És még sorolhatnám naphosszat az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket, kérdéseket, amiket azok a szülők kapnak, akik már egészen korán elkezdik gyermeküket megismertetni egy második nyelvvel is, akár úgy, hogy még az anyanyelvükön sem beszélnek, vagy csak nagyon alap szinten.

Miért van az, hogy Magyarországon még mindig károsnak gondolják a korai nyelvoktatást?

Az emberek köztudatában a 10 éven aluli nyelvoktatás a „korai” kategória alá tartozik. Pedig a minél fiatalabb korban elkezdett nyelvi fejlesztésnek rengeteg pozitív hatása van, így semmiképpen nem mondható korainak, én inkább úgy fogalmaznék, hogy időben elkezdett, a fogékony évek kihasználásának időszaka.

Másrészt a nyelvoktatás szót sem tartom találónak, hiszen valójában nem oktatás történik. Az emberek fejében valamiért az él, hogy a kicsiknek egy helyben ülve kell szavakat magolniuk, holott ez nem így van. Ugyanúgy történik az idegen nyelvi fejlesztés is, mint amikor az anyanyelvünket adjuk át a gyermekünknek, mondókákkal, dalokkal, játékokkal. Mivel a 10 éven aluli gyermekek a nyelvet az anyanyelvükhöz hasonló módon sajátítják el, így ezt a folyamatot nyelvelsajátításnak hívjuk. A 10 év feletti tanulók a nyelvet valóban tanulják, ez a nyelvtanulás, amit az iskolapadban végzett tevékenységekkel azonosítanak.

Milyen előnyei vannak a korai nyelvoktatásnak?

• a gyerekek játszva tanulnak, rengeteg új információ befogadására képesek, játék közben ismerik meg környezetüket

• a kisgyermekek képesek bármely nyelv tökéletes logikai és fonológiai elsajátítására, így akár akcentus nélkül is megtanulhatnak idegen nyelven beszélni

• a gyerekekben nincsenek gátlások, nem szoronganak, ösztönösen „szedik fel a nyelvet”, egyszerűen csak használják a megfelelő szövegkörnyezetben

• megismerhetnek új kultúrákat, fejlődik az empatikus képességük

• segíti az anyanyelvi fejlődést

• könnyebben tanul később nyelveket

• segíti a kreativitás, rugalmas gondolkodás és a problémamegoldó gondolkodás fejlődését

• pozitív attitűd alakul ki a nyelvek iránt

A legfontosabb előnye, hogy megalapozhatjuk a gyermek intézményes nyelvtanuláshoz való hozzáállását, nem egy kötelező tárgyként fog tekinteni az idegen nyelvre.

Nem cél az akadémiai nyelvtudás átadása, csupán „bemerítjük” a gyermekeket egy nyelvi fürdőbe.

Milyen tévhitekkel találkozhatunk és mi áll ezek mögött?

Felesleges terhelni a gyermeket az idegen nyelvvel

Ahogy azt fentebb említettem, ha megfelelő módszerekkel történik a nyelvátadás, akkor semmiképpen sem megterhelő a gyermek számára, hiszen ez azt jelenti, hogy játék közben, mondókákkal, dalokkal, ölbeli játékokkal, tevékenység közben tudja elsajátítani a nyelvet. Természetes kíváncsiságukat is kielégítjük azzal, amikor egy-egy dolognál rácsodálkoznak, hogy annak bizony több neve is lehet. Mivel egyébként is újdonság számukra minden szó és kifejezés, nem okoz különösebb fennakadást számukra, ha a kutya és kutyus szó mellé a ’dog’ is megjelenik.

Megkésett beszédfejlődést, diszlexiát okozhat

A gyerekek nem azonos ütemben fejlődnek. Ugyanúgy, ahogy megvan a saját tempójuk a kúszás, mászás, felülés, járás elindulásában, a beszéd megjelenése sem egyforma. Vannak kicsik, akik viszonylag korán, mások inkább később kezdenek beszélni, mert jól megértetik magukat a metakommunikatív jelekkel is. A természetes kétnyelvű gyerekeknél előfordulhat, hogy később indul a beszéd, hiszen egyszerre két nyelvet kell elsajátítatniuk, de ez is elmúlik idővel. Amennyiben Magyarországon akár heti egy órában, vagy napi pár percben foglalkozunk a kicsivel idegen nyelven, nem kell megkésett beszédfejlődéssel számolni, diszlexiával pedig főleg nem, hiszen az anyanyelve lesz a domináns, ezt fogja többet hallani. A diszlexiának számos oka lehet, de ezek közül egyik sem írható a korai nyelvi fejlesztés rovására.

Össze fogja keverni a nyelveket

Ideiglenesen ugyan előfordulhat, hogy a gyermek keveri a nyelveket, de idővel ez is elmúlik. Mivel a kicsi szókincse nem egyformán fejlődik a két nyelven, ezért természetes, hogy az egyik nyelvet a másikkal próbálja helyettesíteni. Az is előfordulhat, hogy az egyik szót könnyebb megjegyezni, szimpatikusabb és ezért ezt használja. Nem kell megijedni, amit tehetünk, hogy kiválasztjuk az egyik nyelvet és azon elismételjük helyesen a mondatot. A saját 2,5 éves kislányom is többször keveri a két nyelvet egy mondaton belül, pl. egy képet nézegetve: „Ott van a bumblebee.” – „Ott van a méhecske.” Ilyenkor kiválasztom az egyik nyelvet (ha angolos játékidő van, akkor az angolt, egyébként a magyart) és azon elismétlem neki helyesen, „Igen, ott van a méhecske.” Ez is azt bizonyítja, hogy a kicsik fejében a két nyelv teljesen azonos, nem tesz különbséget. Később, amikor idősebb lesz megtanulja megkülönböztetni a nyelveket.

Sajnos a tévhitekkel kapcsolatos félelmeket még lehetne folytatni, ám ezek mögött a legtöbb esetben csak szájról-szájra terjedő mendemondák állnak, amiket az idők során az emberek egymástól hallottak.

A korai nyelvi fejlesztésnek egy nagyon fontos eleme van: a megfelelő módszer! A kicsik játékos módon, szórakozva sajátítják el a nyelvet, így tevékenységbe ágyazottan, mondókákon, dalokon és a szülővel együtt töltött mókázáson keresztül ismerhetik meg az idegen nyelv hangzását, szavait és nyelvtani szerkezeteit, amire később építkezni lehet. A legfontosabb, hogy szórakozva, játszva közelítsük meg a témát, legyen közös élmény az angolozás!

Ehhez igyekszem sok-sok hasznos letölthető segédanyaggal a szülők segítségére lenni: oktatóvideók, mondókák, dalok, komplett tematikus szólisták, heti tervek adnak útmutatást a játékos angolozáshoz. Ezek az ötletek és tippek a saját gyermekemmel és mások gyermekeivel is kipróbált játékok, így biztosan sikert aratnak másoknál is.

Vidám angolozást kívánok!