Papinapló 43. – Mimónak van humora!

Például folyamatosan kacag, sőt teli szájjal röhög. De nem ám azért, mert csikizem, hanem mert bohóckodom neki. Ez jó, mert azt jelenti, hogy van humorérzéke. Igaz, sokak szerint igen fárasztó a humorom, de ha Mimónak tetszik, akkor pont nem érdekel, ki mit szól hozzá. A gyerek legyen boldog, csak ez számít.

Amikor nem velünk foglalkozik Mimzi, akkor simán elmolyolgat magában. Pakolászgatja a mütyürjeit ide-oda olyan fejjel, mintha minimum precíziós műszerrel dolgozna. Közben meg oda sem figyel arra, hogy már nem csak áll vagy kapaszkodva sétál, de simán térdel egyenes háttal. És néha már ül is, ha olyan kedve van.

A kajálási szokások is rohamosan változnak. Eddig Viru mindent pépesített, hisz fogak nélkül nagyon nehéz lehet rágni. Hittük mi. Az Abonettel és a bulátával nem volt gond, azok a nyáltól felpuhulnak. De a banán, meg a mandarin azért pöttyet bonyolultabbnak tűnt. Hát nem az. Tanulság: az íny alatt megbúvó fogakkal is lehet baromi erősen harapni.

A mindennapi közlekedésben is nagy változások történtek. Na jó, csak egy, de az tényleg nagy. Mimmer érezthetően kíváncsi mindenre, és egy ideje már nem kedvelte, hogy hátrafelé utazik. Ez érthető, előrefelé sokkal izgibb a bármi. Viru gondolt hát egyet, és megfordította az ülését. Ettől hirtelen nem negyed óra után akadt ki Mimm, hanem csak másfél óra elteltével. Ezalatt bejártuk széles e hon minden zegét-zugát, miközben aludt is kicsit, és be is vásároltunk. Hurrá!