„Egész életemben szégyelltem, hogy kövér vagyok, az anyaság segített megszeretni a testemet”
Az extrém fogyókúra az én esetemben azt jelentette, hogy figyelmen kívül hagytam a testem vészjelzéseit, az állandó, csontig hatoló hidegrázást és a folyamatos hajhullást is - Oliviának, a kétgyermekes édesanyának mindig komoly problémái voltak a túlsúlyával.
Az édesanyának már gyerekként szorongást okoztak a plusz kilók és a sikertelen fogyókúrák, amelyek traumatizálták az évek során.
„A fogyás számomra mindig is inkább a kontrollról és a sikerélményről szólt, mint arról, hogy milyen méretű nadrágot viselek. Az extrém fogyókúra az én esetemben azt jelentette, hogy figyelmen kívül hagytam a testem vészjelzéseit, az állandó, csontig hatoló hidegrázást és a folyamatos hajhullást is. Amikor már nem bírtam tovább a koplalást, mindent megettem, és az sem érdekelt, hogy visszahíztam a leolvadt kilókat, sőt, sokszor több is feljött, mint ahány kilóról indultam” – kezdte Olvivia Dade, kétgyermekes anyuka a történetét.
A gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy azt hallgattam, ahogy anyám bántja magát a túlsúlya miatt, és azt, ahogy apám is becsmérli őt - így könnyű volt a sajátommá tenni ezeket a kritikákat. Körülbelül 6 éves koromtól váltam túlsúlyossá, és azt gondoltam, ha anyukámat emiatt bántják, akkor miért ne vonatkoznának rám is ezek a gyűlölködő szavak? De nem voltam hajlandó megtenni ugyanezt az én gyerekemmel. Nem akartam részt venni ennek a szörnyű családi örökségnek a tovább örökítésében. A gondolat is megviselt.
– folytatta Olivia, aki tudatosan kezdte el másként kezelni a helyzetet. Az első alkalom, amikor elindult benne a változás, az a fürdetés volt. Miután a gyerekek nagyok lettek a babafürdetőhöz, az esti rituálék már a fürdőkádban folytatódtak.
Itt kezdődött Oliviánál az átalakulás, amikor tudatosan odafigyelt, hogy szeretettel válaszoljon a gyerek kérdéseire a testével kapcsolatban, abban a reményben, hogy a szeretet megkönnyíti majd számukra, hogy egy nap a saját testüket is szeressék. A gyerekek így soha nem voltak fültanúi annak, hogy Olivia kritizálta volna a külsejét, a testét, és úgy tűnik, ez neki is segített, hogy megszeresse és kibéküljön saját magával.
„Én is bemásztam a gyerekek mellé, játszottunk, énekeltem nekik. Idővel egyre kíváncsibbá váltak, hiszen látták a testemet a fürdőkádban, és rámutattak a karomon lévő anyajegyekre, a visszereimre, az combomon az apró, piros angiómára” – tette hozzá Olivia, aki elkezdte arra nevelni a gyerekeit, hogy ha tükörbe néznek, és végig néznek magukon, akkor ne a hibáikat lássák, hanem szimplán a testüket, ítélet nélkül.
A visszereim többé már voltak csúnyák. Áfonya folyók lettek. A striáim tigriscsíkok, vagy a tigriskarmokkal való találkozás jelei. A kerek hasam puha és meleg, össze lehet nyomni, akár egy párnát. Végre lett olyan szókincsem, amivel leírhatom magam úgy, hogy nem fájt. Ha elég időt töltesz azzal, hogy a saját testedet nézegeted, és a sajátosságairól mint szórakoztató tulajdonságokról beszélsz, nem pedig mint hibákról, akkor elkezdesz máshogy, sokkal pozitívabban tekinteni magadra. Nekem az anyaság segített, hogy megszeressem a kövér testem.
– zárta a történetét Olivia.
Babanet, 2024. szeptember 26.
