Hálás vagyok a testemért! Relaxáció önmagunk, a testünk elfogadásához

Mi az oka, amiért mi, emberek, nők ilyen szigorúak vagyunk Önmagunkhoz?

Miért nehéz Önmagunkat feltétel nélkül szeretni és elfogadni? Kívül is, belül is.

Mit tanultunk: szabad szeretni Önmagunk? Szabad hibáznunk? És szerethetőek maradhatunk e, ha hibáztunk? Mit jelent nekünk a testünk? Vajon miért kaptunk testet a Földre? Mekkora része az Önvalónknak a testünk, és mit élünk meg általa?

Az én utam is hosszú az Önszeretetben és Önelfogadásban. Sokáig azt hittem, ennek az egyetlen kulcsa a testemmel való kapcsolatom. Sokáig azt hittem, szeretni Önmagam akkor lehet, ha olyan vagyok, amit elvárok magamtól. Kívül és belül. Sokáig feltételeket szabtam magamnak. Szeretni fogom magam, ha ... de a lista folyton csak nőtt, akkor is, ha számos tételt kipipáltam. Aztán egyszer egy meditáció alkalmával valami átbillent bennem, és kívülről láttam Önmagam.

A lányt, aki annyira próbálkozik mégis csak annyit kap magától: Nem elég!

Megsajnáltam, mérhetetlenül megsajnáltam. Akkor ott, ahelyett, hogy újra bántottam volna, a védelmére keltem!

És elmondtam, milyen hihetetlen büszke vagyok rá, hogy elbírja ezt a terhet, hogy ilyen összetört szívvel él és megy mégis előre. Átöleltem, megszeretgettem, megfésültem a haját. Akkor és ott valami átfordult bennem, akkor és ott a saját anyám lettem.

Azóta is úgy beszélek magammal, mint egy jószándékú, szerető anya a gyermekével. Ha hibázom, vagy olyat teszek, amire nem vagyok büszke, megmondom magamnak: hibáztál/ megbántottál valakit/ nem figyeltél eléggé. Látod Te is? Jóvá tudod tenni? Majd elfogadni, hogy megtörtént és megbocsátani magadnak? Tudom, hogy tanulsz belőle, tudom, hogy minden nappal jobb ember leszel. Hiszek benned.

És végül az út során rájöttem, hogy nekem a testem szeretetéhez előbb a lelkemet, elmémet kellett megszeretnem.

Elfogadni a botlásaim, a tökéletlenségem, majd elfogadni a testem tökéletlenségeit, változását. Most, ahogy teszek azért is, hogy a lelkem és az elmém fejlődjön, teszek a testem fejlődéséért is, de már nem elvárásból, hanem gondoskodással, megértéssel és szeretettel.

Tina