Miért szeretek szoptatni 45 hónap után is?

Három gyermekkel, három - részben - anyatejes gyermekkel összesen járok 45 hónapnál. Míg az első gyermekemet napra pontosan az első születésnapjáig szoptattam, a második fél éves korára választotta le magát - ő tápszeres is volt, bármit tettem, a szopizás egyszerűen nem kötötte le. Bezzeg a harmadikat, aki immáron a huszonnyolcadik szopizós hónapját kezdte meg. És még egy fikarcnyi esélyt se látok arra, hogy rövid időn belül be szeretné fejezni. De egyelőre nem bánom, elvagyok még mindig a szopizással, noha lassan azért visszakapnám a cicijeimet, amik a kislányom szerint az ő cicijei. De belegondolva, hogy ha itt, most vele vége, akkor soha többé nem fogok már gyermeket az emlőimből táplálni. És ahogy ezt leírom és megint belegondolok, rögtön Pató Pál úr leszek, és igazából ej, ráérünk arra még.

De hogy miért is szeretek annyira szoptatni? Gondoltam, hogy ha már szoptatás világnapja, világhete megosztom veletek. 

Tudom, hogy kényes téma, nem elítélni, megítélni szeretnék bárkit, aki nem szoptat. Nem fájdítani szeretném a szívét annak, aki nem tud szoptatni. Szimplán csak a bennem lévő érzéseket szeretném megosztani veletek és az anyatejes táplálás pozitívumairól írni.

Illetve még minden előtt szeretném csak röviden elmesélni, hogy mennyire nehéz és küzdelmes volt mindhárom gyerkőcömmel a szoptatás beindítása. Mindhárman császármetszéssel születtek, először majdnem egy hétbe telt, mire beindult a tejem, másodjára már "csak" három napba. Harmadjára az elején nem volt nagyobb nehézség a szokásos belövellési és szoptatás beindulási fájdalmak, érzékenységeken kívül. De ahogy jöttek az első növekedési ugrások, no meg a szopi-sztrájkok három és 6 hetes kora között, rettenetesen megszenvedtem, mert nem akart szopizni, azt hittem vele is úgy járok, mint a középsővel. Végül nyert az anyatej, de őszinte leszek: mindhárom esetében biztos vagyok, hogy az elején mennyiségben több könnycseppet hullajtottam, mint amennyi anyatejet termeltem, és nem azért, mert végül kevés volt a tej, hanem mert rengeteget sírtam. 

Végül azonban happy enddel zárult mindegyik történet, és ma azt tudom mondani, hogy boldog szoptatós anyuka vagyok és valójában még örömmel viselem ezt a mindennapokban, és nem teherként gondolok rá. 

És akkor jöjjenek az okok, hogy miért szeretek annyira szoptatni:

1. Mert éjjel egy pillanat alatt visszaaltathatóak szopizással. Csak összebújik velük az ember, összecsatlakozunk, és már alszik is mindenki tovább. Baba is, anya is. Nincs szükség dajkálásra, sétálgatásra, hogy újra álomba ringassuk a babát. (Bár, azért kiegészítésként hozzá kell tegyem, hogy minden gyerek más, minden baba más, és jómagam is tudok olyan babáról, aki hiába volt szopis baba, nem tudott vele éjjel szimplán csak összebújni az anyukája, mert minden szopizás után ki kellett kelni az ágyból, alaposan megbüfiztetni, hogy utána nyugodtan, hasfájás nélkül aludjon tovább.)

2. Mert nem kell a tápszerrel bajlódni. Volt benne részem és tudom, hogy egyébként már mennyire könnyű tápszert készíteni, hogy már milyen szuper hőtartó üvegek vannak, aminek hála könnyen viheted bárhova a kész tápszert, vagy készítheted el akár langyos vízből. De akkor is, annyira könnyű sosem lesz, mint elővenni a cicit.

3. Mert ezáltal rengeteg marad a családi kasszában. És itt nem csak a tápszer árára gondolok, hanem arra, hogy az én tapasztalatom az, hogy minél tovább szopizott egy gyermekem, annál kevésbé volt beteges, ergó annál kevesebb gyógyszerre volt szükség. Apropó, gyógyszerek...

4. Mert az egyik legjobb láz és fájdalomcsillapító. Mindkettő esetében nagyon sokat segített, hogy szopizós babáim voltak: lázat csillapít, ha fájdalom van, szoptatással sokkal könnyebb megfelelő folyadékot bejuttatni egy baba szervezetébe. És fogfájás esetén is azt tapasztaltam, hogy az első időkben a cicizés sokat tud segíteni, ki tudja tolni a fájdalomcsillapítók használatát. 

5. Mert én azon mázlisták közé tartozom, akiknek a súlyát kordában tartja a szoptatás. Itt is tudom, hogy sokan pont, hogy híztak tőle, de nekem rengeteg bevitt kalóriát éget el. Kicsit izgulok is emiatt, hogy mi lesz velem, illetve azzal a sok felesleges kalóriával, ha majd abbahagyom a szoptatást!?

6. És végül, de nem utolsó sorban: mert annyira csodás, meghitt és intim pillanatok ezek anya és babája között, amelyeket a mai napig imádok, és talán ezért sem sürgetem az elválasztást, helyette igyekszem kiélvezni, ameddig csak lehet.

Mesélj, és te miért szeretsz szoptatni? Már ha szeretsz. És ha nem szeretsz, miért nem?