Bölcsibe, oviba menni könnyek nélkül

A búcsú a bölcsiben vagy az óvodában gyakran mindkét fél számára nehéz. De mi a teendő, hogy ez gördülékenyebben működjön?

Összegyűjtöttünk neked pár szülői és szakértői tippet.

Egy új környezet sokféle érzetet válthat ki gyermekében, amelyek nagy része kellemes, de vannak kellemetlenebb részei is. A szülők azonnal bűntudatot éreznek, ha gyermeküket sírva kell otthagyniuk valahol. És ha a sírós elváláson hosszú ideig nem lehet változtatni, egyes szülők még döntésükben is elbizonytalanodnak, hogy vajon jó ötlet volt-e a kicsit bölcsibe vagy napközibe vinni.

Jan-Uwe Rogge gyermeknevelési tanácsadó szerint ebben az új helyzetben a sírásnak kétféle típusa fordulhat elő: A sírás oka lehet az is, hogy a stresszhormonok lebomlanak ilyenkor, és a feszültséglevezetés sírás formájában tör ki, másrészt a könnyek oka lehet a szülő elvesztésétől való fokozott félelem is. Természetesen, mint egy síró gyermek anyja vagy apja, nem mindig könnyű elemezni, hogy éppen milyen könnyek gurulnak ki a kicsinyünk szemeiből, majd ennek megfelelően reagálni., azonban mindenképpen figyelni kell, hogy legalább törekedni tudjunk a megfelelő reakcióra.

Anna hároméves lánya nem akart óvodába menni, és ott maradni végképp nem. Legalább is édesanyjának ezt mutatta. Keserűen sírt az anyjától való elválasztás után, azonban, amint Anna kitette a lábát az oviból, a könnyek azonnal felszáradtak, az arcára mosoly derült, és szaladt a többi gyerekkel játszani. Anna viszont rendkívül nagy lelkiismeret-furdalással indult a munkahelyére.

Kati, egy háromgyermekes anya, legidősebb gyermekével, Erikával jól megtanulta, hogy nem minden az, aminek látszik, főként a gyerekekkel kapcsolatban. Két kisebb fiával már rutinos anyukaként működött. Ő arra esküszik, hogy gyors, rövid, kedves szertartásokkal lehet csökkenteni az elválasztástól való félelemet. Érdemes eleinte az egyes cselekvések sorrendjét is megtartani, ezek biztonságot okoznak a gyermeknek.

Érdemes délután is pontosan érkezni a gyerekekért. Sok szülő nem gondol arra, hogy a kicsi gyerekek még nem érzik ugyan az idő múlását, de ahogy a kutyáknál is, a gyerekekben is működik egy fajta belső vekker, ami megjegyzi a megszokott időpontokat. Ha összevissza érkezünk az oviba és bizonytalan, hogy mikor megyünk a gyermekért, azt ő is megérzi, félelmet és bizonytalanságot kelt benne arra vonatkozólag, hogy vajon a szülei tényleg érte jönnek-e.

Az elválás a gyermektől sohasem könnyű. Már a szülés is egy fajta elválasztódást jelent, amit mindkét fél nehezen él meg. Mindig arra bíztatjuk a szülőket, hogy legyenek őszinték gyermekeikkel, azonban ha a kicsi látja rajtad, hogy te is bizonytalan vagy, és a könnyeiddel küszködsz, akkor ő még inkább meg fog ijedni. Egyrészt javasoljuk, hogy ne légy bizonytalan. A döntésed, hogy nevelési intézményben helyezed el gyermekedet egy adott napközbeni időszakra, megalapozott döntésnek kell lennie. Ha nem vagy biztos benne, hogy így kell lennie, akkor valamit nem gondoltál végig. Az óvoda kötelező, de a bölcsőde és a családi napközik is rengeteget segítenek a gyerekeknek a fejlődésben, és a szülőknek, hogy dolgozni tudjanak, és meg tudják teremteni a megélhetési biztonságot is, amely végtére is mindenki javára válik, tehát szükséges. Sokszor látunk olyan szülőket, akik maguk nem tudnak megbirkózni az elválasztás fájdalmával, és akadnak olyanok is, akik önkéntelenül ugyan, de gyermekükre haraggal reagálnak, amikor sír vagy hisztizik búcsú közben.