Túlélési gyakorlatok szülőknek: Főzz vacsorát a gyerekkel!
Vond be a gyereket, neveld önállóságra, vedd elejét a válogatósságnak! Okos tanácsok ezek, nincs is azzal semmi baj, a kérdés csak az, vajon mennyire életképesek. Mert hogy is néz ki egy vacsorafőzés a gyerekkel közösen? Igazi túlélési gyakorlat.
A legjobb, ha valami olyan ételen agyalsz, ami maximum fél óra alatt elkészül - alapesetben. Ebben a helyzetben számíts rá, hogy legalább 3-4-szer ennyi időbe fog kerülni. Hogy a főzés csupa élvezet lenne? Aha, hát biztosan az, amennyiben azzal tudsz foglalkozni. Fókuszálni. Koncentrálni. Elmerülni és feloldódni. Na, de ez NEM az az élmény.
Kezdjük azzal, hogy előveszed a hozzávalókat. Fix, hogy lesz közte legalább 2-3 olyan, amire a gyerek azonnal fújolni kezd. Ha ezt sikerül is lekezelni, akkor is jön majd a reklamálás, hogy bizony ő nem azt akar vacsorázni, amit te kigondoltál, hanem csokitortát palacsintával, eperhabbal és fagylalttal, némi habos kakaóval leöblítve. Persze, következetes és tudatos szülőként az ember ennek is ellenáll, és kitart amellett az elképzelése mellett, hogy bizony a kölök egészséges, tápláló és rostokban gazdag vacsorát fog fogyasztani, az életkorának megfelelőt. Természetesen.
Számíthatsz rá, hogy mivel a gyerek még mindig azzal lesz elfoglalva, hogy mély fájdalmat érez a vacsora-vágyainak lealázása felett, innentől fel akar kéredzkedni a karodba. Amit, ha éppen répát pucolsz vagy húst szeletelsz, nem éppen könnyű feladat kivitelezni, hiszen mindkét kezedre szükséged lehet. Már ha ragaszkodsz az ujjaidhoz. Persze, adhatsz a gyereknek egy hámozni való zöldséget és egy nem éles kést, pár percig talán leköti. Talán.
Aztán ha nem köti le, maximum elkezdi a régóta tervezett konyhafelújítást és átrendezést. Egyedül. Megakadályozni ugyan nem tudod ebben, ellenben tapasztalhatod majd, hogy mindig abból a szekrényből lóg ki deréktól lefelé, amihez éppen oda kéne lépned, esetleg a konyha közepén öt perc alatt sikeresen megalapítja egyszemélyes, ám világhírnévre törő ütősegyüttesét. Mindegy, a lényeg, hogy te meg balettlépésekben kerülgetheted, míg rohangálsz a hűtő, a pult és a tűzhely között.
És ha véletlenül mégis sikerülne egy óvatlan pillanatban rálépni arra az imádnivaló kezecskére, vagy csak úgy, mert miért ne alapon eltörne a mécses, biztosra veheted, hogy nem úszod meg a következő cirkuszi mutatványt: anya fél kézzel gyereket egyensúlyozva rittyenti készre a család vacsoráját.
Amit persze követ majd az, amikor a gyerek a fazékhoz cipelendő hozzávalók némelyikét akkor is ellenállhatatlannak fogja érezni, ha egyébként a tányérján Sartre megbecsülését kivívó undorral az arcán piszkálja csak. Adj neki néhány szem borsót, répát, karalábét - aztán igyekezz olyan tempóban mindezt feltakarítani, hogy oda ne kapjon a tűzön a kaja.
Ezen a ponton talán már megrendül eddig stabilnak mutatkozó idegrendszered is, és önostorozásba kezdesz, vajon miért is nem választottál más, alternatív útvonalat arra, hogy a szeretteid hasát teletömd: pl. félkész, mirelit étel, virsli mustárral, vajas kenyér felvágottal, sajttal és némi zöldséggel, vagy házhozrendelés. De mire eddig eljutsz, tulajdonképpen letelik az az uszkve másfél-két órácska, ami alatt meg is főtt a spenótfőzelék, és végre tálalhatsz.
A fentieket bemutatjuk nektek egy roppant jól áttekinthető, elképesztően megalapozott tényekre támaszkodó ábrán is. Íme!
Küldetés teljesítve, gratulálunk, és még a gyereked is bevontad! Jó étvágyat kívánunk!
Nálatok hogy megy a gyerekekkel való együttfőzés?
Szilágyi Diána, 2014. április 23.
