Micónapló – Baleseti helyzetjelentés

Micóval november ötödikén vettünk részt a tizenöt hónapos oltáson. A szokásos síráson kívül más kellemetlen mellékhatás nem mutatkozott később sem. A mázsáláson kiderült, hogy Milán 10,3 kiló, és 79,5 cm. Csani öt centivel rövidebb, ámde nyolcvan dekával több volt ennyi idős korában, úgyhogy a két fiú közti testalkati különbség továbbra is kiütközik. Per pillanat tizenkilences lába van, és lehoztam a nyolcvanhatos ruhákat a padlásról, mert a nyolcvanas felsők ujja igencsak kezd rövid lenni, a bokavillantós nadrágokról nem beszélve.

Micó nagyon ügyes, egyedül eszik kanállal, sőt villával is, és általánosságban ezek a finommotoros mozgásos dolgok nagyon jól mennek neki. Sajnos a nagymozgások annál kevésbé. A gyermekem továbbra is folyamatos életveszélyben van. Egyszer Csaninak is felszakadt a szája, meg egyszer Micónak is, csak neki óránként egyszer...

Konkrétan a hétvégén huszonnégy óra leforgása alatt hasadt fel az ajka alul is, felül is, harapta el a nyelvét, sértette fel az állát, púpozta fel a fejét, és szúrta meg a homlokát a konyhaasztal sarkával. Néha már azon aggódom, hogy nincs-e valami baj az egyensúlyérzékével. Mintha az eséshez való tehetsége is minimális lenne, de egyáltalán nem is vigyáz magára. Csanád esetében fel sem merül bennem, hogy bármi gond lehetne, de ha Micó mászik a létrára/ágyra/székre, akkor nem az a kérdés, le fog-e bucskázni, hanem az, vajon vér is folyni fog-e vagy csak könny.

Hónapok óta nem bújt ki új foga, de a minap vettem észre, hogy az őrlők már egészen komolyan dudorodnak. A keze egész nap a szájában, biztos feszít neki, mert folyamatosan pisztergálja.

Voltunk ortopédián is, ahol mindent a legnagyobb rendben találtak. A doktornő merő vadbaromságnak tartotta az ötletemet, hogy szupinált cipőt használjunk megelőző céllal. Nem pont ezt mondta, de pont úgy nézett, miközben megkérdezte: már miért tennénk ilyet...?!

Mostanában álltunk át a napi egy alvásra, ami valamivel könnyebben szervezhetővé teszi a két fiú egymáshoz képesti napirendjét.

Alapvetően jó kedélyű kisgyerek, de már tudja érvényesíteni az akaratát. Bár csak néhány szót és szókezdeményt használ rendeltetésszerűen, kiválóan kommunikál, remekül hangsúlyoz. Legtöbbször elhangzik a „nééé” - nézd, a „mie” - mi ez, és a „mámámámámám” – enni kérek szavak.

Ha zene csendül fel, akkor rendkívül mókásan rázza a fenekét, a kezeit a feje fölé emeli, és körbeforog. Sokat nevet vagy mosolyog, és továbbra is sokat bújik. Csanival kezdenek összenőni, egyre többet bohóckodnak, kergetőznek és kuncognak közösen. Csanád szerencsére nem irigy, legtöbbször megkínálja Micót az ételéből, ad neki a játékokból, és védelmezi még akkor is, mikor ez teljesen szükségtelen. Például kihirdeti az óvodában, hogy senki nem bánthatja a testvérét, mikor egyébként, nem is véltünk felfedezni ilyen szándékot az elvetemült középsősök részéről.

Micó reggelire valamilyen gabonapelyget kap, ebédre húsos főzeléket, uzsonnára joghurtot, vacsorára kis szendvics-katonákat, és elalvás előtt egy kis tejet. Este nyolctól reggel nyolcig alszik.

Olyan furcsa, hogy ilyen nagyfiú lett, hihetetlen önálló, igazi jó kis önérvényesítő képességgel, valódi kisfiú most már, igazi gyerek.

Közben elkezdtem nagy izgalommal a működésemet dúlaként. Három kismamával foglalkozom. Az egyik a barátnőm, az ő szülésénél nem leszek ott, de remek napot töltöttünk együtt, amikor is átbeszéltük a várandósság, a szülés és a gyermekágy összes testi-lelki folyamatát, és igyekeztem őt hasznos tanácsokkal ellátni. Boldog vagyok, hogy azóta is hozzám fordul a kérdéseivel.

A második szintén barátnőm, nagyon szép első dúlázós alkalmat töltöttünk együtt. Játszottunk egy személyiségfejlesztő játékot, lelkiztünk, és a releváns tudományos fejezetek átnézésére is volt időnk. Májusra várják a babát.

A harmadik kismamáról semmit sem tudtam, ismerős ismerőse keresett dúlát. Rendkívül szimpatikus, pozitív szemléletű és kedves nőt ismertem meg a személyében. Nagyon jót beszélgettünk egy kávézóban, izgatottan várom a hívását, hogy megmondja, hogyan döntöttek: igénybe veszi-e a szolgáltatásaimat.

Hogy spirituálisan is ki tudjak teljesedni a dúlaságban, megkaptam ma a dúlababámat, Annit. Egy kézműves-babavarró hölgy varrta nekem. Anni puha textilből van, kismama, a pocakjában kisbaba. Mikor megszületik a baba, a karjába veszi, és szoptatja. Csodálatosan szép teremtmény, ő jelképezi nekem mindazt, ami a dúlaságban csodálatos.

Még egy nagyszerű élményről szeretnék beszámolni. A múlt hétvégét Szegeden töltöttük apukáméknál, és megtudtam, hogy a legidősebb unokaöcsém külföldre költözik a barátnőjhez, és ennek örömére unokatestvér találkozót szervez egy helyen. Konkrétan elmentünk az öt unokatestvéremmel egy kocsmába, alkoholt fogyasztottunk, és Tata emlékére biliárdoztunk. Rengeteget nevettünk, dumáltunk, és csak azt nem értettem egyedül, miért nem csináltunk soha ilyet korábban, mikor mindenki iszonyú vicces és jó fej.

Azt hiszed, ismersz valakit, és aztán kiderül, hogy nem eléggé... Én vagyok a legidősebb, döbbenten láttam, hogy a többiek is felnőttek, és csak néztem a legkisebb unokaöcsémet, akit tizenhárom évesen, újszülöttként ringattam, és nem akartam elhinni, hogy ez a 190 cm magas, nagykorú, jóképű szőke valóban ő...

Szofi