Bölcsi, nem bölcsi
Azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy bölcsibe adni kisgyermekünket egyáltalán nem könnyű. Magát a döntést meghozni sem egyszerű. Itt most nem a bölcsődei jelentkezés technikai oldalára gondoltok (bár az is elég összetett téma), hanem arról milyen aspektusai vannak egy ilyen döntés meghozatalának, mi mindent kell(ene) figyelembe venni. Biztos lesz olyan tényező, ami kimarad, hiszen nem látom át, minden család helyzetét. Elsősorban olyan családoknak igyekszem segíteni, akik első gyermekükkel először szembesülnek ezzel a problémával, de hátha a többgyermekes családok is találnak benne valami újat.
Sajnos a modern társadalomban igen erős tényező a pénz. Valamiből élni kell. Anyuka a 2. év után már csak Gyesben részesül, így nem minden család teheti meg, hogy szinte csak apuka bevételére támaszkodva folytathassák ugyanazt az életszínvonalat. Ez egy egyszerű tényezőnek tűnik, mégsem az. Hiszen, lássuk be, van, aki engedhet ebből a színvonalból, de lehet, nem akar. Nem is hibáztatom érte. Általában mindenki a jobbra vágyik. A lényeg, hogy ne ez a szempont vezessen minket!
Gyermekeink személyisége éppannyira eltérő, mint a miénk. Van olyan anyuka, akinek hiányzik a munka, sokat tanult, dolgozott azért, hogy eljusson valahova, és van olyan is, aki az otthonteremtésben, házimunkában, gyermeknevelésben tud igazán kiteljesedni. Ne legyünk önzőek, ne csupán az alapján döntsünk, hogy mi mit szeretnénk: otthon maradni vagy újra dolgozni. Vannak gyermekek, akik kevésbé szociálisak, inkább egyedül játszanak, visszahúzódóak és vannak olyanok is, akiket a társaság köt le. Ismerek olyan édesanyát, aki az első gyermekét, aki igen barátságos típus volt bölcsibe adta, de a második, annyira visszahúzódó volt, hogy inkább otthon maradt vele még egy évig. Figyeljünk gyermekeinkre! Jó szülőnek lenni az önzőség ellentéte.
Menjünk el nyíltnapokra! Tudjuk, egyáltalán milyen manapság egy óvoda? Nézzük meg gyermekünkkel együtt! Sokat elárulhat nekünk viselkedése. Ne a saját tapasztalatainkra hagyatkozzunk! Mások a szüleink, mint mi, mások az óvónők is, sőt a gyermekeink is másmilyenek, mint mi voltunk. Azért, mert valaki odavolt a bölcsiért, nem biztos, hogy a kislány/kisfia is odalesz. És fordítva.
Legyünk nyitottak, hallgassuk meg mások véleményét is! Kérdezünk bátran olyanoktól, akik már túl vannak ezen a döntésen, érdeklődjünk szüleinktől, ők hogyan csinálták! A világ sokat változott, de attól még sok jó tanácsot kaphatunk az idősebb és egyben bölcsebb generációtól. Ne legyünk makacsak, hiszen az anyaságot csak rugalmassággal lehet csinálni!
Készítsünk többféle tervet! Átgondoltunk minden lehetőséget? Sokszor bizony kompromisszumokat kell kötnünk. Vissza kell mennünk dolgozni, de nem szeretnénk heti több, mint 40 órában távol lenni gyermekünktől. Van lehetőségünk részmunkaidőben dolgozni? Esetleg otthonról? Lehet érdemesebb másfajta intézményt keresnünk. Ha heti 2-3 napot dolgoznánk, egy családi napközi is beválhat. Kutassunk az interneten, lehet, több lehetőségünk van, mint gondolnánk!
Összességében mindenkit arra buzdítok, hogy gyűjtsön minél több információt szakemberektől, rokonoktól, barátoktól, édesanyáktól a játszótéren! Hallgassunk meg sok-sok véleményt, majd mindezek és az alapján, hogy mi tenne minket, de legfőképpen gyermekünket boldoggá, hozzuk meg döntésünket! Még valami: az édesapákat (ha tehetjük) sose vonjuk ki az ilyen döntések meghozatalából! Hiszen egy család vagyunk!
Széles Júlia, 2017. május 19.
