A (hőség-)hiszti és annak kezelése

Rendkívül változatos nyarunk van idén is: egyik nap épphogy huszon-pár fokos az időjárás, másnapra pedig megint 15 fokkal melegebb front jön. A gyerkőcök dührohama is épp ilyen váratlan és hirtelen fellángoló, ebben az évszakban: egyik pillanatban még nyugisan reggeliztek egy kávézóban, míg a másikban már toporzékolva veri a lábát a földhöz – a legjellemzőbb ez a viselkedés az 1 és 3 év közötti gyermekeknél.

Azt tudnod kell, hogy bár nagyon is igaz erre a korosztályra az akaratosság, manipuláció, de most valószínűleg nem erről van szó: úgy képzeld el a benne lezajló dolgokat, mit egy „üzemzavar”. A melegtől gyűlik benne a feszültség, amit még nem tud hogyan kezelni, „összeomlik a rendszer” és kifakad. Hogyan lehet mégis lecsitítani a kis balhést? Hoztunk erre néhány tippet:

1. Semmiképp se veszítsd el a fejed!

Bár gyerkőcöd egészen szélsőséges módokon is megnyilvánulhat: rúghat, csíphet, fülsiketítően visíthat, toporzékolhat – amit persze a környezete elég rosszul visel-, Neked muszáj higgadtnak maradnod. Ha ugyanis felveszed az Ő rezgéseit vagy erőszakosan lefogod, csak tovább rontod a helyzetet és elnyúlnak a kellemetlen percek. Már önmagában a saját reakciói is megrémíthetik, nem hogyha még sarokba is állítod; ettől kiközösítve, magára hagyva érezheti magát. E helyett inkább maradj Vele, beszélj Vele megnyugtató hangon, esetleg megpróbálhatod elvonni a figyelmét vagy elmagyarázni Neki, hogy semmi baj nincs, írd le a tényeket, a környezetet, hogy semmi nem változott, nem kell félni; itt vagy!

2. Egy percre se felejtsd el: Te vagy a felnőtt!

Akármennyire is elhúzódik a hiszti-roham, semmiképp ne ess ki a szülői szerepből és ne hagyd, hogy a pici irányítson. Bár roppant nehéz, de meg kell próbálnod kizárni a környezeted reakcióit, ne foglalkozz vele, ki mit gondol vagy mond, mert az könnyen gyermeki reakciókat válthat ki Belőled is (például visszaszólsz egy bámészkodónak, ami még inkább súlyosbítja a lurkód kétségbe esését). Ha odaáig fajulna a helyzet, hogy a totyogósod bántana egy másik kisgyereket vagy egy kutyust, aki épp a közelben van, egyszerűen csak kapd fel, vidd el egy számára biztonságos helyre, magyarázd el Neki, miért is kell most itt lennie, és hogy Vele maradsz, amíg meg nem nyugszik.

3. Beszéld át Vele a történteket!

Amikor vége a kis kitörésének, mindenképp ülj le Vele kettesben és faggasd ki, Ő mit érzett, magyarázd el, hogy legközelebb ezt hogyan kezelje (például fogja meg a kezed és húzzon arrébb), illetve, hogy másokra milyen hatással van, ha ordítani kezd. Vedd rá, hogy próbálja meg azonosítani, miért is nyűgös (tudjuk, ez ilyen pici korban nagyon nehéz!), mert, ha körül írja, mi a baj, megoldást is könnyebben találtok rá, mintha csak vergődik és sír!

4. Tudasd Vele, hogy bármit is csináljon; szereted!

Ha végre valahára lenyugodott a kis hisztikirály(nő), öleld magadhoz jó szorosan és mondd el Neki, hogy bár megijesztett és nem szabad máskor így viselkedni, de azért nagyon-nagyon szereted! Mondd el Neki, hogy tudod, hogy nem direkt csinálta és hogy abban is biztos vagy, hogy legközelebb ügyesebben kezeli majd a helyzetet.

5. Azonosítsd a kiváltó okokat!

Pár alkalom után, ha elég figyelmes vagy, rá fogsz jönni, milyen helyzetben, hol jön el az a pont, ami után pillanatokon belül elindul a sírás-rívás. Jól jegyezd meg a kicsi reakcióját, így legközelebb lehet, hogy elejét tudod venni a balhénak. Például helyzetváltoztatással vagy cselekvésváltoztatással ki tudod zökkenteni, ha látod, hogy kezd „legörbülni a szájacskája”! Vidd arrébb, adj a kezébe egy másik játékot, a karkötőd, a kulcsod vagy bármit, amivel máskor is szívesen játszik: így egy ismerős érzelmi állapotba kerül, abba, amibe attól a tárgytól szokott máskor is.

            Bár a napi hiszti teljesen normális a tipegősöknél, de nem árt, ha résen vagy és átlátod a helyzetet: ha túl sokszor borul ki a gyerkőc, lehet, hogy valami más van a háttérben – érzi a szülei közti feszültséget, vagy túl sokat dolgozol és keveset vagy Vele. Gyermekeinknek szuper érzékeny szenzoraik vannak!