10 étel, amit mi is utáltunk gyerekként
De bezzeg ma szeretnénk, ha a mieink megennék. Pedig ebben a gyerekek ma is hasonlítanak egykori önmagunkra, nem szívesen eszik meg egyiket sem. Ennek több oka is lehet: a gyerekek ízérzékelése még egészen más, mint a felnőtteké, no és ott a csordaszellem is, vagyis ha valamire páran azt mondják, hogy ők ezt nem, akkor a többiek is csatlakoznak hozzájuk.
Lássuk hát, mik azok az ételek, amelyeket nem szerettünk gyerekként – és amit vélhetően a mi gyerekeink sem fogyasztanak szívesen. Vagy inkább sehogy.
Spenót: abszolút alap, hogy egyik gyerek sem szereti. Hiába Popei, hiába a sok vassal való dobálózás, csak azért sem. Naná, a felnőttek már nem érzik, hogy mennyire keserű. És nem is nekik kell a menzás, vízzel higított változatot betermelniük.
Kelkáposzta, kelbimbó: már szag alapján ignorálásra kerül. Aztán jön a kinézete – lássuk be, elég bizarr -, végül az íze. Nincs olyan óvoda, ahol a kelkáposzta-főzelék maradéktalanul elfogyna, vagy ahol a gyerekek ujjongva fogadnák a kelbimbót ebédre. Otthon sem érdemes erőltetni, bár nálunk a kelbimbó-krémleves elfogyasztásra került, és a kelkáposztából készült frankfurti leves is ehetőnek lett minősítve.
Máj: dobogós helyezést érdemel, főleg rántva. Ritka az olyan aprónép, aki mosolyogva fogadja, ha elé rakják tányéron, az viszont elég gyakori, hogy tombolós hiszti fogadja. De minimum egy jól odasercintett, nyomatékosított FÚJ! Nagy szomorúság ez a cikk szerzőjének, akinek ez az egyik kedvenc étele.
Gomba: a legtöbb gyerek azért utálja, mert az állaga gumis. Az enyém még azért is, mert az íze is undorító. Szerinte.
Tökfőzelék: annak idején azzal sem bírtak rávenni az elfogyasztására, hogy ettől lesz szép sima a bőröm és kevés a ráncom. Inkább bíztam a botoxban és az idő kegyességében, mint a tökfőzelék bőrsimító erejében. A gyerekek jó része osztozik a tökfőzelékkel kapcsolatos ellenérzésekben, dacára a szülő minden próbálkozásának. Pedig más formában a tök isteni!
Finomfőzelék: vagy amit annak neveztek a bölcsiben és az oviban. Nem tudom, van-e olyan ember, aki hétvégén ilyet főzne a családnak – de ha van, kíváncsian várom, miben különbözik az a menzás és a gyerekek által mélyen megvetett változattól.
Töltött karalábé: nyersen még csak-csak befalják a gyerekek a karalábét, de a hússal megtöltött, savanykásra fűszerezett töltött karalábé már nem tartozik a kedvenceik közé. Mondjuk a húst a szósszal még nagy duzzogva, talán megeszik, de szegény gumó biztosan ott marad a tányéron.
Véres hurka: A sült kolbászt szinte minden gyerek imádja, sokaknak még a májas hurka is tetszik. És mivel ilyentájt zajlik a legtöbb helyen a disznóvágás, mostanság fognak találkozni a triumvirátus harmadik tagjával, a véres hurkával. Most szólunk előre: esélytelen, hogy akár egy kóstoló erejéig is a a szájába vegye a gyerek.
Töpörtyűkrém: a közintézményekben kedvelt uzsonnának számít, nyilván azért, mert roppant olcsó. Az fix, hogy nem azért, mert a gyerekek könyörögnének érte. Pedig a töpörtyűt úgy magában, hagymával és friss kenyérrel elég sok gyerek szereti.
Mézes kenyér: az osztályban anno én számítottam az elvetemültnek, mert imádtam, főleg, hogy a vajjal is összekeveredett. Anélkül szerintem túl száraz, de akár így, akár úgy, nálunk a legtöbb gyerek nem volt hajlandó megenni. A gyerek korosztályában is a legtöbben utálkoznak a láttán, szóval, kijelenthetem, hogy tendencia van.
Ti mivel egészítenétek még ki a fenti listát? Mit utáltatok megenni anno?
Szilágyi Diána, 2014. február 03.
Babanet hozzászólások(13 hozzászólás)
Ami nálam kiverte a biztosítékot, az a tojásleves. Soha, semmilyen körülmények között nem eszem meg!