Papinapló 47. – Tuti, hogy direkt cukiskodik Mimó

De a tükrözés csak egy Mimó új skilljei közül. Biztosak vagyunk benne, hogy rájött, hogy ha cuki, akkor sokkal jobb a világ. Ezért egész nap elképesztően aranyos, de nem csak velünk, hanem az idegenekkel is. Az utcán, a boltban, a vonaton, mindenhol bevágja a cukit, a népek meg olvadoznak. Mi meg nem győzünk büszkék lenni rá.

Otthon pedig tudatosan csillezik. Azaz a legváratlanabb pillanatokban elterül az ágyon, és élvezi a kényelmet. Az új játszószőnyegén is egyre többször fetreng, azt is imádja. Mindemellett egyre bátrabb is. Bemászik például az asztal alá, sőt volt olyan, hogy az ágy alatt találtuk meg. Ott mörmögött valami kis mütyürrel. Ráadásul, értő gonddal piszkálgatja a tárgyakat. Biztos érteni akarja, mi miért olyan, amilyen.

A karácsonyi szünet alatt tök jó volt két hétig otthon lenni, de azért néha kicsit sok volt az egész napos zsibongás. Egy-egy ilyen hosszabb kiképzés után mindig megállapítom, hogy döbbenetes, mi mindent kibírnak az anyák. Csodálom őket, hogy nem őrülnek bele abba, hogy hajnaltól estig megállás nélkül pörög a gyerek, és nem menekülhetnek el igazán kikapcsolni az agyukat. Még sincsenek úgy megbecsülve, ahogy az illene. Nem csak állami elismerésre gondolok, mert az sose volt igazán jó. Egyesével, emberileg kellene megérteni, hogy ez borzasztóan kemény ügy. Egyrészről nyilván a gyerek olyan boldogságlöketet ad, amit kevés dolog tud überelni. Az viszont önámítás, hogy nem végtelenül fárasztó, ha valaki a saját gyerekével, esetleg gyerekeivel van otthon. Pedig dehogynem. Az fárasztó csak igazán. De bevallani, hogy a pasik sokkal gyengébbek idegileg, nem túl macsó. Akármerre nézek, és magam is tapasztalom: de bizony. Mindezt úgy, hogy olyan nem létezik, hogy igazi mamiszabi. Csak egyszer-egyszer, pár órára akad lehetőség egy kis kikapcsolódásra.