, hogy csak néhány tipikus helyzetet említsek: gond van az alvással, nem fogadja el az új ételeket, nem lehet lerakni egy pillanatra sem, vagy amikor kicsit nagyobb akkor nem kicsit kiakasztó hisztijei vannak, vagy pedig nem megy a szobatisztaság. És lehet a nehézség a szülő oldalán: egyre fáradtabbnak, fásultabbnak, ötlettelenebbnek érzi magát, miközben egy magánál sokkal hatékonyabb, mosolygósabb szülő-kép lebeg a szemei előtt…

Picik és kicsik

 

Így segítheted a gyermeked, hogy megtanuljon egyedül elaludni

Nézzünk jobban rá a nehézségekre

Kérdezheted, hogy miért a nehézségre, abból már elég volt otthon, sokkal vidámabb dolog az örömről beszélgetni. Ez így igaz. És mivel mindenhonnan inkább az öröm illúziója folyik, és az örömöt és a pozitív érzéseket kezelni is könnyebb, ez biztos nem okoz nehézséget a Ti családotokban sem. Ami viszont napi szinten frusztráló tud lenni, az a nehézségek kezelése.

Nem mindegy, hogy annak a kényszere van rajtad, hogy a Ti családotokban meglévő problémát Nektek szülőknek kell megoldani, vagy annak a lehetősége van veletek, hogy a meglévő nehézségre belső vagy külső megoldást keresel. 

Belső megoldás lehet, amit ösztönösen használsz: ringatsz, énekelsz vagy dúdolsz, nyitod a szád, ahogy a kanállal a babád arca felé közelítesz (tudom ezt nem mindenki teszi, rajtam sokat nevetett a férjem annak idején :o) Ha ugyanúgy szólsz a gyermekedhez, ahogy annak idején édesanyád vagy a nagyid hozzád. Ha úgy vidítod fel, ahogy régen édesapád téged.

Külső megoldás lehet, ha … De hát azt nem lehet, mástól segítséget kérni! Én vagyok a szülő, NEKEM KELL MEGOLDANI – gondolja sok kisgyermekes szülő.

Ha érzi is a szülő, hogy valami problémásan működik, a gyermeknek vagy neki nehézsége van: KÜZD ÉS MAGA PRÓBÁLJA MEGOLDANI, mert hiszen mit gondolnának róla mások: a család, az ismerős, a szomszéd: milyen szülő ő?

És még ha tudja is a szülő, hogy van külső segítség, van szakember, aki pont a kisgyermekes családok életének a kiegyensúlyozásával foglalkozik, továbbra is inkább KÜZD ÉS MAGA PRÓBÁLJA MEGOLDANI, mert hiszen mit gondolnának róla mások: a család, az ismerős, a szomszéd: milyen szülő ő?

És azon kívül, hogy más mit gondol róla, hogyan ítéli meg (vagy el) az ő szülőségét, hát hogyan tudna minden reggel tükörbe nézni, ha onnan egy olyan szülő néz vissza, aki nem tud saját maga minden családi helyzetet megoldani. Kudarc bevallani, hogy nem megy, és még a nehéz helyzeteknél is frusztrálóbb segítséget kérni.

VAGY MÉGSEM??

Két kérdésem van hozzád, ha Te olyan szülő vagy, aki - ha nem is teljesen - de ici-picit nyomokban tartalmazol az előző gondolatokból:

-        kapsz-e a családodtól, ismerőseidtől, szomszédtól napi szintű segítséget?

Anyaként: az első gyermeked születése előtt végig követhetted-e testközelből, napról napra nőrokonaid várandósságát, szülését, gyermekágyi időszakát, majd az utána következő éveket? 

Apaként: mindennaposan el tudtad-e lesni a család férfitagjaitól, milyen apává válni, hogy tudsz sok emberből álló támogatást szervezni a gyermek és az anya köré, hogy tudsz határozott és szerető apává válni?

Évezredekig ezt mind (és még sok mindent) megkaptak a szülők, az ösztönös viselkedésen túl ellesték a megtanulható mintákat és megtapasztalták az igénybevehető, természetesen érkező segítséget a családtól, közösségtől. Az iparosodás és a városokba költözés révén azonban ezek a közösségek és ez a támogatott szülőség nagyon sok helyen megszűnt a korábbi formájában – a gyermek nevelésével járó teendők azonban ugyanúgy megmaradtak. És a társadalmi változást sajnos evolúciós csoda sem követte. Nem tud az apa egyszerre két helyen lenni és helytállni: munkahelyen és otthon, illetve az anyának nem nőtt nyolc karja, hogy mindent el tudjon látni: a gyermeket (két kéz és szív), a háztartást (két kéz főz, két kéz takarít), és saját magát (még két kéz).

Ha Te bármelyik fenti kérdésemre nemmel feleltél, nyugodtan húzd ki magad a tükör előtt állva és a világban. Húzd ki magad azzal a törekvéssel és tudattal, hogy ösztöneid, tudásod és szándékod szerint minden TŐLED TELHETŐT megteszel szülőként. És a tőled telhetőbe belefér, hogy nem tudhatsz mindent és így nem tudhatsz mindent egyedül megoldani sem.

Nyugodtan kérj segítséget olyantól, aki számodra megbízható: rokontól, baráttól, szakembertől.

Ettől még elég jó szülő leszel. Hiszen manapság ez a fontos, ugye? Jó szülő lehetsz akkor is, ha vannak nehézségeitek, nem kell tökéletes szülőnek lenned, hiszen a problémák megoldásához kérhetsz támogatást, segítséget. Tudd, hogy nem vagy egyedül! Legyenek ideálisak a gyermek számára a közös mindennapok és kapcsolódások, de nagyon fontos, hogy ezekben a mindennapokban jól érezze magát a szülő: Te is.