Segítség, lyukad a fog!

Fogaink kezdeményei már akkor ott lapulnak az ínyünkben, mikor megszületünk, de csak úgy hathónapos kor körül kezdenek utat törni maguknak. A fogrügyek azonban már akkor is érzékenyek, mielőtt a baba első foga áttörne. Az egészséges fogazat, az ép, ellenálló fogzománc kialakulásához kellő mennyiségű fehérjére, kalciumra, foszforra, D-vitaminra és fluorra van szükség. A fogak előtörése után a nyál kalcium-, magnézium-, foszfor-, és fluorion koncentrációja erősíti a fogzománcot.

A fogszuvasodás kialakulását a lepedékképző szénhidrátok, elsősorban a répacukor fogyasztása segíti elő. A szénhidrát a szájban levő baktériumok táplálékául szolgál, ám bontása közben ezek a baktériumok savat termelnek, amely – legyen is az bármennyire kemény – előbb-utóbb kikezdi a fogzománcot. Minél gyakrabban jön létre szánkban – például a főétkezések közötti nassolás miatt – savas pH, és minél hosszabban marad fenn ez az állapot - mondjuk, egy cukorka szopogatása vagy a fogmosás elmulasztása miatt -, annál nagyobb a fogszuvasodás kockázata. Minél tapadósabb, ragacsosabb az édesség, annál tovább marad a szájüregben – megtapadva például a fogakon -, és így annál több idő áll a mikroorganizmusok rendelkezésére a szénhidrát lebontásához.

A szénhidrátokkal szemben a zsírok – bevonó hatásuknak köszönhetően – védik a fogakat a szuvasodástól, ezért kevésbé okoz fogszuvasodást a csokoládé, mint a cukorka. Ettől függetlenül jobb, ha csokoládét sem adunk jó ideig a gyereknek, hiszen bár a fogakra esetleg nincs olyan káros hatása, a gyerek súlyfejlődésében és étvágyában komoly károkat okozhat.

A táplálék állaga, összetétele a nyálelválasztáson keresztül befolyásolja a fogszuvasodást. Alvás alatt a nyálelválasztás csökken, ezért sem ajánlott lefekvés előtt cukros ételt, italt – például kakaót - fogyasztani. Általános, de nagyon helytelen gyakorlat, hogy a cukros teával telt cumisüveg állandóan a baba keze ügyében van. Ennek a gyakorlatnak köszönhető, hogy a még csak kibújni készülődő fogak is romlásnak indulnak, és mire kibújnak, már nem fehéren tündökölnek a kicsi szájában, hanem fekete csonkként éktelenkednek egészen a fogváltásig. Arról nem is beszélve, hogy a tejfogak romlása hatással van a későbbi maradandó csontfogak fejlődésére is: ha egy kisgyerek tejfogai rossz állapotban voltak, sajnos, valószínűleg csontfogaival sem lesz szerencsésebb.

Ha gyermekünknek már van foga, és biztonsággal rágicsál mindent, eljött az ideje, hogy megtanítsuk az ételeket is megrágni: adjunk neki olyan ennivalót, amelyekkel rágásra késztetjük. Rágás közben ugyanis fokozódik a nyálképzés, s a nagyobb nyálmennyiség egyrészt tisztítja a fogakat, másrészt pufferoló hatású, vagyis semlegesíti a baktériumoknak köszönhető savas közeget. Természetesen, sose hagyjuk a gyereket magára evés, vagy rágcsálás közben, hiszen bármikor előfordulhat, hogy félrenyel, vagy megakad a torkán egy falat, és ilyenkor az azonnali segítség rengeteget számít.

A fogszuvasodás megelőzésében az édességfogyasztás csökkenésének és minél későbbi bevezetésének, valamint az étkezést azonnal követő fogmosásnak van a legnagyobb szerepe, mert ezáltal a szénhidrát rövidebb ideig tartózkodik a szájban. A fogmosást már akkor érdemes elkezdeni, mikor az első fogacska megjelenik a baba szájában. Ilyenkor persze még a mamának kell tisztítania a pici fogát – ehhez egy benedvesített gézdarab, vagy egy ujjra húzható fogkefe is elegendő. Később, mikor már több foga van a gyereknek, adjuk a kezébe a fogkefét, és hagyjuk, hogy rágcsálja, játsszon vele – de még ilyenkor is a szülőnek kell elvégezni a munka érdemi részét. Segíti a gyereket a helyes fogmosási technika elsajátításában, ha együtt moshat fogat szüleivel. Amíg a gyerek nem tud köpni, addig csak a sima fogkefét használjuk, ne tegyünk rá fogkrémet. Ám ha már nem nyeli le rögtön a fogkrémet, és képes kiköpni a szájából, érdemes elkezdeni a fluortartalmú fogkrémek használatát, különösen ott, ahol az ivóvízben kevés a fluor. Ez az anyag ugyanis beépül a fogzománcba és erősebbé teszi.

És ami a legfontosabb: mikor kibújt az első fog, tegyük meg első látogatásunkat a fogorvosnál – így elkerülhető az orvostól való félelem -, majd félévente mindenképp – ha van lyukas foga, ha nincs - vigyük el a gyereket hozzá.